Elveszített ártatlanság

Huszonhat képviselői mandátumot szerezve a második helyre futott be, és nagy valószínűséggel kormányzati pozícióba kerül Hollandiában a múlt hétfőn meggyilkolt politikus, Pim Fortuyn pártja. Az ultrajobboldalinak mondott csoportosulás ezzel megismételte a márciusi rotterdami helyhatósági választásokon elért jó eredményét, igazolva azokat a tendenciákat, amelyek a jobboldal európai térnyerését mutatják.

Hollandia elveszített egy miniszterelnököt! – állt azon a táblán, amelyet egy középkorú rotterdami nő emelt magasba a múlt pénteken az Erasmus hídon, amikor a hat golyóval leterített Pim Fortuyn holttestét szállító autó elhaladt előtte. A Szent Lőrinc-templomba tartó temetési menetet emberek százezrei fogadták néma csendben, rózsaszirmokat hintve az útra és virágokat dobálva a hófehér halottaskocsira.
A Hilversum nevű kisvárosban elkövetett politikai gyikossággal „kizökkent az idő” Hollandiában.
A kormányzó Munkapárt vezetője, Ad Melkert szerint az ország elveszítette ártatlanságát, a távozó miniszterelnök pedig úgy fogalmazott, a támadás nem egyetlen ember, hanem az egész demokrácia ellen irányult. A példátlan eset sokkolta a közvéleményt: a tulipánok hazájában békeidőben legutóbb 1672-ben követtek el politikai gyilkosságot.
A tolerancia szigeteként és a társadalmi béke fellegváraként emlegetett országnak szembesülnie kellett azzal, hogy a jóléti társadalomban is roppant törékeny a demokrácia. A színtelen politikai életbe vitalitást hozó ötvennégy esztendős szociológiaprofesszor (akit sokak szerint a média tett naggyá) épp az állami rádióból jött ki egy interjúról, amikor a gyilkos mellélépett, és közelről hat golyót lőtt ki rá. A helyet, ahol a merénylet történt, Médiaparknak hívják.
Az aznap felvett interjúban különben elmondta, hogy bár többször halálosan megfenyegették, ő gyerekkora óta biztos abban, hogy legalább nyolcvanhat évig fog élni.
A homoszexualitását nyíltan vállaló politikus igazi bohém világfi volt. Lakájt tartott fényűző villájában, luxusautóját személyi sofőr vezette, színes nyakkendői sokszor feltűntek a holland elit rendezvényein. Nagyon jó retorikai képességekkel rendelkezett, és azt mondta, amit sok holland már jó ideje hallani akart: az ország megtelt, több bevándorlót nem kellene fogadni, s az ittlevők közül is csak azok maradjanak, akik képesek elfogadni a helyiek társadalmi szokásait.
Főként az iszlámhitűeket kritizálta, mert Fortuyn szerint az elmaradott világnézet, mely nem összeegyeztethető a holland társadalom szokásaival és értékeivel. Pártja, az Élhető Hollandia Rotterdamban a márciusi helyhatósági választásokon tizenhét helyet szerzett a lehetséges negyvenötből – a példátlanul magas arányt abban a kikötővárosban sikerült elérnie, ahol már fél évszázada a szociáldemokraták voltak hatalmon.
Igaz, a város az egyik legjobban érintett holland település a menekültek szempontjából: Európa legnagyobb kikötőjébe naponta ezrével érkeznek a világ minden tájáról a jobb életben reménykedő nincstelenek.
Velük mindenütt találkozni. Az Amszterdamból Rotterdamba tartó vonat első osztályán például ismerős román dallam ütötte meg a fülem. Először azt hittem, képzelődöm, de a Ciocarlia egyre közelebbről és közelebbről hallatszott. Aztán nyílt az ajtó, és bejött a vagonba egy harmonikás román cigány aprópénzt kunyeráló társával. Hirtelen ötlettel kotorászni kezdtem a táskámban, a koldus megállt mellettem, üzletet szimatolva. Megtaláltam a legutóbbi erdélyi utam alatt begyűjtött műanyag kétezerlejest, és átadtam neki. Meghökkent, egy pillanatig nem tudta, hogy most megsértődni kell-e, vagy megköszönni az adományt. A zenész már elhaladt, a poharas ember tétovázott egy kicsit, aztán elmosolyodott. Frate (testvér – A szerk.) – mondta, és utánairamodott társának.
Pim Fortuyn városát a múlt héten a külföldiek mellett a piros-fehérbe öltözött focidrukkerek is elözönlötték. Sokáig kérdéses volt ugyan, hogy egyáltalán megrendezik-e a Feyenoord Rotterdam, Borussia Dortmund csapatok között az UEFA-kupa döntőjét, de a város vezetése és a rendőrség végül úgy döntött, hogy vállalják a kockázatot. Döntésüknek az lett a következménye, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt szállodát találni, mindenünnen azzal küldtek el, hogy próbálkozzam másnap. A központi övezet bebarangolása után egyre nagyobb és nagyobb körben próbáltam szállást keresni, míg végül egy kínai étterem és szálloda tulajdonosa megsajnált, és ötven euróért kiadott egy franciaágynyi szobácskát. Már fizettem, amikor kiderült, hogy újságíró vagyok: a tulaj láthatóan nem örült a felfedezésnek.
– Tudja, két napig azért szurkoltam, nehogy bevándorló legyen a gyilkos – mondta, aztán jelezte, részéről ennyi volt a mondanivaló. Imája meghallgatásra talált: a gyorsan letartóztatott, feltételezett gyilkost Volkert van der Graafnak hívják, harminckét éves, fehér bőrű, holland állampolgár, szélsőbaloldali nézeteiről ismert könyezetvédő aktivista. Elképzelhető, hogy több gyilkosságra is készült, mert a lakásán Fortuyn több politikustársa nevét és címét is megtalálták. Egyelőre nem tett vallomást, így tettének indítékairól nem sokat tudni.
A városban óriási volt a rendőri készültség. Nem alaptalanul, a mérkőzés után – annak ellenére, hogy a hazaiak nyertek – százhetven huligánt tartóztattak le a randalírozók közül.

Zárva maradtak az Európa legnagyobb bevásárlóközpontjának tartott Beurstraverse üzletei is, melyek közül az utcára nyílók kirakatait bedeszkázták.
A városháza előtt jókora tömeg, az épület oldalát virágok, plüssállatkák, Feyenoord zászlók és Pimet méltató feliratok változtatták zarándokhelylyé. Az épület előcsarnokában gyertyák égtek, az asztalokon pedig tollak és részvétnyilvánításra megnyitott füzetek: fél órát is kell sorba állnia annak, aki gondolatait le szeretné jegyezni.
– Márciusban kapott az ország egy figyelmeztető jelt a jobboldaltól, májusban meg egy hatalmas rúgást balról. Kiderült, hogy meddig tart a baloldal toleranciája – mondta egy nyugdíjas a részvétnyilvánítók sorában, ahova különben sok színes bőrű polgár is eljött. Óriási volt az összefogás: a csütörtöki ravatalozásra a Szent Lőrinc-templomhoz hatalmas tömeg zarándokolt el, vállalva a többórás sorban állást a nagy melegben. Önkéntesek vizet osztottak, sokan virágot szorongattak és a meggyilkolt politikus portréját emelték magasba. Többen Fortuyn nevét skandálták, énekeltek, és megtapsoltak minden olyan közéleti személyiséget, aki felbukkant a részvétnyilvánítók között.
A beszélgetések arról folytak: védett állat-e a holland, hiszen a szélsőséges környezetvédő tette azt látszik igazolni, egy prémes vad fontosabb egy embernél.
Bár alig néhány napra voltunk a szerdai választásoktól, Hollandiában egyáltalán nem volt kampányhangulat. Még a gyilkosságot megelőzően sem, utána pedig egyáltalán. A pártok – bár nem teljes egyetértésben – a tragikus esemény után minden ilyen jellegű tevékenységgel felhagytak. A plakátokat (a Pim Fortuyn Listája tömörülés kivételével) leszedték, a rendezvényeket nem tartották meg. A tévében sem mentek kampányfilmek, sem politikai viták: a szakértők leginkább arról beszélgettek, mekkora a média felelőssége a merényletben. Sokak szerint ugyanis a sajtó hiszterizálta a közvéleményt a szélsőjobbos veszéllyel, demonizálva Pim Fortuyn mozgalmát.
Fortuyn különben sem volt „hagyományos szélsőjobboldali” – mássága, liberalizmusa, Európa iránti elkötelezettsége nem engedi meg, hogy besuvasszák egy ilyen kategóriába.
Viszont olyan problémákat feszegetett, amelyeket edig a szőnyeg alá söpörtek: az ország integrációs politikája felületes, a bevándorlók társadalmi beilleszkedése nincs megoldva.
A holland politikai elit persze Pim Fortuyn nélkül is komoly válságát éli: április közepén lemondott a kormány, amikor kiderült, hogy a jugoszláviai polgárháborúban történt sebrenicai vérengzésért felelős a holland katonai és politikai vezetés. A közel nyolcezer muzulmán halálát okozó eseményről nemrég elkészült tanulmány megállapításai nyomán Wim Kok és kabinteje annak ellenére távozott, hogy a holland ENSZ-katonák akkor nem rendelkeztek a város védelméhez szükséges fegyverekkel, ezért – megfelelő utasítás és világos parancsok hiányában – kénytelenek voltak feladni állásaikat.
A tizenkétmillió holand választópolgár szerdán járult az urnákhoz, jelentős részvétel mellett (78,8 százalék). Az eredményt sejteni lehetett: a politikai gyilkosság és az azóta a Fortuynról szóló közbeszéd és médiacirkusz meghozta a gyümölcsét. A választások előtt alig három hónapal létrehozott Pim Fortuyn Listája nevű tömörülés harminc százalékot szerzett, és így országos szinten is a második legerősebb párttá vált. Korábban nem volt jelen a parlamentben, most huszonhat képviselőt delegálhat. A kormányzó pártok hatalmas vereséget szenvedtek: a három pártból álló koalíció gerincét alkotó Munkapárt (PvdA) és a liberális Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) egyaránt lehangoló eredményt produkáltak. Előbbi a részeredmények szerint feleannyi képviselőt, vagyis huszonhármat tudhat magáénak, akárcsak az utóbbi párt, mely korábban harmincnyolc hellyel rendelkezett, most szintén csak huszonhárom képviselői székkel kénytelen beérni. Az eddig ellenzékben lévő, ám most győztes kereszténydemokraták negyvenhárman lesznek a százötven fős képviselőházban.
– Nehéz idők járnak a szociáldemokráciára Hollandiában és Európában – kommentálta az adatokat a munkapárti Wim Kok, a távozó miniszterelnök, aki elismerte, hogy az eredmény fájdalmas kudarc pártja számára.