Vízi életre rendezkedett be az egész családom, én már évtizedek óta Lelléről futok ki, feleségem siófoki lányként ugyancsak a tóhoz szokott, és a vitorlázás szerelmese lett, nem beszélve az egyetemista lányaimról, akik velünk együtt az egész nyarat a Balatonnál töltik. Mint vizsgázott hajósok elszakíthatatlanok a hat és fél méter hosszú és alig több mint két méter széles vitorlásunktól. Most vége a „balatoni örömöknek”, a hajózási cég ugyanis a múlt évi 84 ezerről 161 ezerre emelte a lellei kikötői tarifát – kezdi panaszát Sörös József festőművész, főiskolai docens.
– Nem vitatom: a múlt évben átadott, Fa Nándor tervei alapján készült úszópontonos balatonlellei kikötő európai színvonalú. Kiváló közösségre talál ott a hajósember, áramhoz, ivó- és fürdővízhez jut, túrázhat, no de mégis túlzás, hogy április 1-jétől október végéig 160 ezerért parkolhat. A díjemelés a kisebb árbocosok, a kalózok tulajdonosainak az életét is megkeseríti, és nem csodálkozom, hogy leginkább ők és nem a több tízmilliós luxusjachtok tulajdonosai háborognak – folytatja Sörös tanár úr. Aki egyébként nem titkolja, irigyli a fonyódi „Port Lacaj”-osokat, akiknek még harmincezerbe se kerül évenként a parkolás és a hajó téli tároltatása.
– Ma már nem úri passzió, de kétségtelen, költséges kedvtelés a vitorlázás – figyelmeztet Gimesi Mihály, a kaposvári kórház főigazgató főorvosa, az egyik „Port Lacaj-os”. Gimesi doktor az 1934-es évjáratú túrajolléjét téli tárolással és gondnoki őrzéssel évi harmincezer forintért parkoltatja, igaz, ha balatoni nagy túrára indul, akkor – szemben a Balatoni Hajózási Rt. kikötőiben parkolókkal – az idegen kikötőkben napidíjat kell fizetnie.
– Hetven-nyolcvan hajó „társaságában” parkol a jolle, a fonyódi kikötőt mi építettük, jórészt társadalmi munkában. A nád megőrzése is a mi feladatunk, és annak idején a mederkotrás is ránk várt – mondja a kórházigazgató, nem vitatva, hogy egy gazdasági társaság rákényszerül a beruházás megtérüléséhez vezető magasabb kikötői tarifa megállapítására.
Balatonfüreden három vitorláskikötő között választhat a hajós. Simon Károly, Füred rendszerváltozás utáni első polgármestere, aki 1947 óta szeli dragonjával a tavat, a nyolc méter hosszú hajóját évi 56 ezer forintért parkoltatja.
– Az idén 135 éves Balatonfüredi Yacht Klub vitorláskikötőjében ugyan villany nincs, ám az itt parkoló harminchét hajó tulajdonosa emiatt nem elégedetlenkedik. Elismerem, a Marina-lánchoz tartozó kikötők összkomfortosak, ám a tarifákat ennek ellenére magasnak tartom – mondja a füredi hajós.
– A Balatoni Hajózási Rt. hűtlen lett azokhoz a hajósokhoz, akik révén az elmúlt két évben nyereséges társasággá vált. Az idei jelentős díjszabásemelés következtében a hajótulajdonosok jelentős része kiszorul a kikötőkből, mert képtelen a bérleti díjat megfizetni – mondja felháborodottan Ladányi Péter, a Kikötőbérlők Egyesületének elnökhelyettese.
– A Balatoni Hajózási Rt. árait nem a piac szabályozza, hanem a vezetők diktátuma. Szerződéseik a bérlőkkel egyoldalúak, elővételi jogot sem tartalmaznak. A részvénytársaság dikszkriminatív intézkedései a kiszolgáltatottság és a fenyegetettség légkörét teremtették meg a kikötőkben.
A közelmúltban megalakított egyesület elnökhelyettese az adriai Pula, Split és Dubrovnik vitorláskikötőinek tarifájával is összevetette a balatoniakat, és mint elmondta, azt találta: alig drágább a „kék Adrián” tartani az árbocost, mint a rendkívül szűk és körülményesen megközelíthető Siófokon. Ladányi Péter – miután úgy látja, hogy a hajóstársaság visszaél erőfölényével – a versenyhivatalhoz fordult az egyesületük nevében.
– Hajóinkkal mindaddig a parton maradunk, és díjat nem fizetünk, amíg a hajóstársaság fel nem adja a tisztességtelen piaci magatartását, és nem ül tárgyalóasztalhoz a vitorlások tulajdonosaival – figyelmeztet.
– Nem félünk a versenyhivatali eljárástól, mert azt a magas szintű és széles körű szolgáltatást, amelyet a mi kikötőink nyújtanak, olcsóbban nem adhatjuk. Öt év alatt több mint egymilliárd forintot költöttünk a tóparti kikötők korszerűsítésére, jórészt saját erőből és némi kamatmentes kölcsönből. Gondolhatja, van mit visszafizetnünk. A Marina-lánc, vitorláskikötő-hálózatunk a balatoni turizmus egyik lendítő erejévé vált. Jellemző, hogy egyre több külföldi érkezik hozzánk árbocosával. Nem vitatom, van, akinek drága a kikötőbérleti díj, de be kell látni: a szociálpolitikai szempontok e területen nem érvényesíthetők – érvel Horváth Gyula. A Balatoni Hajózási Rt. ügyvezető igazgatója tényszerűen sorolja azokat a luxusszolgáltatásokat és biztonsági garanciákat, amelyeket kikötőik kínálnak. A hajók őrzésével kapcsolatban elmondta: a szezon alatti 24 órás kikötőmesteri szolgálaton túl december 1-jétől március 31-ig a partra emelt hajókat biztonsági őrök vigyázzák.
– Miközben a balatoni régióban még nem sikerült teljes mértékben visszaszorítani az idegenforgalmi bűnözést, a Balatoni Hajózási Rt. kikötőiben bűncselekmény évek óta nem történt – mondja az igazgató. Beszélgetésünk végén megjegyzi: természetesen lehetőséget adnak arra is, hogy a kikötőhasználati díjat részletekben rója le a vitorlástulajdonos.
Cziráki Mária, a Hajózási Rt. kikötői csoportvezetője talán a legközvetlenebbül érzékeli cége és a bérlők közti feszültséget. Határozottan állítja:
– A másfél ezer kikötői helyet kínáló siófoki székhelyű hajóstársaság sem drágább, mint a többi. Nézze csak meg az aligai vagy a kenesei bérleti díjakat: Balatonaligán egy 3,6 méter széles hajó parkolásáért évi 460 ezret fizet a tulajdonosa, Kenesén 450 ezret. Balatonlellén, a legszebb és legkorszerűbb kikötőnkben új bérleti konstrukciót vezettünk be, ott tíz évre szóló bérlet is váltható, Szigligeten pedig harminc évre növeltük a tartós bérlet időtartamát – mondja a csoportvezető.
A Pécsi Egyetem Orvostudományi Kara Érsebészeti Klinikájának igazgatója, Kollár Lajos profeszszor az egyik legismertebb balatoni hajós. A múlt évi, első ízben megrendezett internetes vitorlás-szépségverseny győztes hajóját, az 1942-ben épített 40-es cirkálót Kollár doktor Kenesén parkoltatja. Érdeklődésünkre elmondta: nem érintett a hajótulajdonosok és a Hajózási Rt. vitájában, mivelhogy a négy éve kötött harmincéves bérleti szerződés folytán a kenesei kikötőben biztonságban tudja kedvencét.
– Húsz éve évi ötszáz forintért parkoltattam a cirkálót, majd néhány év alatt tízszeresére nőtt a tarifa. Aligán már évi 60 ezret kértek szezononként. Mivel divatba jött a vitorlázás – becslések szerint három és fél ezer árbocos úszkál nyaranként a Balatonon –, érthető, hogy feszültségektől terhes a kikötői piac. Úgy látom, kényszerpályán vannak a kedvtelésből hajózók, mindazonáltal azt is tapasztalom, biztatóan nő a kikötői férőhelyek száma, következésképpen a kereslet és a kínálat előbb-utóbb egyensúlyba tereli a díjszabásokat – vélekedik a sebészprofesszor.
– Sehova sem vezet a hajótulajdonosok „engedetlenségi mozgalma”. Ha netán közülük valaki arra gondol, hogy megkerülve a kikötői tarifát a nádasban „rejti el”, ott parkoltatja árbocosát, természetpusztítás miatt súlyos bírsággal sújtható. A kiemelt balatoni üdülőkörzet területrendezéséről szóló 2000. évi CXII. törvény egyebek mellett kimondja: „… azok a vízi járművek, amelyek nem rendelkeznek üzemeltetési engedéllyel és kiépített kikötőhellyel, a tómeder területén nem tárolhatók” – figyelmeztet Fejér Vilmos, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségének vezetője. A vízügyes vezető óva int attól, hogy nádasokban keressenek „menhelyet” az árbocosoknak. Emlékeztet: az Óriás nevű teherhajó fedélzetén bőven jut hely a szabálytalan helyen parkoló vitorlásoknak. A vízügyesek siófoki, keszthelyi vagy alsóörsi kikötőjébe kerülő hajók „kiváltása” korántsem olcsó, és a természetvédelmi bírság sem elhanyagolható.
origo.hu
Már 100 ezer magyar gazda emelte fel szavát Brüsszellel szemben
