Csákvár a tragédia okát keresi

Csákváron nem húznak kerítést a házak köré. Nem kell.
Legfeljebb a kutya miatt, mert a gyerekre amúgy is vigyáznak: a szülők vagy a nagyobb gyerekek, vagy csak az egyik szülő, az apa, miként az a Dányi családban történt, mert az asszony napestig dolgozott Pesten, egy bankban. A falubeliek azt mondják: olyan férfit ritkán látni, mint amilyen a most a családja gyilkosává lett Feri volt.
A szomszédos házak ajtaja, ablaka csukva szorosan, zsaluk leengedve, csupán egyetlen szemközti házban látni mozgást. – Beszélgettünk néha, ahogy a szomszédok szoktak – mondja a ház asszonya, Tóth Lászlóné. Gyerekekről, semmiségekről. Tünde, a megfojtott asszony inkább budapesti munkatársaival barátkozott, hiszen alig volt itthon. Lányaink gyakran játszottak együtt, de mi sohasem ültünk le együtt kávézni.

A család
Kedves, ápolt nő volt, hajnalban fél ötkor már pakolta is a schnauzert és a foxit a Wartburgba, vitte magával futni őket. Aztán fél hétkor már indult is a fővárosba a cég autójával. Késő este volt már, amikor hazajött. Gyakran hajnalig égett a villany a házban.
A család három évvel ezelőtt vette meg a kanyarban lévő félig kész házat. Két év alatt az emeleten külön szobát kaptak a gyerekek, odalent hálószobát a szülők. Gyönyörűen berendezték, csak a külső falak színezésére nem jutott már idő.
Hétfőn reggel, miután meggyilkolta alvó családját a férfi – miként azelőtt felesége tette – kocsiba pakolta a kutyákat, és elautózott velük. Hogy hová vitte őket és mit tett velük, azt egyelőre nem tudni. Délelőtt az egyik szomszéd még látta belépni a házba.

A gyilkos
Feri 1985-ben került a faluba, keményfejű jászfényszarui kun volt – meséli Giesz János, a település polgármestere, aki az iskola igazgatójaként tíz éven át volt a férfi főnöke. Mint mondja, Feri először gépészmérnöki karon diplomázott a gödöllői mezőgazdasági főiskolán, de lelke mélyén mindig is pedagógus akart lenni. Szerzett egy matematika-fizika tanári képesítést is, majd 1994-ben, egy informatikai diplomát. Idén tavaszszal pedig befejezett egy kétéves közoktatási vezetői kurzust, azzal akár iskolaigazgató is lehetett volna. Közben a helyi általános iskolában matematikát, fizikát, informatikát tanított. Külön számítógépes tanfolyamokat tartott munkatársainak meg a falu felnőtt embereinek, és korrepetálta a rászoruló gyerekeket. Számítógépes programokat írt. Tanult, szépítgette a házát, nyeste a fákat, bokrokat, ápolta a gyepet.
Naponta átugrott a faluban lakó édesanyjához, aki a fia és családja kedvéért hagyta ott régi lakhelyét és költözött Csákvárra. A nagymama korábban biciklivel látogatta őket, de mostanában már nehezebben mozgott. Elkelt a segítség a ház körül, a fóliás melegházban, ahol – miként régi falujában – most is zöldséget termelt.
És a férfi, aki két nappal ezelőtt megölte a családját, közben nevelte gyerekeit, mosott, főzött, takarított, hiszen ő volt otthon. Ő ért rá. Hogy miképp, azt senki sem tudja. A falubeliek szerint gyakran elgondolkozott, olyankor biztosan valamilyen új programon törte a fejét és mindig fáradtnak tűnt. Ám igazából mindenre jutott ereje.
Mások azt mondják, talán épp ez volt a baj: bármennyit dolgozott, pedagógusként sohasem kaphatott akkora fizetést, mint bankhivatalnok felesége, akivel viszont alig találkozott, hiszen neki pénzt kellett keresnie.
Azonban arról, hogy bármi gond lett volna a házastársak között, senki nem tud. Azt mondják kiegyensúlyozott, igazi családnak tűnt a Dányi.
Tünde és Feri 16 évvel ezelőtt ismerkedett meg, amikor a pénzügyi végzettségű esztergomi lány a faluba került. Hamar egymásba szerettek, összeházasodtak, és jött az első gyerek, Mira. Tizenöt éves korára okos, gyönyörű lány lett belőle – mesélték –, a fővárosba járt iskolába. Nóra, kilencéves húga – mint a kisebb testvérek általában –, vadócabb, dacosabb volt a nővérénél.

A falu
Az iskola a falu központjában, a polgármesteri hivatal mellett van. Ajtaja zárva, azt mondják, az igazgató senkit sem fogad. Összeroppant. Az a tanár fojtotta meg feleségét és két gyerekét, akiről a faluban így beszéltek: nem lesz baj a gyerekkel, ha a Feri osztályába jár. Egykori tanítványai szerint szigorú volt. És nagyon haragudott, ha olyanokat látott motorbiciklire szállni, akiknek nem volt jogosítványuk. Viszont jó volt vele tanulni.
A kisebbek biciklivel száguldanak az utcákon, és élvezik, hogy meg-megállítják őket kamerás, mikrofonos, jegyzetfüzetes emberek. Kérdezgetik őket a tanár bácsiról, a lányairól, a feleségéről. Ismerték őket, hogyne ismerték volna. És mesélnek a családról, felnőttképpel, fontoskodva. Ám a felnőttek nem értik, miért történt ez a borzalom. És miért pont ezzel a családdal? A fiatalabbak sem értik, sem az iskolatársak, sem a szomszéd gyerekek, akik megrémültek a ház körül parkoló rengeteg rendőrségi autótól. Csak azt tudják – mert anyukájuknak el kellett mondania nekik –, hogy barátaik nem jöhetnek át játszani többé. Meghaltak. Megfojtotta őket Feri bácsi. Az, aki mindenkinek segített, ha megkérték.
***
Öngyilkos lett egy férfi kedden délután Budapesten. A 41 éves Dányi Ferenc a Batthyányi téri állomáson a metró elé vetette magát és azonnal meghalt. A rendőrség a férfi zsebében, egy csekkszelvény hátulján néhány soros üzenetet talált, amely szerint mielőtt a fővárosba utazott volna, Csákváron megölte családját: 39 éves feleségét, 11 és 15 éves lányait. A lakást bezárta, a kulcsot pedig elrejtette. Autóját a Keleti pályaudvar parkolójában hagyta. A budapestiek kérésére a csákvári és a bicskei rendőr járőrök azonnal az öngyilkos házához mentek, az egyik szomszédasszony segítségével a jelzett helyen megtalálták az eldugott kulcsot. A ház emeletén, külön szobákban rábukkantak a két kislány, odalent pedig a feleség holttestére. Mindhármukat megfojtották. Az első rendőrségi vizsgálatok szerint a két gyerek és édesanyjuk hétfőn éjfél és hajnali négyóra között halt meg. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság szakértők bevonásával több emberen elkövetett emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt indított nyomozást.