A magyar hídépítés egy évszázada a Ganz Rt.-nél

A mai Ganz Acélszerkezet Rt. története 1874-ig nyúlik vissza. A Brünnből 1868-ban Budapestre települt belga Gillain A. & E. céget a magyar állam 1870-ben vásárolta meg, és Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára néven az Államvasutak igazgatósága alá rendelte. E század első negyedétől Magyar Királyi Állami Vas-, Acél és Gépgyárak, majd MÁVAG, 1959–87 között pedig Ganz-MÁVAG néven működött. Ezután Ganz Acélszerkezet Rt. néven önálló vállalattá vált. 1998-ban privatizálták.

A múlt század közepén kezdődött rendkívüli ütemű vasútfejlesztés során a kisebb folyami és völgyhidak kőből és fából készültek. A fahidak lecserélésének és a további új hidak magyar kivitelezésének érdekében a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárában az alapítást követő ötödik évben berendezkedtek vasszerkezetek gyártására és szerelésére is: létrehozták a hídépítési osztályt.
A gyár – és egyben az ország – hídépítésének történetében is csúcsidőszak az 1890–1911 közötti, amelyben – saját statikai számítás és kiviteli tervek szerint – öt Ti-sza-, sok egyéb nagyfolyami és számtalan kisebb híd mellett tíz Duna-hidat gyártott és szerelt fel. A gyár büszke lehet az 1896-ban fogalomba helyezett gyönyörű budapesti Ferenc József hídra és arra, hogy az 1903-ra elkészült Budapest Erzsébet lánchíd nemcsak a legnagyobb nyílású és az egyetlen olyan híd volt a Duna nyolc országot átszelő, teljes hosszán, amely a folyót mederpillér nélkül hidalta át, hanem az akkori világ legnagyobb fesztávú és minden idők legszebb lánchídja is.

A második világháború után a gyár hídépítő gárdája emberfeletti teljesítménnyel, tíz év alatt építette újjá a lerombolt, korábban száz év alatt elkészült hidakat. Az újjáépítés korszakának utolsó és egyben legkiemelkedőbb alkotása az Erzsébet kábelhíd.
A jelentős hídépítő-kapacitás kihasználására komoly exporttevékenység is indult. A 30-as évek végén Törökország számára gyártott és a helyszínen felszerelt hét vasúti hidat; 1956–58 között felépítette a Nílus máig is leghosszabb (910 méter) közúti-vasúti hídját; 1964-ben 35 vasúti hidat Indiában; 1970–72 között két közúti hidat az NDK-ba, majd 1971–76 között 45 vasúti hidat Csehszlovákiába exportált. 1961-ben Letenyére, 1969-ben Barcsra szállított jugoszláv határhidakat. Ezt követően Jugoszláviának négy közúti Duna-hidat, egy Száva- és egy Drina-hidat, összesen több mint 23 ezer tonna hegesztett hídszerkezetet gyártott (a helyszíni szerelést minden esetben a jugoszláv Mostogradnia cég végezte). Ezek sorából kiemelkedik a Novi Sad-i ferde kábeles híd. 1981-ben – görög megrendelésre – két athéni közúti felüljáró, 1984-ben Vietnamnak öt vasúti híd készült.
Az 1999-ben 125 éves jubileumát ünneplő Ganz Acélszerkezet Rt. az acél hídfelszerkezetek kivitelezése terén ma Magyarország egyetlen nagy múltú, világviszonylatban is jelentős gyára.