Tisztelt Szerkesztőség!

A gyűlöletbeszéd, és akiknek engedik
Pár napja szenzációsnak szánt híranyagot repített világgá egy ellenzéki újság: a Fidesz poszterein látható kiabáló kisfiú még csak nem is magyar teremtés, hanem egyenesen francia. Onnét, gall földről lopták el szegényt, ráadásul, úgymond személyiségi jogokra hivatkozva, még a kissrác nevét sem árulták el. S hát micsoda dolog ez, még egy hitvány kisfiú plakátra sem telik a legendásan családbarát kormány legendásan kreatív reklámügynökségének, úgyhogy, mászik a fülünkbe az erőszakolt sugalmazás, ezennel vége is az eleddig (éveken át) annyira bevált Fidesz-trükköknek. Valahogy így lehetne összefoglalni legalábbis azt, ami eddig az egész kisfiúplágiumból kikerekedni látszott.
Csakhogy ezúttal is hiba csúszott az ellenzék stratégiájába. Nem nagy, de azért egy újságoldalról ez is kilógna. Mert hát elszámították magukat ott, a szerkesztőségben, meg hát ott, a pártházakban is. Szóval az derült ki, hogy a tisztelt baloldal szintén hozott anyagból dolgozott: az MSZP három generációt ábrázoló óriásplakátja egy belga fotóügynökség RESO című katalógusából lépett ki a magyar utcákra (a brüsszeli cég hazai vállalkozásán keresztül), míg az SZDSZ Lop-Stop (a Tocsik-ügy és a Princz-féle Postabank kifosztása után igen eredeti helyen emlegetett) szolgenje valójában egy kaposvári vagyonvédemi cég elnevezésében szerepel. Ráadásul a nevezetes Válts stílust! kifejezés az Organon fogamzásgátló tabletta gyártójának munkatársait dicséri – az még véletlenül sem Kuncze vagy Magyar urak fejéből pattant ki. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a Magyar Hírlap anyagát átvette a Népszabadság, aztán ment a hír az internetre, a baráti tévékbe, rádiókba, a pártházakba és így tovább. Csúcsüzemben volt tehát a kettős mérce: míg az egyik sztori kolumnás tényfeltáró cikkeket ért, addig az azt leleplező, magyar nemzetes már nem akkorát.
Ezt az egészet azért mondtam el, mert most, amikor Kövér László egy kiragadott, majd a szélsőséges ellenzék szélsőséges választási érdekeinek megfelelően teljeséggel és szándékosan félreértelmezett mondatainak kommentálásával sokkol mindannyiunkat a sajtó nagy része, a hitelesség kedvéért mégsem árt emlékeznünk a fentebbi esetekre. Meg az olyan kínos ügyekre, amiket egyszerűen kivonnak, eldugnak a nagyszerű Népszabadság szerkesztői (is) a hírek, a tárgyszerű tájékoztatás folyamából. Ilyen volt az MSZP-s Szanyi Tibor képviselő internetes ámokfutásának az esete, amit a baloldali újságok teljes egészében elhallgattak. Mint a Magyar Nemzetben Tóth Gy. László utánajárt, Szanyi doktor az internet vitafórumán – szó szerint! – bizánci típusú bajkeverőnek, mocskos tolvajnak, tényleges bűnözőnek, Hitler és Sztálin legjobb magyar tanítványának nevezte Orbán Viktort. (A Magyar Hírlap azt is megírta, hogy a miniszterelnököt kívánatos lenne likvidálni, azután a kormányfő családi fotói egy pornólapban landoltak, és Orbán Viktorról egy lelkesen üdvözölt szennyiromány jelent meg könyv alakjában, éppen a kampányidőszak kezdetére. A kötet szerzőjét, dr. Kendét a közvélekedés egyébként skizofrénnak tartja, az MSZP számos rendezvényén és a sajtóban mégis lelkendezve ünneplik. Ennyit a „méltó” szövegkörnyezetről.)
De vissza Szanyihoz: miután a Magyar Nemzet leleplezte ezt az embert, akinek politikusi minősége aligha tenné lehetővé a képviselőséget, pláne az országgyűlési európai

integrációs bizottsági posztot, nem történt semmi. Az égvilágon semmi. Nem szerveztek gyűlöletbeszéd elleni tüntetést a Köztársaság téri pártház előtt. Szanyi képe nem került fel a Népszava, a Magyar Hírlap, a Népszabadság címoldalára, hogy ott (az amúgy teljesen egyforma három napilap) teátrális megfogalmazásokkal kergessék kétségbeesésbe a szavazásra készülődő olvasókat a szerkesztők. Vezércikkek, kommentárok? A nemzetközi média mielőbbi informálása? Ugyan! Semmiféle jól szervezett, hisztériába csapó sajtóhadjárat nem indult Szanyi esetében, olyan, mint e héten Kövér László ellen. Az MSZP nem hogy sajtótájékoztatót nem tartott, de még csak nem is reagált. Egy árva szót sem. Kovácsék, Medgyessyék halgattak, tehát egyetértettek Szanyi mondandójával.
Szóval ez a helyzet, és Szanyi szélsőbaloldali uszítása csupán egyetlen példa volt az utóbbi évek terméséből. A Toller Lászlók, Horn Gyulák, Szabó Zoltánok szalonképtelen otrombaságaiból, káromkodásaiból. Igazán itt nem is az a kérdés, hogy a sajtóban (és az MSZP-ben) miért van minden úgy, ahogy volt vagy tizenöt-húsz éve. Hanem szerintem az, hogy ezt a grandiózus átverést (gondoljunk csak bele, összességében mennyien olvassák a baloldali sajtót!), ezt a direkt pártirányítást még hányszor kell újra és újra megírni, példákkal illusztrálni. Még meddig hiheti magáról azt a baloldali sajtó, hogy független és tárgyilagos, holott nem az? Még meddig mehet a médiában olyan politikai hirdetés (történetesen egy internetes hírújság oldalain), amelyben a miniszterelnököt háborús harcisisakban – ez többek szerint egyértelműen náci rohambili –, a kedélyesen mosolygó Csurka mellett szerepeltetik? Vagy miért nem pellengérezik ki azt a képet, amelyen Csurka széttárt karokkal magyaráz egy osztályteremben a diákok előtt, s mögötte a táblán felirat van: „Ha a Fideszre szavazol, ő fogja tanítani gyermekeinket!” Alatta pluszjellel összekapcsolt pártemblémák virítanak: mondani sem kell, a Fideszé és a MIÉP-é. Européerek kampánya az, amikor a Magyar Narancs nevű SZDSZ–Soros-röpiratban szellemtelen aláírással Orbán portréját Al Caponéra maszkírozzák át? Ezek a kemény gyerekek Medgyessyvel miért nem csinálnak ilyet? A Gresham-botrány, a paksi atomgate nem volt elég hozzá?
Mindez talán nem része a gyűlöletbeszédnek? A mocskolódásnak? Dehogynem. Csak az MSZP-nek és az SZDSZ-nek mindent szabad. Mert övék a sajtó. Amit gátlástalanul ki is használnak, de nekik ez sem elég, mert Tom Lantos úr mellett még a Soros Alapítvány is besegít. Az uszítás, a hazugsággyártás, a politikai paranoia ingyenes (akkor is, ha állítólag fizetnek érte). Miként az volt már a 98-as kampányban is, ahol is szóról szóra ugyanazok a motívumok bukkantak elő a baloldal szánalomra méltó tárházából, mint ma. Igaz, akkor még nem volt Kende-könyv, de MIÉP már igen. Valamint a kisebb MSZP (ez az SZDSZ) a nagyobbikkal kormányzott idilli egyetértésben, és négy év után pusztán csak annyit bírtak kihozni magukból, hogy: jön a szélsőjobb. Meg Orbán. Meg ketten együtt. Ezzel elérték, hogy a radikális jobboldal parlamenti párt lett, a Fidesz pedig jól megverte őket.
Most ugyanezt művelik. Ugyanazok. Ugyanúgy. (Csak ellenzékből.) Az eredmény akkor sem lehetett, és most sem lehet kétséges. Egyes internetes szolgáltatók (akiktől egyébként a tárgyilagosság, az objektív mérce éppúgy távol áll, mint nyomtatott társaiktól) és ellenzéki megbízóik pedig, a gerilla harcmodor, a közönséges szemétkedés helyett hamarosan új hirdetési ötletek után nézhetnek.
Vincze S. Tamás gépészmérnök, Budapest


Az MSZP kormányfőjelöltjének figyelmébe
Tisztelt Medgyessy elvtárs! Engedje meg, hogy mint 1985 óta kétkezi munkából élő szakmunkás, nyílt levélben forduljak önhöz, mint az MSZP miniszterelnök-jelöltjéhez. Tessék mondani, ön milyen minőségben ígérget szociális rendszerváltozást a magyar népnek, mint milliárdos bankár és nagyvállalkozó, mint az MSZMP KB volt tagja, a Grósz-, a Németh- és a Horn-kormány egykori pénzügyminisztere? Amikor önnek döntéshozói jogköre volt eddigi politikai működése alatt, miért nem próbált meg legalább két árva fűszálat keresztbe tenni a magyar nép szociális viszonyainak javítására? Ön eddigi működése alatt csak elvett, megszorított és sanyargatott minket. Hogyan tudja ön erkölcsi érzékével összeegyeztetni, hogy amíg Horn Gyula kormányának tagja volt, gyerekek tízezrei éheztek egy OECD-tagállamban, ugyanakkor önt, baloldali, szocialista politikus létére kies hazánk pénzügyi nagyvállalkozói között jegyezték, és jegyzik most is? Miért nem hozza ön nyilvánosságra vagyonnyilatkozatát? Csak nem fél? Miért beszél ön „szociális rendszerváltozásról”, amikor nyilvánosságra került, hogy tervei között szerepel az energiaárak liberalizációja, ami körülbelül 40 százalékos gázáremelést jelentene? Ez egyértelműen a szocialista párt és jogelődje által húsz éve folytatott restrikciós, megszorító gazdaságpolitika folytatását jelenti, és egyúttal az infláció felpörgetését is. Miért félt ön, Medgyessy elvtárs, Orbán Viktor miniszterelnökkel leülni televíziós vitára? Kiderülhetne, hogy újra csak hazudik a magyar népnek?
Valóban igaza van Kovács László elvtársnak, az MSZP elnökének, a rémület és a rettegés légköre söpört végig Magyarországon. Csak éppen a legkevésbé sem a jelenlegi kormánytól félünk, ellenben pontosan önöktől, tisztelt Medgyessy elvtárs. Rettegünk, hogy visszatér a Horn-rezsim nyomasztó légköre, a megfélemlítés, a szegénység, a nyomor, az éhezés, a kiszolgáltatottság, a demokrácia értékeinek lábbal taposása, az utcai harcok, a robbantások világa, a bűnözés és a politika összefonódása. Félünk a sajtószabadság felszámolásától, a hazugság, az erőszak, a rasszista uszítás, a fajgyűlölet eluralkodásától, a cigányság tájékozatlan és lumpen elemeinek a magyarságra uszításától, félünk a bűnöző bandáktól, a verőlegényektől, a terrortól. Rettegünk a Bokros-csomagot követő Medgyessy-csomagtól, az inflációtól, az energiaár-emelésektől, a forintleértékelésektől, a még megmaradt nemzeti vagyon elkótyavetyélésétől, a parasztság tönkretételétől, a termőföld kiárusításától. Félünk a társadalombiztosítás és a Nemzeti Bank külföldieknek történő átjátszásától, félünk a családi adókedvezmények megvonásától, a Horn-rezsim alatt megtapasztalt családellenes politika visszatérésétől, a kilátástalanságtól. Félünk továbbá a szabadságjogokra történő hivatkozással végrehajtott társadalomellenes politikától, a könnyű drogok forgalmának liberalizációjától, a devianciák kultuszától, a buzeránsok dáridójától. Félünk a vallásszabadságnak álcázott keresztényüldözéstől, a hívő emberek, a papok és a szerzetesek megfélemlítésétől, a destruktív, harácsoló és emberellenes szekták elszabadulásától. Félünk önöktől, Medgyessy elvtárs.
Mert a valóságban ez az MSZP és csatlósa, az SZDSZ. Ezért nem tud az MSZP és az MSZOSZ még egy nyomorúságos sztrájkot vagy utcai tüntetést sem szervezni a kormány ellen, még a feltuningolt közvélemény-kutatási adatokkal sem, bármennyire is szeretnék, tisztelt elvtársak. Ezért nem fogok önre szavazni, tisztelt Medgyessy elvtárs. Ezt egy harmincnégy éves nyomdász szakmunkás üzente önnek.
Újvári Gábor nyomdász szakmunkás, Budapest

A D. Horváth meg a kapitális
Maga a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese ragadott tollat, hogy szerény személyemet ismételten megtisztelje (kedvelt és igen gyakori szereplője vagyok lapjuknak) néhány jól célzott mondattal („A Bolgár meg a kapitális”, 2002. március 27.). A Metro újságban megjelent cikkemet illeti csupa okos, érvelő szóval, és érveléséhez felhasználja a Metro internetes változatából egy hozzászóló magyarázatát. D. Horváth Gábor azt állítja, hogy ellenőrizetlen tényeket kevertem össze némi paranoiával, amikor átlátszó, sőt bevallott politikai és/vagy reklámszándékot mertem feltételezni a mögött, hogy kisebb méretű nagybetűvel szedték (volna) az MSZP nevét a szokásosnál a miniszterelnök Medgyessyhez szóló levelét tartalmazó hirdetésben. Mint tudjuk az utána következő botrányból, a Népszabadság ezt a „hibát” kijavította, emiatt viszont a Fidesz nevében eljáró hirdető nem akar fizetni.
D. Horváth idézi az internetes hozzászólót, aki szerint tévedtem, mert a kisebb méretű nagybetű úgynevezett kiskapitális betűváltozat, amelyet azért használnak, hogy az amúgy feltűnő kiemelésnek ható nagybetűk helyett szép, egységes szöveget lehessen szedni, és a nyomdászatban minden nagybetűs mozaikszót ezzel a betűváltozattal nyomnak. Kérem, én készséggel mindent elhiszek. Már csak azért is, mert D. Horváth szerint ezek olyan megsemmisítő mondatok, amelyekre bizony „válaszolnia kellett volna Bolgárnak”. Hát ha kell, akkor válaszolok: nézzék csak meg a Magyar Nemzetben D. Horváth Gábor cikkét, amelyben hatszor szerepel az MSZP neve. Méghozzá pontosan úgy, ahogy „a nyomdászatban” szokásos. Szép, normális nagybetűkkel. Nem kiskapitálissal. Förtelmesen ki is ugrik a szövegből az MSZP. Sajnos. A többi meg kapitális… mit is szoktak mondani?
Bolgár György
*
Annak csak örülni tudok, hogy Bolgár Györgynek a Metro újságnál jobban tetszik a Magyar Nemzet. Bolgár paranoiás feltételezésével szemben azonban a Metro sem azért használ kiskapitális betűket a mozaikszavaknál, mert azoknak a lapkészítők morális – illetve bármilyen, a tipográfiai szempontoktól idegen – tartalmat tulajdonítanak. Mint ahogyan a Magyar Nemzet külleme, tördelése, tipográfiája – így a mozaikszavakban általunk használt betűtípus – is csupán esztétikai kérdés. De a Happy End Kft. esetében sincs másról szó: egy általánosan bevett és használt tipográfiai törvényt alkalmaztak a hirdetés formába öntésekor.
Az első hiba a Népszabadságban történt, amikor a szerkesztők szó nélkül hozzányúltak a megrendelő szövegéhez, pedig megjelenés előtt egyeztethettek, megbeszélhették volna vele. Aki ebben a szakmában dolgozik, annak tudnia kell, hogy ez tilos. A második hiba az, hogy tévedésükből politikai botrányt kreáltak. A harmadik baklövést a sajtó azon része követte el, amelyik hitt a Népszabadságnak.
A D. Horváth egyébként én vagyok…

Kettős mérce
A Viktor című Kende-könyv kapcsán elgondolkodtam azon, a Horn-kormány idején vajon miért nem jelentek meg hasonló könyvek. Így aztán nem tudtunk meg semmit a volt miniszterelnök és a többi politikus szokásairól, családi viszonyaikról. Bár nem vesztettünk sokat.
Tarnócay Györgyi, Keszthely

STELLA ISTVÁN (Budapest): Lapjuk március 18-i számából, Szabó László Zoltán tollából származó „Csomagok hazai fogyasztásra” című írása – mint érintett – késztetett reagálásra. Idézet az írásból: „Fraser Allan, a lap főszerkesztője a budapesti Terror Háza megnyitása után egy elképesztően prejudikált cikket jelentetett meg a The Budapest Sun február 21–27. számában. Az írás lényege: a Terror Háza igazából csak akkor szolgált rá a nevére, amikor a nyilas terror alatt ott kínozták és végezték ki az áldozatokat. 1945 után azonban az ÁVH által fogva tartottak mindöszsze apró kényelmetlenségeket szenvedtek el levegőtlen és sötét zárkáikban.” Ezt az alantas szándékú, szemenszedett hazugságot saját élmény alapján tudom cáfolni. A Terror Háza, jól tudjuk, hogy Andrássy út 60.-ként híresült el, és nem az „apró kényelmetlenségei” miatt. Ezt én már diákként 1947-ben megtapasztalhattam. A kommunista terror alatt véresre kínoztak.