Emlékszoba Ruttkai Éva kedves tárgyaiból

Ruttkai Éva és Gábor Miklós egykori Keselyű utcai nyaralója ma múzeumként működik. A berendezés egy kis része az Endrődy Sándor utcai házból való, amelyet a színésznő Latinovits Zoltánnal épített. De ide került a vígszínházi öltözőasztal, a szövegkönyvek, és temérdek fotó, rajz, díszletterv, premierajándék is.

Osgyán Edina
2002. 04. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Keselyű utcát – bármilyen eldugott hely is – könnyű megközelíteni. A néhány háznyi utcácska a II. kerület lankáin épült meg, a Látó-hegy oldalában. Hegyoldal, de kellemes a gyaloglás, minden újabb, ismeretlen zug felfedezendő utat, kalandot rejt. Buda fái ősszel ezer színben, ilyenkor április végén még egységes zöldben fogadnak.
Keselyű utca 6/A; nyitott kertkapu. Virágokkal, bokrokkal, rózsákkal szegélyezett ösvény vezet a nyaraló felé. A növények egy részét egy húsz-egynéhány éves fiú ültette, a kertet is ő gondozza. Tiszteletből.
A Ruttkai–Gábor nyaraló ma múzeumként működik. Gábor Júlia és Szigethy Gábor – a művésznő lánya és veje – gondozza a hagyatékot, ők fogadják a látogatókat, megmutatnak mindent, valamennyi tárgyról, levélről újabb és újabb régi történetet mesélnek. Kifogyhatatlanul.
Aki egy pompás luxusnyaralót képzel el, téved. A kis ház éppen olyan, mint amilyenre egy nyugalomra, elvonulásra, természetbe vágyó, állandóan tevékeny művészpárnak szüksége lehetett. Hogy éppen csak kifújhassa magát. A luxust a táj jelenti, a kilátás, a nyugágy, amit a fűben állítottak fel, és ahonnan be lehet látni a hegyvidéket.
A nyaraló maximum negyven négyzetméteres. Rácz György ötlete volt, hogy minden fala eltérő magasságú legyen; a jó nevű építész tervezte meg a ház bővítését is a nyolcvanas években. Eredetileg ugyanis csak egy szoba volt, a másik helyiség a sok emlék, bútor, kép miatt kellett. A bútorok, emlékek egy része az Endrődy Sándor utcai villából való, amelyet Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán közösen épített. Ruttkai a színész halála után „a házban” Latinovits-emlékmúzeumot akart berendezni, ott hagyott volna szinte mindent, de – ahogy egy 1986-os beszélgetésben elmondta –: mindenki, akit ez ügyben megkeresett, kitért, elodázta a dolgot.
A szoba legszembetűnőbb darabja az ülőgarnitúra a szófával. A bútor régi darab, amit egy barátnőjétől kapott tizennyolc éves korában. Kicsit odébb a szekreter a Szindbád című film forgatásának egyik emléke, Felvidékről. Rajta az ezüst gyertyatartó a Ványa bácsi legendás előadásáról származik. Az angol komód színházi kellék volt a Háború és békében. A szoba közepére került az öltözőasztal a Vígszínház 111-es öltözőjéből. Az öltöző valamikor Ajtay Andoré volt, Ruttkai Éva tőle „örökölte”. Az egyszerű asztalon megannyi púder, rúzs – minden, ami egy színész „arcához kell”. Oldalt egy kis tükör, a smink, a maszk kedvéért. Elöl van a kései fotókról ismert Ruttkai-szemüveg.
Több fénykép készült a kis öltözőről, ezek alapján a szobában minden az eredeti helyiség hű rekonstrukciója, még a falon lévő fotók is oda kerültek, ahol a művésznő valamikor az öltözőjében elhelyezte. Sűrűn követik egymást az emlékek: balra van egy Lautrec-másolat a Moulin Rouge kánkántáncosnőjéről, jobbra egy kislánykori fotó. Középen, éppen a tükör felett egy kis kép: Ruttkai és Latinovits együtt. Kissé feljebb ismét egy ifjúkori felvétel, talán még a Lakner bácsi-féle időkből. A temérdek színházi fotó a falon az egész lakásra jellemző; plakátok, képek, rajzok, díszlettervek vannak mindenütt.
A mi kis városunk Emilyjének egyik mondatát Ruttkai Éva rengetegszer idézte. Szerencsére az 1945-ös előadásról több fotó is készült. A művésznő gyakran rajzolt önarcképeket: Molnár Ferenc Liliomjának (Pesti Színház 1948) Marikájaként, majd később Angliai Erzsébetként (1969) is lefestette magát. Fontos emlék – talán az egyik legfontosabb – az Ilyen nagy szerelem plakátja: a Pavel Kohout-darab miskolci előadásán először játszott együtt Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva. A falra kerültek Gábor Miklós rajzai is, a Tolnay Kláriról készített kép a Tolnay-hagyatékból való. Az első szerepről, a Parancsolj, tündérkirálynőm! egy mondatának gyermekszínészéről is őriznek itt felvételeket.
Az üvegberakásos vitrinben megannyi apró emlék van. Zilia karkötője mellé került a Latinovits-emlékplakett, közelében egy bonbonier a bécsi Demel cukrászdából. A polcokon premierajándékok, apró emlékek, levelek sorakoznak. A Gábor–Szigethy házaspár két szekrényt rakott tele szövegkönyvekkel és közel 15 ezer fényképpel. Az egyik szekrényben színpadi és civil ruhák keverednek: a Butaságom történetében viselt kiskosztüm például Ruttkai kedvenc utcai viseletei közé tartozott.
A szoba minden szegletében van valami, ami Latinovits Zoltánról szól. Fotók, levelek, kisebb tárgyak. A legmegrázóbb emlék talán egy nagy pohárnyi leégett gyufaszál; Ruttkai Éva szerelme halála után mindennap gyertyát gyújtott, a több ezer gyufát pedig megőrizte.
A múzeum tavasztól ősz végéig tárt kapukkal várja az arrajárót, hogy hosszú órákon át mesélhessen odabenn.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.