A vádirat szerint Kovács Mihály az Agrobank elnökeként arra utasította beosztottjait, hogy az általa alapított IBB Kft. 240 millió forintos törzstőkeemeléséről valótlan tartalmú igazolást állítsanak ki. Kovács ezt az igazolást bemutatta a cégbíróságon, amely be is jegyezte az alaptőke-emelést. Az ügyészség szerint az IBB Kft. 1989 és 1994 között több tonna, a Magyar Nemzeti Banktól (MNB) beszerzett nemesfémet szállított ki az országból azért, hogy külföldi bérmunkában dolgoztassa fel, valamint apportként használja. Az ügyészség szerint azonban a behozott ékszereket nem a kiutaztatott tömbökből állították elő, s azokat a vámkezeléskor passzív bérmunkában feldolgozott áruként tüntették fel. Így mintegy 70 millió forinttal kevesebb közterhet kellett a cégnek befizetnie az államkasszába.
Első fokon a bíróság mindhárom vádlottat felmentette, egyik vádpont esetében bizonyítottság, két vádpontban pedig bűncselekmény hiányában. Az ügyészség az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezéséért fellebbezett, és új eljárást kért a bíróságtól. A védelem pedig az elsőfokú, felmentő ítélet helybenhagyását kérte a másodfokú bírói tanácstól.
A Fővárosi Bíróság ítéletének indoklásában elhangzott: az elsőfokú bíróság minden tőle telhetőt megtett, minden, az ügyre vonatkozó bizonyítékot beszerzett és értékelt. Az adatok arra utaltak, hogy Kovács Mihály meghatározó személy volt a vádbeli cégeknél, így döntés nélküle nem születhetett. Azonban döntései nem ütköztek jogszabályokba. Még az ellene valló tanúk is csak feltételes módban számoltak be bizonyos cselekményeiről – mondta el a bíró.
Az első vádpontban – miszerint Kovács úgy emelt tőkét cégénél, hogy azokat hamis okiratokkal bizonyította – a volt bankár közvetlen részvétele nem bizonyított – fogalmazott a bíróság. Hozzátette: azonban ez a cselekmény állt a legközelebb a büntetőjogi felelősség megállapíthatóságához.
A második vádpontban az ügyészség azt rótta a vádlottak terhére, hogy több tonna, az MNB-től vett aranyat vittek ki az országból, és feldolgozva, részben apportként, részben pedig passzív bérmunkából származó áruként hozták viszsza. A bíróság szerint azonban a gyártás és feldolgozás körülményeiről nyilatkozó tanúk sem jeleztek jogsértő magatartást. A behozatal és vámkezelés szabálytalanságára sem utalt semmilyen adat. A bíróság szerint felvetődtek viszont olyan adatok, amelyek szerint a kivitt arany még Nickelsdorfig sem jutott el, azonban ennyi év után ezeket az ügyleteket már nem lehetett felderíteni. Sőt a bíróság azt is megemlítette: előfordult, hogy a kivitt arany fél órán belül visszaérkezett apportként Magyarországra, azonban ez az ország gazdaságára nézve nem járt semmiféle hátránynyal és nem ütközött jogszabályba.
A bíróság arról, hogy a védelem folyamatosan az Agrobank-ügyre hivatkozva bírálta az eljárást, úgy vélekedett: a tíz-tizenkét éves jogszabályok tiltották a magánszemélyeknek a nemesfémek forgalmazását, így érthető a hatóságok gyanúja. Ezért a bíróság szerint nem kell feltétlenül csalárdságot gyanítani a hatóság részéről. Az ítélet jogerős.
Magyar Péternek a „szivarfüstös szobák” mellőzésével is csak „agyhalottakat” sikerült képviselőnek választatni