Gesztuspolitika

Tombol a „minden idők legkevesebb személycseréjével” bonyolított kormányváltás, s eközben az ellenzék nagyvonalúan gesztusokat gyakorol. A parlament gazdasági bizottságába delegált ellenzékiek nem ellenezték Mészáros Tamás kinevezését az ÁPV Rt. igazgatósági elnöki posztjára. Ugyan nem szavazták meg, de langyos tartózkodással jelezték: felőlük akár Mészáros is lehet az igazgatósági elnök. A Horn-kormány idején amúgy is ült már ezen a magas polcon, igaz, csak félállásban, nyilván kitűnő szakember, akire a polgári politikusok nem kívánják azt mondani, hogy alkalmatlan. Nem kellett volna, de meghallgatták Kamarás Miklóst, az új vezérigazgatót is, tisztségének kijáró udvariassággal és diszkrécióval, például sem a Dunaferr privatizációjával, sem a Tocsik-üggyel kapcsolatban nem tettek fel kérdéseket, pedig talán hallhattak volna egy-két érdekes újdonságot.
Vajon mit érez ilyenkor az ÁPV Rt. lefejezett, volt vezérkara? Annak idején Faragó Csaba meghallgatása után az MSZP-s, SZDSZ-es ellenzék egyöntetűen és határozott nemmel voksolt, eszében nem volt „gesztusokat” gyakorolni. A mostani ellenzék viszont annyira „konstruktív”, hogy a pár napja még nehezményezett, törvénytelennek mondott ÁPV Rt.-s kinevezéseket gyakorlatilag szentesíti a visszafogott tartózkodásával.
Tétovaság, bizonytalanság érzékelhető a Fidesz-frakció háza táján. Megszavazzák a parlament plenáris ülésének napirendjét, jóllehet a házelnök még mindig nem tett javaslatot a parlament munkarendjére. Május 15-e óta nem tette meg, s a Fidesz szerint kaotikusan működik a törvényhozás, mégis mindig elfogadják a napirendet. Most utoljára – mondja Pokorni Zoltán, de hogy eddig miért voltak ily nagylelkűek, azt nem érti senki. A frakcióvezető kijelenti: lényegében gesztusokat gyakoroltak, ellentétben az MSZP-vel, amely erre nagyon ritkán hajlandó. Úgy gondolja talán, hogy az MSZP hálás lesz, s ezentúl visszafogja magát, kevesebb köztisztviselőt fog kirúgni, nem emeli majd a gázárakat, netán visszaállítja az Országimázs Központot? Mire megy ki ez a nagy ellenzéki gavalléria, amit már a kampány első fordulójában is tapasztalhattunk, s aminek meg is lett a gyászos eredménye? Az MSZP-vel s az SZDSZ-szel szemben kifinomult úriemberként viselkedni olyan, mint a részeges garázdákat pálinkával itatni. Köszönet gyanánt odacsapnak. A mai kormánypártiak soha nem ismerték a kíméletet, a jó modort a gyengeség jelének tartják, s kegyetlenül kihasználják, visszaélnek vele. Nem kell átvenni az ő stílusukat, de a keménységről, a határozottságról sem szabad lemondani, mert csak abból értenek. S ezt várják a jobboldali választók is, akik pillanatnyilag azt látják, hogy az ellenzék a konstruktivitás keresgélése közben szerepzavarba került, s olykor már olyan színben jelenik meg, mint a kormánypártok segédcsapata. Abszurd helyzet ez, a polgári oldal hiába mutatna erőt és lendületet, választott képviselői tehetetlenkednek, udvariaskodnak, karakán fellépés és kiállás helyett gesztusokat gyakorolnak.
Nem az ellenzék dolga gesztusokat gyakorolni. A kormánypártok, ha van ilyen kedvük és hajlandóságuk, megtehetik. Ha a kisebbség, az ellenzék teszi, azt nem gesztusnak hívják…