Térképek a XVIII–XIX. századi Pest-Budáról

Budapest térképészet-történetének jelentős darabjai láthatók a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár napokban nyílt időszakos kiállításán. A Pestet, Budát és Óbudát ábrázoló térképek és metszetek egy kivételével eredetiek, köztük olyan kuriózumokkal, mint a Balla Antal-féle Duna-térkép 1784-ből vagy Vasquez Pest-Budáról készült díszalbumának darabjai.

Néhány napja látható a polgári térképezés történetét és eredményeit bemutató kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében. A különböző térképek már évszázadok óta az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a közigazgatás, a hadvezetés és a várostervezés nélkülözhetetlen eszközei. A Budapestet ábrázoló térkép-különlegességek nagy része közgyűjteményekben található, ebből mintegy 750 darab van a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének tulajdonában.
Faragó Éva könyvtáros, a kiállítás rendezője elmondta: szeretnék mind a városépítés történetével és a várostervezéssel foglalkozó kutatók, mind az érdeklődők számára testközelbe hozni gyűjteményük legértékesebb, legkülönlegesebb darabjait.
A hazai térképkészítés a reneszánsz korig nyúlik vissza, amelynek létezésére adatok utalnak. Az közismert, hogy legelső térépünket Lázár deák, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkára készítette 1510–15 körül. Hosszú időn keresztül nem akadt követője. A később készült térképek mindegyike csupán az ő adatait másolta át. A főváros a török elleni harcok idején került a figyelem középpontjába, és ekkor készültek el az első – még főleg hadi célokat szolgáló – térképek. Az ez idő tájt készült veduták (magyarul: látképek) mindhárom várost ábrázolták, amelyeken kiterjedésük mellett a korabeli városfalakat, templomokat és mecseteket is feltüntették. Buda visszafoglalása után, 1695-ben kezdték el az első polgári célú felmérést, amelyet Prati Fortunatus, a kamarai szolgálatban álló mérnök készített el, és az ép és megrongált házakon kívül a terek, az utcák pontos leírását és a vízvezetékek állapotát is tartalmazta. Az első, Pest városát ábrázoló kartográfia az 1710-es években készült, aminek a másolata már fennmaradt. Az ezt követő évek kiemelkedő térképésze volt Mikoviny Sámuel, aki elsőként művelte a geodéziát matematikai alapon, és munkái visszaköszönnek Bél Mátyás megyei monográfiájában is. Waczpaur Lénárd 1764-ben készített térképén a bástyákkal körülvett Pest látható, amelyen már világosan kivehető a Belváros központja, a Városház tér, de a városból kivezető utak (a Váci út, a Kerepesi út, a Baross utca és az Üllői út), valamint a külterületek vízrajza, sőt a mezőgazdaság jellege és a majorok, szőlők elhelyezkedése. Az első folyamatos hazai – elsősorban katonai célokat szolgáló – kartográfiai munkákat Mária Terézia rendeletére, 1764-ben kezdték készíteni, de Pest-Budán csak II. József 1785-ös rendeletével indult meg a munka. Pest térképének elkészítésére Balla Antalt, a kiemelkedő térképészt kérték fel, aki elsőként vállalkozott a feladatra, hogy telekről telekre mérje fel a várost, és rajzolja meg a létező összes épületet. Több jelentős munka került ki a keze alól, így Pest-Buda térképén kívül Pest külterületeiről, a Soroksári- Duna-ág környékéről, sőt a terület vízrajzáról is készített részletes, kéziratos térképeket. Munkája a XVIII. századi Pest-Buda településtörténetének elsődleges forrása. A térképkészítés igazi aranykora azonban csak ez után, a tervszerű városfejlesztéssel egy időben jött el. A XIX. század elején egyre több lett a két Duna-parti várost együtt ábrázoló, a közlekedést és az idegenforgalmat szolgáló munka. A század elejének térképei közül jelentősebb Hild János városrendezési térképe. A terv, amely alapján a Belváros arculatát és környezetét később a Szépítő Bizottmány megalakulásával egységessé formálták, a Duna és a Városliget, valamint a Váci út és a József körút közti területet ábrázolja. Az 1830-as évektől sorra jelennek meg a különböző térképek, valamint a rézkarcokat egyre inkább felváltó litográfiákat tartalmazó kiadványok. A Blaschnek Sámuel által készített térképlapok már olyan közönségsikert aratnak, hogy többszöri kiadást is megérnek. Egészen különleges Karl Vasquez spanyol térképész Pest-Budáról készített, hat oldalból álló díszalbuma, amelyet – mintegy keretként – az ábrázolt terület legnevesebb építményeinek rajzai díszítenek. Pest-Buda gótikus látképén kívül térképein Buda, a Teréz-, a Lipót-, a Ferenc- és a Józsefváros, valamint Káposztásmegyer, Csepel, Disznófő és Rákospalota részletes térképe látható a környéken fellelhető legjelentősebb köz- és magánépületek karéjában. Készültek térképek a Duna szabályozása kapcsán is annak környékéről, de a nagy pesti árvizet követő összeírások idején is. A folyamatos állami földmérés 1849 októberében indult az állandó kataszter létrehozásával. Ezek már egészen pontosak voltak, és az arányokat is bemutatták. Az 1860-as évektől már egyre több és olcsóbb térkép látott napvilágot, és az 1870-es évek közepére elkészült Budapest első szabatos felmérése is. A Közmunka Tanács nagyszabású térképein nyomon követhetjük a Sugárút, a Nagykörút és a Duna-part kiépítését. 1872-re pedig elkészült a főváros egész területét ábrázoló rétegvonalas rajza, sőt egyre több iskolai, tudományos, közlekedési és idegenforgalmi célú térkép született. A fővárosi központú Magyar Földrajzi Intézet megalakulásával zárult le a világvárossá fejlődött Budapest térképészet-történetének XIX. századi szakasza.