Pest klasszicista építésze

Hild Józsefnek, Budapest városképe kialakítójának építészeti terveiből, épületrajzaiból nyílott a minap kamarakiállítás a budai várnegyed Kapisztrán téri polgármesteri hivatalában, a klasszikus szépségű aulában.

Demjén Imre Munkácsy-díjas tervezőművész rendezte és a Hild Alapítvány, valamint az I. kerületi önkormányzat szervezte azt a tárlatot, amelynek alapelve, hogy a kor három nagy magyar egyénisége: Kossuth, Széchenyi és Hild József törekvéseinek szellemi azonosságát megvilágítsa. Ez tűnt ki a megnyitó díszünnepség színvonalas műsorából, főképpen Széchenyi egykori titkárának idézett naplójából, amelyből a gróf hatalmas munkabírása mutatkozott meg. (Előadóművészek: Antal Anetta, Brunner Márta és a Neuwirth Annamária vezette Bihari János Táncegyüttes.) A Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján létrehozott kamarakiállítás súlyát azonban Hild József adja. Nemcsak mert az építészek a politikusok mellett a legkevésbé a szavak emberei, hanem mert Hild József korának különösen szerény alakja volt. Az ő alkotó egyéniségéhez képest középszerű korabeli építészek saját házaikban látványos, pazar életet éltek. Hild, aki annyi családnak épített szép, előkelő bérházat, gyönyörű középületet, aki megalkotta a három lenyűgöző bazilikát: a pestit, az egrit és az esztergomit, családjával élete végéig csak bérlakásban élt, holott házasságkötéséig már több mint háromszáz házat épített fel. Csendes házasságáról, egyáltalán: a magánéletéről alig lehet tudni valamit. Sőt, szerénységét ki is használták, még az akkori város vezetése is. A mai pesti ember hatalmas botrányt csapna, ha csak feleannyira megalázó helyzetben volna része, és feleannyi anyagi kár, méltánytalanság érné, mint az Hild Józseffel megesett. Munkáit késve és alig fizették ki. Másfél évszázados botránynak nevezhetnénk, hogy a pesti bazilika építése alatt a főváros 13 évi fizetésével tartozott neki, aki e remek épület felhúzása közben az Arany János utca 14. számú házban, szerény bérlakásban élt. Sőt, e bérét Pest soha nem fizette ki. Igaz, 1836-ban a bécsi Képzőművészeti Akadémia rendes tagjává választották, majd később, 1842-ben Pest város díszpolgárává is. De úgy látszik, e megtisztelő rangokból nem tudott megélni. 1866-ban már nem tudta kifizetni testvére, Hild Antal temetési költségeit. Ebben az Arany János utcai lakásban érte a halál: 1867. március 5-én: hetvennyolc éves korában tüdőgyulladás végzett vele. Felháborító, hogy mivel nem volt örököse, aki sírját a lejárati idő után megválthatta volna, a holttestét 1921-ben kitették a Kerepesi úti temetőből.
Mindennapjainak szerény élete fölé emelkedett azonban hatalmas nagyságú és értékű munkássága. Vircz Vajda Márta, az alapítvány kuratóriumának elnöke szerint még ma is 917 épülete áll a fővárosban. Isépy Tamás országgyűlési képviselő a kiállítást megnyitó beszédében okkal mondta: Hild József életműve, hogy a klasszicista építészet otthonos magyar színezetet, Pest kiegyensúlyozott művészi képet kapott. Nagy Gábor Tamás kerületi polgármester a Hild tervezte egykori pesti Városházából nagy kerülővel ebbe az aulába átmentett négy gyönyörű oszlopra is felhívta a figyelmet. Végül is van miért megnézni e kamaratárlatot, ha már Budapesten utca sem viseli Hild József nevét.