Az Adria-vezeték hatékony kihasználása magyar stratégiai érdek

A Barátság kőolajvezeték leállása nehéz helyzet elé állította Magyarország energiaellátását. A kormány szerint a stratégiai tartalékok elegendőek, és az uniós szabályok alapján jogszerűen kérhető az Adria-vezetéken keresztüli alternatív útvonal biztosítása. A vita azonban nem csupán technikai, hanem jogi és politikai kérdéseket is felvet az Európai Unión belüli szolidaritásról és a tagállamok együttműködési kötelezettségéről. Lomnici Zoltán lapunknak hangsúlyozta, hogy a magyar kormány álláspontja jogilag teljes mértékben megalapozott, de a horvát ellenállás és az amerikai szankciós nyomás miatt a tranzit nem automatikus.

Orbán Viktor miniszterelnök és Andrej Plenkovic horvát kormányfő Forrás: MTI

A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy ez nem szívességkérés, hanem az Európai Unió szankciós csomagjában rögzített vis maior jellegű kivétel érvényesítése. Az orosz olajra vonatkozó tengeri importtilalom alól ugyanis Magyarország és Szlovákia mentességet élvez, ha a vezetékes szállítás ellehetetlenül vagy jelentősen akadályozottá válik. Ez a szabály kifejezetten az ilyen forgatókönyvek kezelésére szolgál, így Horvátországnak – mint uniós tagnak – jogilag kötelező lenne alkalmaznia – emelte ki a tudományos igazgató.

Az uniós alapszerződések (EUSZ, EUMSZ) pontosan rendezik a kérdéskört. Az EUSZ 2. cikke kimondja, hogy az unió közös értékei közé tartozik az egymás iránti szolidaritás. Az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése a lojális együttműködés elvét rögzíti. A tagállamoknak és az unió intézményeinek kölcsönösen segíteniük kell egymást a szerződések alkalmazásakor. Az EUMSZ 122. cikkének (1) bekezdése szerint a Tanács, a szerződésekben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a Bizottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel.

Az EUMSZ 194. cikk a közös energia­politika céljai között említi az energia­ellátás biztonságát és a tagállamok közötti szolidaritást. Az EUMSZ 34. cikke kimondja, hogy a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és az azzal azonos hatású intézkedés. A rendelkezés hatálya nem korlátozódik bizonyos termékkörökre. 

Az energia, így a kőolaj és a kőolajtermékek is áruknak minősülnek a belső piaci szabályok szempontjából, ezért rájuk is kiterjed az EUMSZ 34. cikk szerinti tilalom

– hangsúlyozta.

A Magyar Köztársaság kormánya és a Horvát Köztársaság kormánya között az energiaellátás biztonságának növelése érdekében történő együttműködésről szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvény 1 . cikk (2) bekezdés h) pontja szerint szénhidrogén-szállító vezetékek: a magyar–horvát államhatárt keresztező kőolaj- vagy földgázszállító vezetékek A 2. cikk (5) bekezdése rögzíti a kétirányú szállítás biztosításának fontosságát, ami közvetlenül kapcsolódik az Adria-vezeték esetleges alternatív irányú használatához. A 2. cikk (6) bekezdése kimondja, hogy energiaellátási válsághelyzetben a felek a szolidaritás szellemében kötelesek biztosítani a szénhidrogén-szállító vezetékekhez és kapcsolódó tárolókapacitásokhoz való megkülönböztetéstől mentes, a legnagyobb kedvezmény elve szerinti hozzáférést. A „legnagyobb kedvezmény elve” definícióját az 1. cikk (2) bekezdés k) pontja tartalmazza, amely tiltja a másik fél hátrányos megkülönböztetését harmadik országokhoz képest. A 2. cikk (7) bekezdése előírja, hogy energiaellátási válsághelyzet esetén a felek haladéktalanul értesítik egymást és konzultációt folytatnak.  A 3. cikk (2) bekezdése kifejezetten a kőolajvezetékekre vonatkozik. A felek kölcsönösen biztosítják a kétirányú szállítást és a tárolókapacitások igénybevételének lehetőségét, különösen a finomítók zavartalan ellátása érdekében. 

A kötelezettség kiterjed a szerződéssel le nem kötött, illetve lekötött, de ki nem használt kapacitásokra is, a nemzeti jogszabályokkal összhangban. Ez a rendelkezés az Adria-vezeték kapacitásának rendelkezésre bocsátása szempontjából kulcsfontosságú

– emelte ki, majd részletezte, hogy a 3. cikk (4) bekezdése előírja, hogy válsághelyzetben a felek olyan jogszabályi környezetet és vészhelyzeti akciótervet alakítanak ki, amely biztosítja, hogy a vezetékek és tárolókapacitások a tényleges szállítást igénylők rendelkezésére álljanak. Ez a regionális ellátásbiztonságot szolgáló kötelezettség. A 4. cikk rögzíti a szabad és diszkriminációmentes hozzáférés biztosítását a szénhidrogén-szállító vezetékekhez, valamint az erőfölénnyel való visszaélés tilalmát a ki nem használt kapacitások értékesítése során. Ez versenyjogi és piacszabályozási szempontból releváns, különösen akkor, ha a kapacitáskiadás korlátozásáról vagy feltételekhez kötéséről van szó.

Összességében a magyar kormány álláspontja jogilag teljes mértékben megalapozott az uniós szabályokra hivatkozva, de a horvát ellenállás és az amerikai szankciós nyomás miatt a tranzit nem automatikus

– hangsúlyozta a tudományos igazgató. Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy az energiapolitika ne kerüljön még inkább kiszolgáltatott helyzetbe egyetlen útvonal vagy forrás miatt – az Adria-vezeték hatékony kihasználása ezért stratégiai érdek, függetlenül a jelenlegi diplomáciai feszültségektől – zárta az interjút Lomnici Zoltán.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Andrej Plenkovic horvát kormányfő (Fotó: MTI)