Látszatintézkedések történtek

Őry Csaba szerint az utóbbi hónapokban a szakmaiságot nélkülöző, sokszor ellentmondásos intézkedések születtek a munka világában; és több esetben nem az történt, mint amire a kormány korábban ígéretet tett. A Fidesz foglalkoztatási és munkaügyi kabinetjének vezetője interjújában kifejtette: a Munka Törvénykönyve átfogó felülvizsgálatát, az ágazati érdekegyeztetés és a munkaügyi ellenőrzés rendszerének erősítését támogatni tudja az ellenzék, ha arra szakmailag elfogadható javaslatokat dolgoz ki a kabinet.

Bákonyi Ádám
2002. 07. 23. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az új kormány eddigi működése során számos intézkedést hozott a munka világára vonatkozóan. Hogyan értékeli ezeket?
– A látszattal ellentétben nem sok minden történt. Ami viszont történt, az sok esetben ellentmondásos, néhol kifejezetten káros, illetve nem azok az intézkedések születtek meg, amelyeket korábban ígértek. Mint ahogy a szocialistáknál az ötvenezer forintos minimálbér végül negyvenháromezer-hétszázötven forintot jelent, úgy az ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelés esetében is meg kell szokni, hogy az átlagos béremelést takar. Míg egyeseknek szinte semmit, másoknak 70-80 százalékos béremelkedést jelent az intézkedés, ami utóbb érdekes elemekkel egészült ki, hiszen a közalkalmazotti jövedelmek néha 20-30 százalékát is kitevő bérpótlékok, kiegészítők, szakmai szorzók beépülnek ebbe az átlagosan ötven százalékba. Ez messze nem az, amit ígértek. Mi nem véletlenül vallottuk azt, hogy egy közalkalmazotti életpályaprogramban kell gondolkodni, és valamennyi feltételt, kondíciót ezen belül kell hosszú távon megoldani. Ugyanilyen látszatintézkedéseket terveznek a társadalmi párbeszéd intézményrendszerében. Bár kicsinyesnek tűnik, hogy mindennek új nevet adnak, lényegében az egyeztetés ugyanúgy folytatódik tovább, mint korábban. Ez részünkről pozitívumként is értékelhető, hiszen az új kormány megtartja azt, amit az Orbán-kormány a társadalmi párbeszéd redszerében kiépített.
– Honnan volt fedezet például a közszférában végrehajtandó béremelésére, ha – miként azt a jelenlegi kormányzó pártok állították – üres az államkassza?
– Mivel a gazdaság jól teljesített, és minden ellenkező híreszteléssel szemben nem hiány, hanem többlet volt a költségvetésben, volt fedezet az idei béremelésre. Hogy jövőre mi lesz, azt majd meglátjuk. Az uniós folyamatban a béreknek növekedniük kell, a közszféra bérei pedig még így is lemaradnak a versenyszféráétól. A probléma az, hogy ha a belső ellentmondásokat nem oldjuk fel – tehát ha bevezetjük a diplomás minimálbért, ami miatt, ha nem is olyan mértékben, mint eddig, de ugyanúgy összetorlódnak egyes területeken a bérek –, és megtartjuk a bérrendszer belső feszültségeit, akkor túl azon, hogy sokkal többet kell költeni, az a veszély fenyeget, hogy megmaradnak a belső ellentmondások, amelyek nehéz helyzeteket teremtenek. Abban bízom, hogy a kormány jobb belátásra tér, és megkezdi a szakmai életpályaprogramok előkészítését. A béremelést szerencsésebb lett volna ezzel összhangban végrehajtani. Mi ezt fogjuk támogatni ellenzékből, nem pedig azt, hogy kapkodásból, a mindenáron való formai megfelelésből jobb eredmény szülessen. Ennek ellenére – bár több elemével nem értünk egyet – megszavaztuk a költségvetést, hiszen támogatnunk kell azokat az intézkedéseket, melyeken keresztül az emberek több pénzt visznek haza, és amelyek miatt erre a kormányra szavaztak.
– Módosították a Munka Törvénykönyvét is. Mennyiben jelent a módosítás a munkavállalók számára valós pozitív változásokat?
– A módosítás annyiban érdemi, hogy korábban egyeztetett konszenzusokat felrúg, illetve egyoldalúan módosít: néhol szerencsétlenül, szakmailag gyenge színvonalon. A szocialisták azt állították, hogy elvették az emberek szabad szombatját, vasárnapját, noha ez nem igaz. De miután megígérték, hát nekiálltak módosítani, hogy kipipálják az ígéreteket, így a látszatintézkedések kedvéért hozzányúltak olyan elemekhez, amelyekben tíz éve konszenzus volt a felek között. Ilyen például a többműszakos dolgozók munkarendje. Az első változat szerint a fél magyar gazdaságot leültethették volna, ha szigorúan veszik azt a szabályt, miszerint többműszakos munkarendben dolgozóknál minden vasárnapot ki kell adni. Végül belátták, hogy tévedtek, módosító indítványokkal teljesen átírták a törvényt. Annyit sikerült elérni, hogy a munkarendhez igazodó hét végi foglalkoztatás érdekében a pihenőidők összevonásának lehetőségével élhetnek a munkáltatók. Erre most már rá lesznek kényszerülve, hiszen a háromműszakosokat ugyan kivették a fejezetből, de a kétműszakosokat benne hagyták. Olyan jogászok és szakszervezeti emberek készítették ezt elő, akik nem nagyon láttak üzemeket, és nem tudják, hogy Magyarországon igen elterjedt munkaszervezési forma a 12–24 órás munkarend. A „vasárnap ügyében” tehát úgy „segített” a kormány az embereken, hogy rontott a jelenlegi helyzethez képest. Önmagában is érthetetlen, hogy ez a kormány, amelyik a társadalmi párbeszéd mindenekfelett való fontosságáról beszélt, a mindeddig tripartit módon egyeztetett Munka Törvénykönyvét egyoldalúan vitte be a parlament elé. A gyenge szakmai színvonal annak köszönhető, hogy semmiféle hivatalos és tényleges egyeztetés nem előzte meg a módosítást, inkább felrúgtak olyan megállapodásokat, amelyeket még a korábbi szocialista kormány alatt is elfogadtak. Ilyen például a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény mértéke, amit ultimátumszerűen a munkáltatók orra alá tettek. A módosítás inkább a szakszervezeti tisztségviselők, illetve maguk a szakszervezetek extra igényeit elégíti ki. Egyfajta hálapénzről van szó a kampányban való részvételükért.
– Ön szerint a szakszervezeteknek vagy a munkavállalóknak kedvez a módosítás?
– Ha azt nézzük, hogy az intézkedések hány embert érintenek, akkor 90 százalékban a szakszervezeti tisztségviselők, apparatcsikok érdekeit és szempontjait szolgálja. A szakszervezetek ilyenfajta kényszerfinanszírozása egyébként alkotmányos problémákat is felvet, hiszen az alkotmány és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet konvenciói egyértelműen utalnak arra, hogy a szakszervezetek nem kerülhetnek függő helyzetbe a munkáltatóktól. Ott, ahol a munkaadót arra kötelezi a törvény, hogy a munkaidő-kedvezményt fizesse a szakszervezeteknek, illetve, hogy vonja le a tagdíjakat, egyfajta finanszírozási függőség alakul ki. Ha a munkáltató és a szakszervezet erről szerződésben állapodik meg, az rendben van. De úgy látom, hogy nem sokat bajlódtak ilyen, akár nemzetközi jogi szempontokkal: itt az egyetlen szempont az volt, hogy mivel a szakszervezetek beszálltak a választási kampányba, most fizetni kell nekik.
– A jelenlegi kormányzó pártok és a szakszervezetek is élesen támadták az Orbán-kormányt, mert az állítólag nem egyeztetett a szociális partnerekkel.
– Mi több mint másfél évig egyeztettük a Munka Törvénykönyve módosítását. Emiatt a törvény elfogadása késett is ahhoz képest, mint amire vállalást tettünk az EU-nak. Szakbizottsági, informális és plenáris ülések előzték meg a módosítást. Amikor konszenzusra jutottak a munkáltatók és a szakszervezetek a választásokhoz közeledve, az MSZOSZ akkori – mára már dicstelenül eltávozott – elnöke, Sándor László tájékoztatón jelentette be: nem támogatják ezt a Munka Törvénykönyvét. Innentől kezdve már nem volt esélye az érdemi egyeztetésnek, hiszen csak az számított, hogy minél jobban befeketítsék azt a törvényt, ami jelentős mértékben javította a munkavállalók helyzetét.
– Hogyan ítéli meg a minimálbér emelésére vonatkozó kormányzati elképzeléseket? Ön szerint szakmailag mit jelent, hogy most a minimálbér nettó értékét növelik?
– A minimálbér 19 500 forintról 50 ezer forintra emelkedett az Orbán-kormány alatt. Most lényegében alig érzékelhető módon – megint a látszat, a propaganda kedvéért – emelkedik, pedig az EU-s bérfelzárkóztató folyamatban bizony a minimálbérnek is folyamatosan emelkednie kellene. Meglátjuk, hogy a szakszervezetek számára mi a fontosabb: a politikai alapú, kritikát mellőző jó barátság, vagy a munkavállalók érdeke. A nettó megoldás csökkenteni fogja a közpénzeket. Mi azt a logikát követtük, hogy minden jövedelemnek adóznia kell, mivel ha sok kivétel van, akkor nagyon sok igazságtalanság és ellenőrizhetetlen trükközés kerül be a rendszerbe. Ugyanakkor különféle adókedvezményekkel kompenzáltunk. A szocialisták más utat követnek. Mi nem igazán támogatjuk ezt, hiszen a bérekhez, a jövedelmekhez különféle családi típusú adókedvezmények is társulnak. Most tehát lehet, hogy valaki ötezer forinttal többet kap, de ennél sokkal többet veszít azáltal, hogy nem tudja igénybe venni a családi adókedvezményeket. Tartok tőle, hogy sokan visszasírják majd a korábbi döntést.
– A Fidesz miben tudja támogatni a kormány munka világával kapcsolatos terveit?
– Ezekben a kérdésekben alapvetően a szociális partnereknek kell megállapodniuk. Ugyanakkor a Munka Törvénykönyve valóban megérett egy átfogó felülvizsgálatra. Tizenkét éves tapasztalatunk van a piacgazdaságról, ahol mára lényegében a magántulajdon abszolút dominanciájáról beszélhetünk. Itt lenne az ideje egy szisztematikus felülvizsgálatnak, ha szükséges, akár több évig, fejezetről fejezetre, paragrafusról paragrafusra kellene végiggondolni a Munka Törvénykönyvét. Ha a kormány ezt fogja csinálni, akkor tudjuk támogatni. Ha igaz az, hogy a szocialista kormány folytatni kívánja azt az utat, amin az Orbán-kormány elindult, miszerint a szakmai, ágazati egyeztetések mechanizmusait erősíteni, építeni akarja, akkor ezt is tudjuk támogatni. Ha valóban vannak elképzelések a munkaügyi ellenőrzés további erősítéséről – nemcsak pénzben, technikában, emberben, hanem adott esetben a jogszabályok pontosításában, szigorításában –, akkor itt is lesznek olyan kérdések, amelyekben egyet fogunk érteni. De előbb meg kell ismerni a részleteket, hiszen tudjuk, hogy az ördög a részletekben lakozik.

Őry Csaba 1952-ben született Budapesten. 1978-ban szerzett állam- és jogtudományi diplomát. 1982-től a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetében a magyar szociálpolitika történetével foglalkozott. 1988-ban a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének szóvivője volt. 1989–90-ben részt vett az Ellenzéki Kerekasztalban. 1994 óta dolgozik munkaügyi és foglalkoztatáspolitikai tanácsadóként a Fidesz parlamenti frakciója mellett. 1996-ban megalakították a Fidesz-Magyar Polgári Párt Munkaügyi és Foglalkoztatáspolitikai Műhelyét, amelynek vezetője. 1998 óta országgyűlési képviselő, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke. 2000 májusáig a Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára. 2000. május 22-től a Miniszterelnöki Hivatal államtitkáraként vezette a társadalompolitikai referatúrát. Nős, két gyermeke van.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.