Könyvesház

Posztmodern kifulladásig
Viktor Pelevin Csapajev-meséje
Stier Gábor
Amikor a 90-es évek elején a semmiből felbukkant, szinte semmit sem lehetett tudni róla. Interjút nem adott, fényképét nem közölhették az irodalmi lapok. Névjegyéül írásai szolgáltak. Kék lámpa címmel 1992-ben megjelent első elbeszéléskötetéért rögtön Anti-Booker-díjat kapott. Hamarosan napvilágot látott első regénye is, az orosz űrkutatásról szóló szatirikus mese, az Omon Ré, amelyet a Sárga nyíl, majd A rovarok élete követtek. A kritikusok régi gárdája műveinek buddhista tartalmatlanságáról értekezett, a fiatalok körében azonban ekkor már ő volt a legnépszerűbb. Az új, posztszovjet-posztmodern orosz próza egyik legfőbb képviselője. Ám nemcsak fiatal honfitársainak kedvence, hanem a legnépszerűbb orosz író Nyugaton is. A New Yorker a hat legígéretesebb fiatal európai író között emlegette. Magyarországon megjelent első két regénye nem keltett különösebb visszhangot, tavaly azonban a kétéves késéssel debütáló Generation „P”-t már megelőzte a világhír. Erre építkezhet az ezt megelőzően megírt és a nemzetközi elismerést meghozó Csapajev és a Puszta, amelynek a magyar fordító és a kiadó Az agyag géppuska címet adta.
A negyvenedik évében járó Viktor Pelevinről, polgárpukkasztó, elvtárshökkentő tabudöntők leszármazottjáról van szó, aki nemcsak műveivel, de életével is a virtuális, posztmodern világot képviseli. Regényeiben a mai történetek, a filozófiai párbeszédek és a történelmi témák sajátos elegyét találhatjuk. Pelevin legnagyobb erénye, hogy végre arról ír, amiről az emberek beszélnek, olyan nyelven, amelyet megértenek. Abszurd képet fest a kommunizmus bukásáról és az új Oroszországról. Témái: biznisz, újgazdagok, tömegkultúra, sztárok, virtuális világ, egy kis buddhista filozofálás a világ lényegéről – s hát kitűnő sztorik. Közben ide-oda jár az időben. Mint vallja, a legfontosabb mindig az, hogy az író érdekes történetet meséljen el. Olyan könyvet írjon, amelyet önmaga is szívesen olvasna. Ezzel nincs is baj, hiszen nagy mesemondó, rendkívül ötletgazdag, s külön szerencsénk, hogy e virtuozitását magyar fordítója, Bratka László igazi leleménnyel ülteti át. Gyengéje, ami az új orosz írónemzedékre általában jellemző, az esztétikai megformálás mélységének hiánya. Igazi korjellemzőként érződik rajtuk a posztmodern kiürülése, a kelleténél több bennük az üresjárat.
Így van ez Az agyag géppuskával is. Az alapötlet már nyerő, s megható is az egyik legnépszerűbb orosz mítosz, a Csapajev-mese meghosszabbítása a mába, pontosabban a végtelen időbe, a főhős Pjotr Puszta üres tudatába. Amely egyébként tele van az orosz történelem örök kérdéseivel, a kultúra emlékeivel, korunk dilemmáival, mítosztöredékekkel és remek sztorikkal. Pjotr egy elmegyógyintézet lakója a 90-es, ám „hamis személyisége” szerint valójában az 1917-es forradalom utáni években, a polgárháborús Oroszországban él, s ő Csapajev híres komisszárja, Petyka. A virtuális és valós időben aztán ide-oda csapongunk, miközben Csapajev és az agyag géppuska titkát megérteni vágyó Petyka filozofikus beszélgetéseit hallgatjuk.
(Viktor Pelevin: Az agyag géppuska. Ford.: Bratka László. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002. Ára: 2200 forint)

Emberevőkről és a kisujjról
Montaigne, a kísérletező
Margittai
Mi az: nem szépirodalom, mert nem fiktív, nem filozófia, mert nem rendszeralkotó, nem értekezés, mert szenvedélyekkel traktál? Mi az, amit mindenki írhat, csak dölyfös és műveletlen ember nem, amiből árad a szókratészi nevetés, és ami eltörli a tudományos rabszolgaságot? Ami volt és nincs, minduntalan kisiklik az irodalomelmészek kezei közül, így poétikai skandalumnak tetszik? Igen, az esszéről van szó – semmi biztosat nem tudni róla.
Talán csak annyit, hogy a műfaj teremtője Montaigne volt. Persze ez sem cáfolhatatlan: többek szerint minden esszé mélyén Platón vitakedve, létszenvedélye, egyensúlyigénye munkál. Montaigne kastélyának kerek, tömlöcforma toronyszobájában mindenesetre szelíd és önironikus olvasásforradalom zajlott le: kötetei, falra szegezett idézetszalagjai, klaszszikus auktorai közegében a tizenhatodik századi könyvember fölszabadult olvasmányai alól, hogy magára összpontosítson. Közben megteremtette a kultúra önszemléletének alkalmait is, népszerűsítve az előkelő és tájékozott humanista magatartását. Az önismeret legbensőségesebb gondolatkísérletei: halál, hatalomvágy, képzelet és szenvedély kérdései klasszikus idézetekhez, történetírók példázataihoz, útirajzokból vett szokásokhoz, verstöredékekhez, Seneca, Plutarkhosz, Horatius vagy Dante szentenciáihoz fűződnek. Mindennek óriási a jelentősége: Montaigne, hátat fordítva a középkor tekintélyelvű értelmezési szokásainak, esendő önmagát emelheti a klasszikus hősök rangjára, illetve e héroszokat „házi papucsban” mutathatja meg.
A Jelenkor Kiadó vállalkozásának köszönhetően most újra tanúi lehetünk e nagyszabású humanista kísérletnek, s újabb, szöveghűbb fordításban olvashatjuk a látszólag jelentéktelen témákat sorakoztató, valójában egyetemes igényű szövegeket. Egyetemesek, mert mind makacsul egyetlen ember rigolyáiról, szellemi kalandvágyáról, elfogult olvasmányélményeiről szólnak. Vagyis rólunk és minden olvasó emberről.
(Michel Eyquem de Montaigne: Esszék, I. Ford.: Csordás Gábor. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2001. Ára: 2800 forint)

A felejtés nyárspolgárai
Günter Grass: Kutyaévek
Balkó Ágnes
Elért hát hozzánk a danzigi trilógia harmadik kötete is A bádogdob, illetve a Macska és egér után. Ismerős világban járunk, ismerősek e hatalmas epikus folyam szereplői, a helyszín, az író szülővárosának mikrokozmosza, utóbb persze kiterjesztve az adenaueri korszak Németországára. Ismerős a csillapíthatatlan és alighanem megválaszolhatatlan kérdés: hogyan lehet a múlt szörnyűségeivel együtt élni, az önvesztés és önlegyőzés után milyen életforma választható. Az emlékezet szakadatlan öncsalásai közepette egyáltalán szükségesek-e még a túlélési stratégiák, avagy kényszerűen és kényszeresen mindenki felejteni és újrakezdeni akar?
A világot szimbolikusan birtokba vevő rádió bömbölése és patkányok bűze; a városok, elővárosok, templomok és emlékművek közé ékelt táj az oktalan pusztítást és a nyomában járó fizikai-szellemi sivárság helyszíneit rejti. Víziók, madárijesztők, roncsolt testek, deformált lelkek. Hányadszorra írja Grass már ugyanazt a történetet, gombolyítja a sötét múlt rejtélyes örökségének fonalát, próbálja újra meg újra a keserű önvizsgálatot. Megannyi stílusbravúrral, hogy a lidércnyomásoktól megszabadítva övéit fennhangon fogalmazhasson közhelynek kikiáltott alapvetést: jövő nincs múlt nélkül! Nem kíméli a felejtés nyárspolgárát és a lappangó revizionizmus képmutatóit: szikár prózájában, pillanatképeinek, sorjázó hangulatjelentéseinek aggodalomról, iróniáról, együttérzésről és bölcsességről tanúskodó soraiban a háborút megelőző és az azt követő világ erőtereiről mond el minden elmondhatót. A történelem és a mikrovilág közti hidat kutyák verik, bármily különösen hangzik is. Profán nyerseség és tartózkodó líra, világra döbbenő kamasz és gondoktól sújtott, árulásoktól megszaggatott, infernális világ olykor megtisztulni kívánó felnőttei találnak egymásra, távoli katarzis reményében. A fordítás Schein Gábor és Magyar István kitűnő munkája.
(Günter Grass: Kutyaévek. Ford.: Schein Gábor és Magyar István. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001. Ára: 2600 forint)

Egy pesszimista kérdező
Henrik Ibsen: Drámák
Malonyai Péter
Ha igaz, hogy a langyosakat kiköpi az Úr, akkor Henrik Ibsennel nem teszi meg. Elvégre legalább annyian istenítik drámáit s velük őt magát, mint ahányan ellentmondást nem tűrően elvetik. Az ellentét föloldása szinte reménytelen, mindenesetre jelent valamit, hogy a jeles norvég darabjait folyamatosan játsszák, s kiadják, amióta csak papírra vetette őket.
A mostani kiadás első kötete hét drámát tartalmaz (Babaház, A vadkacsa, Rosmersholm, Hedda Gabler, Solness építőmester, John Gabriel Borkman, Ha mi holtak feltámadunk) Kúnos László friss fordításában. A friss helyett használhatnánk az eleven jelzőt is, ám hagyjuk a minősítést, elvégre Ibsen súlyos társadalmi, emberi kérdései csak kevéssé tűrik a nyelvi korszerűsítést. Maradjunk annyiban, hogy Kúnos László kiválóan dolgozott, egyszerre figyelt a szerző mondanivalójára s az élőbeszéd változásaira. Az pedig már Ibsen sajátossága, hogy darabjaiban nem a társalgás stílusa a központi kérdés.
Értelemszerűen nem lehet az, hiszen az eszmények és a valóság összeütközéséről beszélni sokat lehet, csak épp nem könnyedén fecsegve. Ibsennél különösen nem, hiszen ő azt vallja, hogy a társadalomban élő polgár előtt két út áll: vagy kiegyezik a fönnálló renddel, és elfogadja hazugságaival együtt, vagy harcol ellene, és menthetetlenül elbukik.
Örök dilemma, súlyos, föloldhatatlan ellentét.
Csupán a fölvetése időszerű mindig – ezért játsszák Ibsent napkelettől napnyugatig szinte folyamatosan.
Ha az igazsága nem is, a kérdései örökké idő- és korszerűek.
(Henrik Ibsen: Drámák. Fordította: Kúnos László. Magvető Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2990 forint)

Eljövendő mészárlások
Alternatív világtörténet
Keresztes Lajos
Fernández-Armesto oxfordi történész távoli évezredek perspektívájából mutatja be a „Föld bolygó, 1000–2000, keresztény kor” feliratú „vitrint” a „jövő Galaktikus Múzeumában”, megjósolva, hogy a Krisztus utáni második évezred történéseiből mire fog emlékezni az utókor.
A könyv vezérmotívuma a „kezdeményezés”: embercsoportok, régiók azon képessége, hogy más csoportok életét új eszmék és technológiák kifejlesztésével befolyásolja. E „kezdeményezések” sorába tartozik többek között a felfedezés, a hódítás, de a vallási térítés is. Fernández-Armesto történeti koncepciójában egyenetlenségek tapasztalhatók. Szakítani kíván az események kronologikus megközelítésével, a korábbi világtörténet-írások hagyományos Európa-központúságával, így számára a francia és az orosz forradalom pusztán „provinciális helyi villongásnak” tűnik, s a világháborúkat is a „házi perpatvarok a modern Nyugaton” fejezetcím alatt tárgyalja. Az európai történelmet ismertnek feltételezve elsődlegesen az Ázsiában és Afrikában lezajlott eseményekre összpontosít. Az adott eszmék hatásaira kíváncsi; a reneszánszot nem Itáliában, hanem a visegrádi palota romjain, míg a szocializmus következményeit az Amerikai Egyesült Államok példájával jellemzi.
Fernández-Armesto a legtöbb történésszel ellentétben jóslásokra is vállalkozik: „A multikulturális társadalmakban tovább halmozódnak az eljövendő mészárlások okai. A durván összefércelt határok között továbbra is peremre szorítva tengődnek az etnikai kisebbségek.” Történelmi pesszimizmusa nekünk sem ígér túl sok jót, hiszen „a Magyarországon kívül került magyarokra… sem vár fényes jövő”.
Több állítása ugyanakkor igencsak vitatható: nehéz elfogadni például, hogy az Oszmán Birodalom pusztán a Habsburg-támadások elleni védekezésül hódította meg Magyarországot. A mindenáron újat mondás késztetheti arra, hogy „elámuljon Sztálin önmérsékletén”, mivel „meg sem próbálta területéhez csatolni Finnországot”. (Nem hallott volna az 1939–40-es téli háborúról?) A könyv nyelvezete élvezetes, könnyed, ám olykor leegyszerűsítő. Hiszen tény, hogy az 1870-es évektől Párizs történelmi súlya folyamatosan csökkent, de a második világháború után Franciaországot talán más is jellemezte, mint a „kipofozott Citroënek és mocskos klotyók”. Minden hibája ellenére izgalmas szellemi kalandnak ígérkezik az alternatív világtörténet mindazoknak, akik szívesen veszik, ha provokatív tézisekkel teszik próbára őket.
(Felipe Fernández-Armesto: A középkor története. Az újkor története. A jelenkor története. Athenaeum 2000 Kft. – Pannonica Kiadó, Budapest, 2001. Ármegjelölés nélkül)

A Fókusz Könyváruház szépirodalmi sikerlistája

1. Tolkien, J. R. R.: A gyűrűk ura – Európa Könyvkiadó 3600 Ft
2. Tolkien, J. R. R.: A babó – Ciceró Könyvkiadó 1990 Ft
3. Rowling, J. K.: Harry Potter és a titkok kamrája – Animus Kiadó 1590 Ft
4. Márai Sándor: Válás Budán – Helikon Könyvkiadó 1200 Ft
5. Durell, Gerald: A susogó táj – Európa Könyvkiadó 980 Ft
6. Anne Frank: Anne Frank naplója – Park Könyvkiadó 1450 Ft
7. Rowling, J. K.: Harry Potter és a bölcsek köve – Animus Könyvkiadó 1490 Ft
8. Fielding, Helen: Mindjárt megőrülök! – Európa Könyvkiadó 1700 Ft
9. Follet, Ken: Vadmacskák – Gabo Könyvkiadó 1990 Ft
10. Fielding, Helen: Bridget Jones naplója – Európa Könyvkiadó 1500 Ft