Könyvesház

A siker anatómiája
Akit az Úristen szemtanúnak rendelt
Wass Albert életműve
Papp Ágnes Klára
A szerző képe önmagáról és általában az írói szerepről nemcsak életművét határozza meg, hanem potenciális olvasóit, esetleges sikerét is. Hát még, ha az illető nem a csalóka látszatok embere, akárcsak Wass Albert: „… az író, akit az Úristen szemtanúnak rendelt erre a világra, úgy érzi, hogy ennek az egész történelmi korszaknak az együttes képéből hiányzott volna valami, ha ezek az írások elvesztek volna a múltat megérteni vágyó utókor számára” – írja Valaki tévedett című kötetében.
Kétségtelen, hogy Wass Albert fölfedezése mindenekelőtt a harmincas–negyvenes évek agyonhallgatott erdélyi történelmének szemtanú hitelességű bemutatásával magyarázható – nem függetlenül az elhúzódó politikai-irodalmi rendszerváltástól. Ez az oka annak, hogy a magyarországi Kráter Kiadó mellett a marosvásárhelyi Mentor is indított életműsorozatot. Wass szerepvállalása érzékelteti a két világháború közötti kor irodalmi levegőjét,

az Erdélyi Szépmíves Céh – amelynek szerzőnk alapító tagja volt – egykori elképzeléseit.
Wass Albert elhivatottságtudata és rendkívüli sikere elgondolkodtatja az irodalomban többé-kevésbé jártas olvasót: helytálló-e az az ezoterikus, minden „irodalmon kívüli” értelmet és jelentőséget kizáró irodalomelképzelés, amely elavultnak minősíti e szerepvállalást? Mert sokkal inkább belekerül az irodalmi kommunikációba az ilyen „elavult” mű, mint a kritikusok teljes egyetértésével találkozó, de a kutya által sem olvasott „szöveg”. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy Wass Albert regényeiben nem a könnyed, gondűző olvasmányosság bűvöli el az olvasókat. Nem is a puszta tényfeltárás, a második világháború előtti, alatti, utáni Erdély történelmének felidézése magyarázza a sikert (bár kétségtelenül ez az egyik összetevője), hiszen az életmű túlságosan magánemberi léptékkel ábrázolja a történelmi időt.
Wass a történelem sodrába került, végletesen kiszolgáltatott egyszerű emberek tragédiáit írja meg, legalább az elbeszéléssel igazságot szolgáltatva az igazságtalanságot elszenvedőknek. (Azt az írói hagyományt folytatja ezzel, amelyet Kemény Zsigmond és Gyulai Pál teremtett meg.) És ehhez legjobb műveiben – például A funtineli boszorkány, az Adjátok vissza a hegyeimet! és az Ember az országút szélén című köteteiben – megtalálja azt az embertípust, akinek a szemszögéből nézve hitelesen, didaktikusságtól, hatásvadászattól mentesen mesélhető el a történet. Olyasvalakit választ, akinek kettétört sorsa nem egyedi, mert egy egész világ eltűnését, darabokra hullását képviseli. Aki a maga egyszerűségében nem képes rá, hogy mindezt átlássa, de tükrözi életének minden mozzanata, a természettel, a „hegyekkel” alkotott harmóniája, amelyet megtör a társadalom peremére sodródás.
Wass Albert regényeinek sikere az irodalmi-történelmi „igazságtétel” igényét tükrözi: nem elsősorban a „múltat megérteni vágyó utókor”, hanem az író igazságtevő szándékával azonosuló olvasótábor biztosítja e regények egyesek számára talán meglepő népszerűségét.
Pontosan ezért lenne szükség arra, hogy jobban átgondoljuk az írói szerepek „korszerűségéről” és „elavultságáról” alkotott nézeteinket. Hiszen itt nem funkciótlan szerep elevenedett meg, hanem emberi sorsok, törekvések, a történelem kapott formát. Nem valami „elavultról”, hanem inkább valami elmaradt pótlásáról van szó.
(Wass Albert-életműsorozat. Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1993–2002)

Remény a szelencében
Krasznahorkai László művészeti írásai
P. Szabó Ernő

Magyarországon hetente legalább száz, évente több mint ötezer kiállítás nyílik meg: festészet és fotó, rajz és iparművészet, építészet, szobrászat, design. Délután ötkor Kossuth-díjas művész tárlata nyílik itt, egy óra múlva pályakezdőké amott. Akármennyire különböző alkotók művei láthatók is egyszerre az idő mesterien szürrealisztikus rendezőelvének köszönhetően, egy dologban szinte kivétel nélkül egyetértenek. Mindegyikük szeretné, ha igazi eseményszámba menne kiállításuk kezdete. A megnyitó. Néhány perc aközött, hogy a jelen lévő tömeg sűrűsége eléri azt a fokot a kiállítóteremben, amikor a házigazda „fölkéri a megnyitásra” X. Y.-t, és aközött, hogy újra a házigazdáé lesz a szó: „és most meghívjuk önöket egy pohár italra és néhány falat harapnivalóra”. E két pillanat közötti idő valóban X. Y.-é, aki lehet művészettörténész, művészeti író, kritikus, költő, színész, barát vagy valamilyen titokzatos okból illetékesnek tekintett polgári személy – helyzete nem irigylésre méltó. Nincs ember, aki valóban rá lenne kíváncsi, s mégis el kell hitetni, hogy itt és most ő a legfontosabb.
Krasznahorkai László többnyire a legmagasabb színvonalon oldja meg ezt a feladatot. Úgy tesz, mint aki nem feladatot vállal, nem közvetíteni akar a kiállító művész és az alkalmi közönség között, hanem egyedül a művekkel áll szemben, pontosabban újraéli a velük való találkozást. Nem elemzés, amit elmond, és nem ajánlás, nem méltatás és nem szakszerű kritika, hanem valamiféle „énbeszéd”, amely elsősorban róla szól, a szavak összefűzőjéről. Magukról a művekről, az egyes kiállítók munkásságáról szinte semmit nem tudunk meg, annál többet arról az élményről s még inkább a szavakkal valójában körülírhatatlan emberi állapotról, amelyhez el kell jutnunk, hogy a világ fontos és lényegtelen mozzanatai között különbséget tegyünk. Krasznahorkai kötetének tizenhat írása a szó legnemesebb értelmében vett irodalmi alkotás. Ha művészettörténészi, kritikusi szemmel ítélnénk meg a műveket, amelyekhez kapcsolódnak, akár igen egyenetlennek is nevezhetnénk a színvonalat, de jól tudjuk, a kiállítási megnyitó nem a tárgyilagos elemzés műfaja. Képes lehet azonban megsejtetni az elénk kerülő művekkel kapcsolatban olyan igazságokat, amelyeket máskülönben nem értenénk. Ahogyan Krasznahorkai Bukta Imre műveivel kapcsolatban mondja, nem kell ehhez más, „csak egy kis szánkó. Csak egy kis havazás.”
(Krasznahorkai László: Este hat; néhány szabad megnyitás. Dovin–Magvető, Budapest, 2001. Ára: 2400 forint)

Hamisan szólott szájak
Három évszázad családi drámája levelekben
F. Z.

Egy tizennégy éves, korán árvaságra jutott kislány, Rákóczi Erzsébet 1668. február 4-én férjhez ment, majd néhány hét múlva megözvegyült. A poétai hajlammal megáldott fiatalasszony nem sokáig viselte özvegyi fátylát: esztendő teltével ismét kérőre akadt elhunyt férje unokatestvérének, Erdődy Györgynek személyében – az esküvő sem váratott sokáig magára. Hogy milyen lehetett a gyermekkorból szinte minden átmenet nélkül a házasság kötelékébe lépő főúri leány-asszony élete a török hódoltság alatti Magyarországon, világosan kiderül Rákóczi Erzsébet férjéhez írott leveleiből. A fiatalasszony igyekezett megszeretni országos ügyek miatt gyakran távol lévő urát, erről levelei tanúskodnak, de tizenöt évi házasság után, 1685-ben hirtelen elhidegült tőle. A konfliktus olyan komoly volt, hogy némely köztük lévő „visszavonások és ízetlenségek” megszüntetésére a kancellária tagjai előtt kötöttek megállapodást a felek. A férj ugyanis – Rákóczi Erzsébet szerint – nem bánt megfelelően a feleségével és vagyonával, ráadásul még féltékenykedett is. Jó táptalajt adtak erre a mindenfelé kerengő pletykák, amelyeket a temperamentumos Rákóczi Erzsébet se nagyon tudott megfékezni, bár egy alkalommal így fakadt ki levelében: „kurva az anyja, eleget szóltak már kettőnkrűl, ugyan nem tehettek kárt, s bézártuk már alkalmasint hamisan szólott szájakat”. Hogy miféle alapjuk lehettek a mendemondáknak, nem tudhatjuk, az azonban bizonyítottnak látszik, hogy a fiatalasszony 1670 körül szokatlanul bizalmas kapcsolatba került Esterházy Pál gróffal.
A nagy kibékülés sem tartott örökké, az Erdődy-birtok szolgái pedig újra meg újra úrnőjükön fenték a nyelvüket. A viszály ismét elhatalmasodott, Rákóczi Erzsébet 1695-re megint hátat fordított férjének. A kis- és nagyvilág története igen mozgalmas éveket biztosított számára. 1708-ban halt meg. Rákóczi Erzsébet leveleskönyve a kísérőtanulmánnyal olyan probléma feltérképezését vállalta, amelyről csak a legutóbbi időkben olvashatunk magyar nyelven. Igaz, korábban is jelentek meg nagyasszonyok életét bemutató tanulmányok, könyvek, de kifejezetten „nőtörténeti” kutatásokat mind ez idáig nem végeztek nálunk. A leveleskönyv olyasvalaki életébe enged bepillantást személyes írásain keresztül, aki egyik családi függőségét korán másikra cserélte, majd határozott lépéseket tett személyes szabadsága megszerzéséért.
(Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez, 1672–1707. Szerkesztés, előszó: Benda Borbála és Várkonyi Gábor. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2680 forint)

Izabellafakó, almásderes
Évezredes barátunk és a gének
Zsohár Melinda



A versenylovak, konkrétan az angol telivérek gyorsasági rekordjai alig változtak az utóbbi fél évszázadban. Sem reformtáplálékkal, sem gondosan kimódolt edzésterv-módosításokkal nem bírhatók rá, hogy teljesítményben áthágják a Jóisten és az évezredes domesztikáció által beléjük plántált genetikai határokat. Pedig amerikai tudósok bukmékerek kérésére számítógépes szimulációval megjósolták a várható derbigyőztesek listáját, igaz, a tudományos felmérés érdekében a szokásos egyszerűsítést alkalmazva gömb alakú lovakat jelenítettek meg a programban.
Lóból sosem elég, vélte a Vince Kiadó, midőn az elismert hazai szakértők kiadványainak sorát gyarapítandó, megjelentette az amerikai Stephen Budiansky munkáját. (A szerző a neve alapján ítélve lengyel származású lehet, s így talán éppúgy a fülében dobognak az ősi vágták elmosódó hangjai, mint a magyarokéban…) A könyv külsőre takaros, tartalmában pedig a mai igények szerint, tudományos szempontok alapján elemzi az ember kutya után következő legközelebbi barátjának evolúcióját, képességeit és viselkedését. Mindezt érthető nyelven teszi, középiskolai ismeretek elégségesek a kromoszómákat, a hőleadási mechanizmusokat és a genetikai potenciálokat is taglaló tanulmány megértéséhez (állítólag vörös-kék látása van a derék jószágnak).
Budiansky nem erősíti azok táborát, akik antropomorf tulajdonságokkal ruházzák föl kedves háziállatainkat, de a Lóbeszéd című fejezet megállapítása elgondolkodtató: „A lovaknál nem annyira feltűnőek a nagyobbnak vagy kisebbnek látszani akarás próbálkozásai, de azért itt is akad néhány árulkodó póz. Az erejét fitogtató mén büszkén felfelé ívelő nyakkal és felemelt farokkal jár-kel, a megalázkodó ló viszont lehajtja a fejét, és behúzza a farkát.”
(Stephen Budiansky: A ló természetrajza. Evolúciója, képességei és viselkedése. Vince Kiadó, Budapest, 2001. Ármegjelölés nélkül)


Rejtélyes Újvilág
Kolumbusztól Reagan fegyverügyleteiig
Pataky István

Ma sem nem tudjuk pontosan, hol is szállt partra Kolumbusz Kristóf. Az sem tisztázódott egyértelműen, miként vált lehetővé a japánok rajtaütése az amerikai hadseregen és haditengerészeten 1941. december 7-én. Mi volt az igazi indíték a hirosimai atombomba bevetésekor: valóban a második világháború befejezése, amint Truman állította, vagy inkább Amerika erőfölényének bemutatása? Ki ölte meg John Fitzgerald Kennedyt? Harminc rejtélyt taglal könyvében Paul Aron, a Virginia Gazette című lap riportere, összegyűjtve Amerika történelmének legnagyobb rejtélyeit.
Az öt éve megjelent kötet magyarországi kiadása időszerű volt, hiszen alig pár hónappal az Egyesült Államokat ért terrortámadást követően Amerika ismét a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. A szeptember 11-i események indítékait, a támadás végrehajtásának apró részleteit éppúgy rejtély övezi, mint a Paul Aron által csokorba szedett izgalmas történeteket. A New Yorkot és Washingtont ért terrortámadás kapcsán a szerző ekképp nyilatkozik: „Az amerikaiak híresek arról, mennyire nem érdekli őket a világ többi része. A közelmúlt terrortámadásai annál is sokkolóbbak voltak számunkra, mivel valamiképpen különállóként szeretjük látni magunkat. Talán ez most elkezd megváltozni…”
(Paul Aron: Megoldatlan rejtélyek az amerikai történelemben. Palamart Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2800 forint)

A Helikon Könyvesház sikerlistája
Ismeretterjesztő:

1. Hankiss Elemér: A tízparancsolat ma – Helikon Kiadó 2500 Ft
2. Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között – Terc Kiadó 4800 Ft
3. Störig, Hans Joachim: A filozófia világtörténete – Helikon Kiadó 2990 Ft
4. Film- és médiafogalmak kisszótára – Korona Kiadó 2450 Ft
5. Nagy szövéskönyv, 1. – Planétás Kiadó 3900 Ft
6. Hoffmann, Helmut: A tibeti műveltség kézikönyve – Terebes Kiadó 3800 Ft

Szépirodalom:
1. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek – Helikon Kiadó 1180 Ft
2. Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról – Jövendő Kiadó 398 Ft
3. Kosztolányi Dezső: Gyémántgöröngyök – Magyar Könyvklub 2200 Ft
4. Whittaker, Tom: Mindig magasabbra – Bastei Kiadó 2278 Ft