Dezinfláció Kelet-Európában

Az elmúlt időszakban csökkenő tendenciát mutatott az infláció a kelet-közép-európai országokban, amihez hozzájárultak a kedvező külső körülmények is. Az államok többségében ugyanakkor az infláció szempontjából is fontos jövedelemkiáramlás nagyon magas.

Sikerült elérni, illetve fenntartani az alacsony inflációt az elmúlt másfél évben a kelet-közép-európai gazdaságok többségében: emellett idén is a dezinfláció folytatása várható – derül ki az ICEG nemzetközi gazdaságkutató intézet európai központjának tanulmányából. Ennek egyik oka, hogy a költséginfláció 2001–2002-ben jóval mérsékeltebb, mint a megelőző két év átlagában volt. Ezt elsősorban az importált infláció mérséklődése okozza. Miközben az olajárak 2000-ben jelentősen hozzájárultak az infláció növekedéséhez, addig 2001–2002-ben mérséklő hatással vannak a pénzromlás ütemére – állapítja meg a tanulmány.
Tekintettel arra, hogy a fogyasztói kosárban és az árindexben is jelentős az élelmiszerek aránya, ezért az inflációt nagymértékben befolyásolja a mezőgazdasági és élelmiszerárak változása. Miközben 2000-ben a kínálatoldali sokkok kedvezőtlenül hatottak az inflációra, addig ez a tényező a gazdaságok többségében 2001-ben és 2002-ben is mérsékli az inflációs nyomást. Az olaj- és nyersanyagárak mérsékeltebb növekedése, valamint az élelmiszerárak csökkenése nyomán a termelői árindex emelkedése 2001-ben és vélhetően idén is a fogyasztói árindex alatt marad, szemben a korábbi évekkel, amikor a viszony fordított volt.
Az inflációra keresleti és kínálati oldalról erőteljesen hat a nominális bérek alakulása, illetve a reálbérek változásának viszonya a munkatermelékenység változásához – állapítja meg a tanulmány. A két tényező alakulását vizsgálva ellentétes következtetést lehet levonni az inflációhoz történő hozzájárulásukat illetően, mert a bérek növekedése gyorsult, ugyanakkor a gazdaságok többségében a termelékenység és reálbérek közötti rés a korábbinál kedvezőbben alakult. A nominális bérek alakulásában jelentős eltérés mutatható ki az országok kisebb csoportja és a többség között: ahol a gazdaság erőteljesen lassult, vagy kiigazító programot hajtottak végre, a nominális bérek növekedése látványosan lassult. Ezzel szemben a gazdaságok többségében a nominális bérek és jövedelmek kiáramlása felgyorsult, amiben a lazuló fiskális és jövedelempolitikák – például Magyarországon –, esetenként a politikai ciklus hatásai, illetve a gyors jövedelembővülés által a korábbi reálbércsökkenés kompenzálása játszott szerepet.