A Balaton vízállása alacsonyabb a megszokottnál. Nem tragédia, csak kellemetlen, és korántsem tekinthető egyedi jelenségnek. Az elmúlt hetvenöt év vízháztartási adatai azt mutatják, hogy a régióban tíz-tizenöt évenként száraz és nedves periódusok váltják egymást. A hatvanas években lényegesen alacsonyabb volt a vízállás, mint most. Noha már harmadik éve viaskodunk az aszálylyal, a Balaton vízminősége kifogástalan. Az elmúlt években jobb volt, mint a Boden-tóé. A Balaton természetes tó, amelyre természetes folyamatok hatnak. Ne akarjunk belőle feszített víztükrű medencét csinálni! És még valami: ne a Balatont igyekezzünk az idegenforgalomhoz „igazítani”, hanem az idegenforgalmat a Balatonhoz – figyelmeztet a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségének vezetője, Fejér Vilmos.
A Balaton vízszintje a 2000 tavasza óta tartó csapadékszegény időjárás miatt immár két éve igen kedvezőtlenül alakul, 2001 júniusától pedig folyamatosan a megállapított alsó szabályozási szint alatt van. A meteorológiai prognózis 2002 nyarára az előző évinél is alacsonyabb nyári vízszintet valószínűsít, és ez rendkívüli vízjárási, vízminőségi, idegenforgalmi, vízellátási, hajózási problémákat okozhat. Mind 2000-ben, mind pedig 2001-ben a tó párolgása meghaladta a természetes hozzáfolyás és a csapadék együttes mennyiségét – olvasom egy frissen készült tanulmány előszavában. Majd ugyanebből megtudom, hogy az utóbbi ötven évben a tó vízpótlásának kérdése több alkalommal is felvetődött, ám alternatívákat csak egy 1974-es országos vízügyi hivatali koncepció állított fel. E szerint megvalósítható lenne a vízpótlás a Rába felől a Széplaki-patakon és a Zalán, a Duna felől a Sión, a Dráva felől a zala–somogyi határárkon és a Zalán, vagy a Dráva felől a Balaton déli vízgyűjtőjén, mégpedig a Koroknai-vízfolyáson, a Határkülvíz-csatornán és a Nyugati-övcsatornán keresztül.
Az 1984-es vízgazdálkodási keretterv a korábbi négy változaton túl egy olcsóbb üzemeltetésű megoldást is felvet, mégpedig hogy a Rába–Csörnöc–Herpenyő– Verna-patak–Sárvíz–Zala útvonalon egy úgynevezett alagutas vízpótlás történjék.
A közelmúltban a Balaton-fejlesztési Tanács pályázati kiírására újabb tervek születtek a tó vízpótlására, amelyek közül az úgynevezett drávai és a rábai alternatíva között dőlhet el a vízpótlás ügye. Ám mert a Balaton jövője közügy, egy-két lelkes amatőr is segítségére sietne a szakértőknek. Egy lengyeltóti illetőségű személy például – mondván, hogy korábbi hazájában, Kanadában több farmer birtokán sikerült „vizet fakasztania” – azt ajánlotta a vízügyi igazgatóságnak, hogy fúrjanak le jó mélyre a tófenékről, és mert a Balaton alatt bővizű patakok folynak, azokból „feltölthető lesz” a tómeder. Vannak, akik esőcsináló varázslókat telepítenének a szárazságtól szenvedő üdülőkörzetben, mások azt állítják: a szomjazó tavon már csak az ima segíthet.
Lombár Gábor, Balatonfenyves polgármestere más véleményen van. Mivel a múlt nyáron Fenyves strandjaival goromba tréfát űzött a természet – kétszáz méter hosszú, ötven méter széles homokpadok (balatoni szófordulattal: gerendek) „nőttek ki a tóból”, ami a homokpadok mögött lévő strandterület elmocsarasodásával fenyegetett –, az üdülőhely első embere rögvest mederkotrásra szólította fel az állami tulajdonban lévő tó minisztériumi gazdáit. Persze voltak, akik örültek a „fenyvesi szigeteknek”. A gyerekek és a német nyaralók, amint felfedezték a különös képződményeket, strandkellékeikkel azonnal beköltöztek a gerendekre, és voltak, akik ott is éjszakáztak. A fenyvesi polgármester egyébként az idei nyártól kiváltképpen tart. És bosszús, amikor azzal tréfálkoznak a kollégái, hogy bezzeg Fenyves már „szigeti üdüléssel is csábítja a balatoni vendégeket”.
– Aggasztóan alacsony a vízállás a hajóállomásunk és a múlt évben felavatott vitorláskikötőnk bejáratánál is, nem kevésbé a tördemici strandon – panaszolta el a minap egy siófoki környezetvédelmi tanácskozáson Kálóczy Kálmán, Badacsonytomaj polgármestere. – A mély merülésű hajók felkavarják az iszapot, ezért a Balatoni Hajózási Rt. a tavasszal nálunk is hajójárati iszapkotrásra kényszerült. Csakhogy az iszap elszállítása igen költséges, a tárolására alkalmas györöki kazetta pedig már megtelt. Egyébként az utóbbi években újabb áramlási irány figyelhető meg a tóban, a keleti szél Tomajnál egyre inkább jellemző, ami a tómederből a homokot és az altalajból a köveket is kihordja.
A badacsonyi polgármester keserűségébe mindazonáltal némi remény is vegyül, mert úgy tudja: megelőzendő a nagyobb bajt, a Balaton-fejlesztési Tanács huszonöt milliós áramláskutatási megbízást adott a balatoni vízügyeseknek.
Öt kikötőben, Siófokon, Szemesen, Fonyódon, Balatonmárián és Badacsonyban együttesen húszezer köbméter iszaptól szabadította meg a hajójáratokat a Balatoni Hajózási Rt., ám mint a cég műszaki vezérigazgató-helyettese, Bánáti János lapunknak elmondta: sok helyütt várnák még mederkotrásra a társaság „fekete flottájának” úszó markolóját.
– A katamaránok, de a többi járművünk hajócsavarja is megrongálódhat, letörhet, ha eléri a mederfeneket. Ezt kell megelőznünk a kotrással – mondja a műszaki vezető. Bánáti János nem titkolja: a hajóstársaságot is aggasztja a tó alacsony vízállása, mindazonáltal cáfolja, hogy emiatt – csökkentendő a merülési mélységet – kevesebb üzemanyagot vételeznének a hajók, és korlátoznák az utasszámot.
– Hogy érzik magukat a halak a sekély vízben? – kérdeztük Szakál Tamástól, a Balatoni Halászati Rt. üzemegység-vezetőjétől.
– Ha időnként vihar borzolja a tó vizét, és oxigénhez jutnak, „nem panaszkodnak”, ám ha a kánikula mellett beáll a szélcsendes időszak, beláthatatlan következményei lehetnek az aszálynak. Sajnáljuk, hogy miközben gazdaságunk a Balatonon felfüggesztette a nagyhálós halászatot, és ezzel a sporthorgászok tízezreinek kedvében jár, ahhoz, hogy halat fogjanak, csónakba kell ülniük. A sekély parti vízből menekülnek a halak.
A tóparti polgármesterek jó részét nehéz meggyőzni a mederkotrás kockázatáról. Fejér Vilmos vízügyes vezetőnek ez a véleménye erről:
– Nem vagyok híve a mederkotrásnak, mert ha a tó medrében egy „lyukat fúrunk”, az előbb-utóbb megtelik üledékkel, nád- és egyéb törmelékkel. A viharos idő egyébként gyakran „átrendezi a Balatont”. Bízom benne, hogy kifelé megyünk az aszályos időszakból. Ami pedig a tó drávai, murai vagy rábai vízpótlására vonatkozó elgondolásokat illeti, azt javaslom: várjuk meg a vízbiológiai, vízkémiai és ökológiai hatásvizsgálatok eredményét. Ha olyan döntés születik, hogy be kell avatkozni, próbáljuk meg. Attól tartok azonban, ha idegen víz kerül a tóba, akkor a Balaton vize elveszíti azt a selymességét, amely miatt ma fél Európa ide jár fürdeni.
A minap egy, a Balaton történetét felidéző füredi térképkiállításon egyebek között feltűnt, hogy a jóval több mint tízezer éves tóról készült legújabb kori térképeken a természetes partvonal elmosódottan látható. Ez azzal is magyarázható, hogy a vízállás az aszályos, illetve a csapadékos időktől függően akár métereket is változhatott, ám időnként az ember is igyekezett beleavatkozni a vízterület változásába. A törökök elől menekülő dél-balatoni emberek például több helyen is mocsárrá változtatták a parti területek jó részét. Minden idők legalacsonyabb vízállását a Balatonnál az 1800-as években mérték. Egyes kutatók (és balatoni mondák) szerint 1837-ben, amikor a példátlanul forró és csapadékszegény nyár végére 126 centit apadt a tó vize, át lehetett gyalogolni a déli partról az északira.
Kizárólag az üdülési szezon idejére a minap – pusztán idegenforgalmi látványosságként – néhány köbméter víz került a Sió-csatorna igencsak kiszáradt siófoki szakaszába.
– Szó sincs vízeresztésről – igyekezett megnyugtatni a tó apadó vizét féltő, felháborodott telefonálókat Fejér Vilmos. Ám hogy mikor lehet újra megnyitni a „Balaton csapját”, nincs, aki meg merné jósolni.
origo.hu
Deutsch Tamás: Magyar Péter bármit megtesz, hogy ne függesszék fel a mentelmi jogát - videó
