Korszakváltás előtt Hollandia?

Nem mindennapi előzmények után ma parlamenti választásokat tartanak Hollandiában. A mintegy két évtizede hatalmon levő politikai elitnek egy olyan radikális jobboldali erő a legfőbb kihívója, amelynek vezetőjével másfél hete végeztek egy szélsőbaloldali merénylő lövései.

2002. 05. 14. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szerte a világon nagy figyelemmel tekintenek ma Hollandiára, ahol az előzetes várakozások szerint folytatódik az Európában hónapok óta érvényesülő politikai trend, és előretör egy új, a lendületét és hitelességét vesztett politikai hagyománnyal szakító jobboldali párt. A tabukat döntögető mondanivalója, majd vezetőjének brutális meggyilkolása nyomán többször is a figyelem középpontjába került Pim Fortuyn Listája (LPF) állítólag a szavazatok 15–20 százalékát is megszerezheti, ami több mint elég Hollandia politikai arculatának átrajzolásához.
A mozgalom, amelyre nagy hatással volt a halott vezető személyisége, élesen szemben áll az évtizedek óta meghatározó politikai erőkkel, mondhatni működésük alapját kérdőjelezi meg konfrontációs politikájával. Az embereket véleményük kifejtésére, nézeteik, elégedetlenségük vállalására bíztató Fortuyn ugyanis ott támadta meg a két évtizede apró változásokkal az irányítást gyakorló, egymáshoz hasonló fajsúlyú pártokat, ahol azok a legsérülékenyebbek, vagyis a kormányzáshoz elengedhetetlennek vélt konszenzusos politikánál. Az általa felvetett témák ugyanis a jóléti demokrácia szokásos, nem eget rengető kérdéseinek tárgyalása helyett valóban színvallásra késztetik a politikai szereplőket. A bevándorlók jövőbeli integrációja, a továbbiak letelepedésének kérdése, a helyi kultúra és a liberális vívmányok tőlük való féltése nem szerepelt az eddig kormányzó erők programjában, akik talán abban bíztak, hogy a problémákra magától választ talál az ultraliberális és toleráns holland társadalom, amelyet kellően stabilizáltak az elmúlt időszak kitűnő gazdasági eredményei.
A tengertől elhódított és gátakkal védett területekről (Hollandia egynegyed részéről) polder-modellnek nevezett konszenzusos struktúra helyi hagyomány: elvárja, hogy a közélet lehetőleg minél több szereplője részt vegyen a döntési folyamatban. Ahogy a tenger elleni harc megkövetelte a lakosság és az elit összefogását a múltban, a 80-as évek elejének gazdasági válságából is a munkavállalók, munkaadók és a kormányzat állandó egyeztetése vezetett ki. A modell sikerén felnőtt politikusi generáció (köztük a nyolc év kormányzás után távozó munkáspárti miniszterelnök, Wim Kok, aki annak idején a szakszervezetek világából nyergelt át a politikába) számára a teljesen más alapokon álló új kihívás azért is veszélyes, mert eddig megingathatatlannak tartott pozíciójukat fenyegeti. Ha az eltérő értékek valóban megütköznek az állandó megegyezés helyett – ahogy Fortuyn szerette volna – akkor a továbbiakban nincs helye az olyan nagyívű formációnak, mint amilyen a munkáspártot (PVdA), a Liberálisokat (VVD), és a radikálisabb baloldalt (D66) összefogó „lila koalíció” volt, amellyel még a politikai középen elhelyezkedő kereszténydemokraták (CDA) is együttműködtek 1994-ig.
Fortuyn mozgalmának felemelkedése miatt a megszokott eliten belül máris beindult az egymásra mutogatás. A liberálisok korábbi vezetője, Frits Bolkestein szerint a felelősség Kokot terheli, míg az egy hónapja ügyvezetői beosztásban szolgáló miniszterelnök (aki a holland kéksisakosok 8000 bosnyák életét követelő 1995-ös srebrenicai megadásának tényfeltárása után mondott le) szerint éppen a liberálisok viselkedése játszott Fortuyn kezére.
Bárhogyis hangozzanak a koalíción belüli vádak, a múltbéli hibák következményeit a pártok jelenlegi vezetőinek, miniszterelnök-jelöltjeinek kell viselniük. Ad Melkert, a Munkáspárt új vezetője alighanem fájdalommal konstatálta, hogy a hétfőn nyilvánosságra hozott legújabb felmérések szerint Fortuyn Listája 18,5 százalékával megelőzte 16,5 százalékon álló pártját, amely az előző választásokon, 1998-ban még 29 százalékot tudott begyűjteni. Az előrejelzések szerint a kormányalakítás mikéntjén a támogatottságukat csendben megőrző kereszténydemokraták (20,5%) vezetőjének, Jan Peter Balkenendének kell törnie a fejét, ám számításaiból úgy tűnik, ezúttal nem hagyhatja ki a meggyilkolt Fortuyn politikai örököseit.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.