Tavaszünnep

A kultúrák sokszínűségének megőrzését szorgalmazó frankofon – a franciául beszélő – nemzetközi közösség öt kontinens 55 országának mintegy 174 millió lakosát fogja össze. Politikai, gazdasági és kulturális együttműködésének fő irányait a tagországok államfőinek és külügyminisztereinek (vagy a frankofónia minisztereinek) részvételével kétévente összeülő csúcstalálkozó határozza meg. Kelet-Közép-Európában Bulgária, Románia tagja a frankofon közösségnek, Lengyelország megfigyelőként vesz részt munkájában.
Kiállításokkal, előadásokkal, táncestekkel, sanzon- és plakátversennyel, francia nyelvű diákszínjátszó-fesztivállal (Pécs), éjszakába nyúló filmvetítésekkel, koncertekkel várták a művészetbarátokat márciusban szerte az országban. Ez a hónap itthon a tavaszi fesztivál megnyitásának – az idén az „Európai kézfogások” jegyében –, a nagyvilágban a frankofónia ünnepének az időszaka. Magyarországon a kettő évek óta találkozik, köszönhetően a fesztivál rendezőinek és több frankofon ország Budapesten akkreditált nagykövetségének. A Várnegyedben egy napon nyílt meg a fotótörténet két nagy alakjának, a Magyarországot többször megjárt francia fotóművész Henri Cartier-Bressonnak (Ludwig Múzeum, Budapest) és a magyar születésű Robert Capának (Magyar Nemzeti Galéria) a kiállítása (1946-ban együtt alapították meg a Magnum Fotóügynökséget). Aligha túlzás, hogy ez a két kiállítás így együtt történelmi jelentőségű. Két fiatal kortárs fotós (egy szenegáli, egy elefántcsontparti) képeit a Francia Intézet mutatta be Pillantás Afrikára címmel. Az intézet volt a helyszíne több előadásnak (Pierre Assouline Cartier-Bressonról, kerekasztal-beszélgetés diákoknak A frankofon gondolat Európában és a világban címmel, konferencia a nők szerepéről a francia nyelvű belga irodalomban), és Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged után itt rendezték meg a „frankofon film éjszakáit”.

A Zeneakadémián 22-én és 23-án két különböző karakterű karmester vezényletével két különleges program várta a zenebarátokat. A fagottművészként indult Marc Minkowski együttese, az 1984-ben megalakított Les Musiciens du Louvre XVII. és XVIII. századi muzsikát játszott korabeli hangszereken. Másnap a XX. századi operairodalom remekét, a Bernanos-drámából írt Francis Poulenc-művet, a Karmeliták beszélgetését adták elő francia és magyar művészek. A közönség mindkét este több mint tízperces vastapssal jutalmazta a művészeket. Hasonló fogadtatásban részesült a Madách Színházban a Franciaországban élő Josef Nadj, azaz Nagy József, aki ezúttal a Kafka ihlette Virrasztók című, groteszk és akrobatikus elemekkel átszőtt darabját hozta el Budapestre. A Trafóban Frenák Pál magyar–francia társulata jelentkezett új produkciójával, egy Carmen-variációval. A Petőfi Irodalmi Múzeumban a párizsi Balzac-ház anyagát felvonultató kiállításon izgalmas, sokszínű kép rajzolódik ki az Emberi színjáték dendiírójáról. A frankofon világ sokszínűsége című plakátverseny eredményhirdetését éppúgy üdvrivalgás fogadta a Francia Intézetben, mint a sanzonversenyét, amelynek döntőjébe a 152 jelentkező közül tizenhárman jutottak be. Legtöbbjük érzelmi intelligenciával, a sanzonba sűrített drámát átélve adta elő a dalokat, és elbűvölte a közönség soraiban helyet foglaló francia, egyiptomi, kanadai, libanoni, marokkói, tunéziai nagykövetet, valamint a román és a svájci nagykövetség képviselőit. Az első három helyezett: Andok Zita (Janus Pannonius Gimnázium, Pécs), Tompos Katalin (Színművészeti Egyetem, Budapest), Faludi Edit (Pécsi Egyetem, francia szak), valamint a közönségdíjas Gál Roland (Horváth Mihály Gimnázium, Szentes). A legjobb plakátok rajzolói is frankofon országokban tölthetnek egy-egy hetet. Az első helyezett a budapesti Kladni Cecília, a grafikusdíj nyertese Adorján Tirza Boglárka, a legjobb szlogen kitalálója a pásztói Táncsik Nóra. A sorozatot a Muziké című francia–magyar minifesztivál zárja.