Művészi vasszerkezete egyedülálló

Az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el a Fővám téri híd építését, amelyet már Ferenc József híd néven avattak fel a millenniumi ünnepségeken az uralkodó jelenlétében. A II. világháborúban felrobbantott hidat újjáépítették, s 1946 óta Szabadság hídnak nevezik. A híd vasszerkezete a mai napig csodálatba ejt különleges művészi kiképzésével. Az egykori négy vámszedőházból kettő a pesti oldalon most is megvan. A hídon utoljára 1980-ban végeztek nagyobb rekonstrukciót, akkor négy hónapon keresztül csak gyalogosok közlekedhettek rajta. Annak is megvan az oka, hogy az öngyilkosjelöltek miért másznak fel előszeretettel éppen a Szabadság hídra.

A Szabadság híd háromnyílású, konzoltartós, rácsos vasszerkezetű átkelő a Duna fölött. A Vámház tér és a Gellért tér között átívelve a Kiskörutat és Budát köti össze. A híd szélső nyílásainak tartószerkezete benyúlik a középső nyílásba, és arra kéttámaszú, befüggesztett tartó fekszik fel. A híd egyike volt a millenniumra elkészült kiváló műveknek. Mehrtens drezdai műegyetemi tanár hídépítéstani könyvében a világ legszebb konzolos hídjai sorába helyezte.
A híd építését az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el az Eskü téri (Erzsébet) híd építésével együtt. Czekelius Aurél miniszteri osztályos tanácsos és Szántó Albert műszaki tanácsos 1896-ban így emlékezett a híd építésének történetére: „A Fővámház téri híd építését pedig főképp az a körülmény tette kívánatossá, mert az Eskü téri híd, bármilyen megfelelő legyen is az elhelyezése, a teherforgalom közvetítését egyáltalán nem ölelheti fel, mert a híd itt természetesen csak a Belvároson keresztül lesz megközelíthető. A Belváros utczái pedig annyira keskenyek és annyira nélkülözik a czélszerű összefüggést, hogy a teherforgalmat azokba nem bevezetni, hanem onnan inkább elterelni szükséges.” A már említett törvény végrehajtásával megbízott minisztérium a hidak (Eskü téri és Fővámház téri) terveinek beszerzésére nemzetközi tervpályázatot hirdetett, amelyre 74 pályaterv érkezett be. Feketeházy János II. díjas terve – kisebb, a lényeget nem érintő változásokkal – azonos a kivitelezett tervvel. A kivitelezési részletterveket Gállik István és Beke József, valamint Jurkinyi Jenő mérnökök készítették. A híd építése 1894-ben kezdődött meg. A vasszerkezet szerelését az államvasutak gépgyára végezte, s az államvasutak szállították a kocsipálya burkolatához szükséges telített bükkfa kockákat, deszka- és kátrányanyagokat is. Gáll Imre mérnök egy tanulmányában feljegyzi, hogy a hidat ellátták mind elektromos, mind gázvilágítással: eredetileg 12 ívlámpa, 8 izzólámpa és 48 gázlámpa világította meg.
A híd ünnepélyes megnyitása 1896. október 4-én vasárnap volt az uralkodó jelenlétében, akiről a hidat elnevezték. A villamosvasút-forgalom – a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság kezelésében – 1898. május 31-én indult meg a hídon. A vágányokat a hídpálya szélére építették, közvetlenül a főtartók mellé, és helyet adtak az akkori előírások szerint megkívánt alsó vezetéknek is. A vonalat 1923-ban alakították át felső vezetékes rendszerre, és ekkor helyeztek el vezetéktartó oszlopokat a főtartó felső övén. Autóbuszjárat 1928-tól közlekedett a hídon.
A Gellért Szállóban állomásozó német alakulat 1945. január 16-án felrobbantotta a hidat. A befüggesztett tartórész a Dunába zuhant, a budai főtartó súlyosan megrongálódott, majd később leszakadt. A hidat 1945. március 15-ére – pontonhíddal kiegészítve – ideiglenes szerkezettel használhatóvá tették, ezt azonban a Duna jégzajlása 1946. január 10-én elvitte. Az újjáépítést Haviár és Sávoly mérnökök tervei alapján a Mávag végezte. 1946. augusztus 20-án Szabadság híd néven nyitották meg ismét. A budai vámszedőházakat elbontották, a korlát hiányzó részét egyszerűbben képezték ki, a címereket eltávolították. 1950-ben nyitották meg a pesti Duna-parti villamosvasút gyalogos aluljáróját, amelyben oldalperonos megállóhelyek vannak ma is. A híd mai kezelője a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. A műtárgyosztály vezetője, Rábai László érdeklődésünkre elmondotta: a hídon 1980-ban nagyobb arányú rekonstrukciót végeztek, akkor állagbiztosítás miatt az ellensúlyokat szétszedték, az úttestre aszfaltburkolatot terítettek, korszerűsítették a híd világítását. A higanygőzlámpákat tartó kandelábereket, összesen 24 darabot, a főtartók belső oldalára szerelték fel, illetve a tartóvégekre helyezték. 1985-ben felújították a járdát a hídon, 1998-ban pedig az alsó szerkezetek korrózióvédelmét végezték el. A híd fokozott megfigyelés alatt áll, és ötévenként szükséges az időszakos felülvizsgálata. A rendszerváltozás után az első szabadon választott Országgyűlés elfogadta, hogy Magyarország címere ismét a koronás címer legyen, s a Szabadság híd is visszakaphatta nemzeti jelképünket.
Az öngyilkosjelöltek előszeretettel másznak fel a Szabadság hídra, aminek a magyarázata elsősorban az, hogy könynyedén felszökkenve minden akadály nélkül haladhatnak egyre feljebb a híd lassan, fokozatosan ívelő felépítményén. Amikor észreveszik, hogy túlságosan is magasra merészkedtek, elfogja őket a pánik: se előre, se hátra, pláne nem lefelé. A Duna felé nem mernek nézni, visszamászni már túl meredeknek tűnik az ív – végül megkönnyebbülten ereszkednek az időközben kiérkezett tűzoltók darujának kosarába.