Milyen adottságok befolyásolták az elmúlt évtizedekben Dunakeszi fejlődését? A fél ország még ma is úgy tudja, hogy ez a „konzervváros”, a folyópart pedig a ráadás.
– Bármilyen furcsa, de a Duna-part hosszú ideig szinte semmilyen hatással nem volt a fejlődésre. A kitűnő termőtalaj miatt viszont meszsze földön híres a keszi paradicsom. Ennek tudható be, hogy ide telepedett – a mára tönkrement – konzervgyár is. A vízi élet a hetvenes évekig pezsgett, de nem a motorcsónakos száguldozók, hanem az evezős csapatok vitték a prímet. Akkor alakult ki az úgynevezett Malom-árokban a part menti üdülőövezet, ahol a telekárak mára a csillagokba szöktek. Valamikor még halásztak, horgásztak is ezen a vidéken, de a folyóvíz minőségének romlása miatt az emberek rászoktak a halastavakra.
– Hová tűntek a nagyvállalatok?
– Az egyik zászlóshajónk, a MÁV-járműjavító is a tönk szélére jutott, jelenleg az 1990 előtti kapacitás töredékével műkődik. A másik nagy cégünk, a szigorúan titkos ipari bázis, a mechanikai laboratórium – ahol szintén sok ember dolgozott – egyik napról a másikra csődbe ment. A panelépítkezések befejeződtek, így a házgyár is bezárta kapuit. A konzervgyárat pedig felszámolták, vagyis Dunakeszi évekig ipar nélkül maradt, az önkormányzat elvesztette jó adózóit. A konzervgyárban most tészta készül, a házgyárban darukat építenek. A legstabilabb munkáltató a csokoládégyár. Ez a cég az egyik legnagyobb adózónk is.
– Gyakorta visszatér az adózáshoz.
– Természetesen, hiszen ezekből a bevételekből tudunk fejleszteni. Az említett nagy cégek a város adóinak kilencvenöt százalékat adják, a többi adózó inkább kényszervállalkozó, tehát éppen annyit keresnek, amennyiből a családjukat el tudják tartani. Nehézipart nem akarunk beengedni, inkább a könnyű- és a szoftveriparban gondolkodunk.
– Sokan epésen megjegyzik, hogy a város urbanizációja gyorsabb volt, mint az infrastruktúra kiépítése. Bár nyilván van, akinek tetszik a falusi környezet, az eldugott földes utcák.
– Nyilván a lakótelepre gondol, amit a hetvenes években kaptunk a nyakunkba. Igaz, ezzel 1977-ben elnyertük a városi rangot. Lehetett volna a magas épületek helyet négyszintes lakókörnyezetet is kialakítani, de akkor ez nem volt divat. A helyiek munkájának köszönhetően most már valamivel barátságosabb a környék, nagyra nőttek a fák, zöldebbek lettek a parkok. Visszahoztuk a kisvárosi hangulatot, hamarosan háromszázötven lakás építéséhez kezdünk a meglévő paneltelep mellett. Ezzel egy időben aszfaltozzuk az utakat, de mindenképpen igyekszünk megőrizni a település falusias jellegét.
– Milyen fejlesztési terveket dédelget?
– Kettő is van. Egyrészt szeretnénk, ha az év végéig befejeződne Dunakeszin a csatornahálózat kiépítése. Másrészt a gázrészvényekből kapott ötszázmillió forintot az útépítésre fordítva felgyorsítjuk az aszfaltozást. Ugyanakkor erre a célra negyvenezer forint hozzájárulást kérünk a lakóktól. Abban reménykedünk, ha valaki pénzt áldoz, akkor figyelni fog arra, hogy mások ne tegyék tönkre a saját útját.
– A szeméttároló sok bajt okozott a környéknek. Bűzre panaszkodtak a lakók. Most mi a helyzet?
– Két év múlva megszűnik Budapestről a szemétszállítás, mert megtelnek a bányagödrök. Ettől függetlenül is jobb lett a helyzet, a főváros megépítette a gázfáklyázó berendezéseket, így a talajból kiszívják a gázt és elégetik. Azt sem árt hangsúlyozni, hogy a 2/A gyorsforgalmi út átadásával jelentősen csökkent a tranzitforgalom okozta légszennyezés.
– Indul a választásokon?
– Megmérettetem magamat, de ismét csak függetlenként indulok. Előtte egy korrekt önkormányzati zárszámadást csinálok – nem akarok az esetleges utódomnak gondot okozni.
Magyar válogatott játékos tehet keresztbe a Győrnek a Konferencialigában
