Levelek Pestről és Budáról

VIOLIN ANNA (BUDAPEST): A Magyar Nemzet Pest-Buda mellékletében megjelent, a kőbányai százlakásos házról szóló cikkel kapcsolatban közölném észrevételeimet. A ház felépítését óriási, hónapokig tartó vita előzte meg, amelyről a kőbányai önkormányzat többségét uraló MSZP– SZDSZ-es képviselők szócsöve, a Kőbányai Hírek, illetve a kisebbségben lévő polgári oldal véleményét is tükröző Otthonunk nevű lap is közreadott. Az MSZP–SZDSZ vonal – figyelmen kívül hagyva neves szakemberek, építészmérnökök, statikusok véleményét – kierőszakolta a százlakásos ház felépítését, amely körfolyosós rendszerével, rossz belső elosztásával amolyan szocialista típusú proliház benyomását kelti. Figyelmen kívül hagyták azt is, hogy az Éles sarok Budapest egyik legszennyezettebb levegőjű és legzajosabb része, ahová a lebontott nyomortelep helyére inkább parkot kellett volna létesíteni. (A háromszöget záró részen fekvő házat balról a vasútállomás zaja, jobbról az egyik legforgalmasabb főút, a Kőrösi Csoma út határolja, míg mögötte a Ferihegyre leszálló repülőgépek miatt a zajszint jóval magasabb a megengedettnél. Vagyis az éjszakai pihenés sem biztosított ezen a területen, amely az emberek kiegyensúlyozottságának alapvető feltétele. Az új ház ezenkívül „körbeöleli” a X. kerületi rendőrséget és egy múlt század elején épült, ötemeletes, hat lépcsőházas társasházat. Ezzel a kilátás is megszűnt, ám annál jobb a rálátás a magasabb emeletekről a rendőrség tevékenységére. Mindez nem éppen épületes látvány a fejlődésben lévő gyermek számára. Emellett a rendőrség felőli társasház oldala – a rosszul felmért építkezés miatt – alaposan megsüllyedt, az állandó rezonanicától pedig újabb és újabb problémák merülnek fel a 160 családnak otthont adó régi épületben, amelyek rendbehozatala, „természetesen” a lakókra vár. Többszöri hivatalos és civil megkeresésünkre a balliberálisok válaszra sem méltattak bennünket – nyilván nem véletlenül –, keresztülvitték akaratukat a lakosság megkérdezése nélkül. Így már érthető, miért nem vették igénybe a Széchenyi-tervet, és miért hagyták figyelmen kívül a lakosság, és a józan gondolkodás alapvető kritériumait.
*
DOBAI MIKLÓS (A Horthy Miklós Történelmi Társaság budapesti tagozatának elnöke): Az április 22-i Magyar Nemzet Pest-Buda mellékletében Gazsó Rita tollából élvezetes írás jelent meg egykori szűkebb pátriám, a budapesti VI. kerület neves utcájáról, a Nagymező utcáról. Az írás említi, hogy a második világháború végéig az utcában a 10-es villamos járt, majd helyét a 70-es és 78-as trolibusz vette át. Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni, hogy a 70-es trolibusz – az akkori politikai széljárásnak megfelelően – Sztálin hetvenedik születésnapjának évében, 1949-ben indult útjára, majd a trolibuszjáratok évente egy-egy vonallal szaporodtak, ahogy a nagy generalisszimusz éveinek száma gyarapodott. Érdekes módon ezek a járatok is mind a VI. kerületben jártak: a 71-es és 72-es a Podmaniczky – akkori nevén Rudas László – utcában járt, míg az ezen sorozat utolsó darabja, a 73-as szintén a Nagymező utcában járt, majd a Király – akkoriban Majakovszkij – utcán végighaladva vált el a 70-es járattól. A cikkben említett 78-as troli már Sztálin halála után, évekkel később jelent meg a Nagymező utcában.

NAGY KÁROLY (A Budapesti Városvédő Egyesület alapító tagja): Köszönöm, hogy szép cikket írtak Kozma Andor kötetének a Centrál kávéházban történt bemutatásáról, amelyet sokszorosítva a történelmi Kozma család 143 élő tagjából (köztük van Melocco Miklós is!) 30-nak elküldtem. Egyszer valaki kíváncsi lehetne az első pesti királyi főügyészre, Kozma Sándorra, és a múlt század első évtizedének remek Magyar Nemzet-es újságírójára, Ady barátjára, Zubolyra, Bányai Elemérre is. Van egy észrevételem is: az Ilyen volt, ilyen lett sorozat Szilágyi Dezső tér című részében bántó tévedés olvasható: „itt eskették Adyt” – állítja G. R. A valóság ezzel szemben az, hogy nagy költőnket a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatti, akár Fő utcainak is nevezhető parókián adta össze a legendás Haypál Benő lelkész. Ez az Ady-irodalomban mindenütt így szerepel, s legutóbb Ablonczy László Ady-sorozatában is ezt írta a Reformátusok Lapja című hetilapban. Jómagam azzal dicsekedhetnék, hogy én állapítottam meg Ady halálozási helyét, a Liget-szanatóriumban, mely ma a VI. kerületi Benczúr (akkor Nagy János) utca 47. számú épület, rajta egy általam is szorgalmazott szép emléktáblával. Többek között ezért, s a Centrál kávéházban látható Ady-verses márvány emléktábla kiharcolásáért nyolcszor szerepel a nevem a Vitályos–Orosz: Ady-bibliográfia (1896–1977.) MTA Könyvtár-kiadású 2. kötetében, de Kovalovszky Miklós Emlékezések Ady Endréről című monumentális könyvsorozatában is.
***
KEDVES OLVASÓK!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74,
e-mail: [email protected].