Feszítettnek tűnik a középtávú program

Nem változott jelentősen a gazdaságpolitika célrendszere: a prioritások között a versenyképesség javítása, a pénzügyi és árstabilitásra törekvés és a fenntartható növekedés szerepel. Ezzel együtt több olyan bizonytalansági tényező akad, amely veszélyezteti az amúgy is elég feszítettnek tűnő célkitűzéseket.

Tegnap mutatták be a Pénzügyminisztériumban a 2002– 2005-ös időszakra vonatkozó gazdaságpolitikai programot, amelynek fő célkitűzései azonosak a 2001. évi Előcsatlakozási Gazdaságpolitikai Programban (PEP) megfogalmazottakkal. A tegnap nyilvánosságra hozott és az Európai Bizottságnak elküldött dokumentum szerint a gazdasági növekedés az idei, hozzávetőlegesen négy százalék után 2005-re elérheti, szerencsés esetben meg is haladhatja az öt százalékot. Ugyanakkor a külső fellendülés bizonytalansága miatt alternatív szcenáriót is tartalmaz a program, amely lassabban bővülő exporttal és beruházásokkal számol: eszerint érezhető, 4,5 százalék fölötti növekedés csak 2005-től várható. (A lassabban javuló konjunktúrával számoló változat 2002-re 3,5–4 százalékos növekedést jelez előre.) A prognózis a következő évekre növekvő dinamikájú kivitellel és hasonló mértékben bővülő behozatallal számol. A 2003-ra várt 9–11 százalékos növekedést 2004-ben 10–12 százalékos, 2005-ben pedig 11–13 százalékos követi majd. A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP-hez mérten stabil, 3–3,5 százalékos lesz. A várakozások szerint ronthatja az egyenleget a jelentős mértékű jövedelemkiáramlás, viszont az uniós csatlakozásból eredő beáramlás javíthat a mérlegen. A lakossági fogyasztás növekedését négy százalék körül stabilizálná a kormányzat. A beruházásokra vonatkozóan 2003-ra ötszázalékos, 2005-re viszont már nyolc százalék körüli növekedés szerepel a prognózisban.
A fiskális politika elsődleges céljaként a deficit határozott csökkentését jelöli meg a program: eszerint az idei, 5,5–6 százalékos, GDP-arányos, ESA-95 szerinti hiányt jövőre és 2004-ben a GDP 1,5-1,5 százalékával mérsékelni kell, majd a későbbiekben fokozatosan – évente nagyjából 0,5 százalékponttal – szorítják le. Az államháztartás kiadásait ezek szerint nagyon át kell hogy gondolja a kormányzat: a jövő évre ugyanis komoly adóbevétel-csökkentő lépések várhatók, az állami beruházások ütemét pedig fenntartja a kabinet. Számolni kell emellett a száznapos programban végrehajtott jóléti intézkedések áthúzódó, kiadásnövelő hatásaival is. A dokumentum szerint mindezek végrehajtásához vissza kell szorítani egyes kiadási tételeket, ám hogy konkrétan melyek ezek, az – László Csaba pénzügyminiszter tájékoztatása szerint – csak a költségvetési törvény, illetve az adójogszabályokat módosító tervezetek tárgyalásakor derül majd ki.

A bérek alakulása lényeges elem a kitűzött célok megvalósulása szempontjából, a kormányzat e területen visszafogott lépéseket ígér a továbbiakban. A dokumentum szerint a kormányzati politika arra irányul, hogy a versenyszférában a reálkeresetek a termelékenység és a jövedelmezőség arányában növekedjenek, összhangban a versenyképesség és a foglalkoztatás bővítésének céljaival. A pénzügyminiszer szerint a következő időszakban nem várható az előző két évihez hasonló, drasztikus mértékű minimálbér-emelés, és a jelek szerint a versenyszféra sem készül jelentős emelésekre. (A PM ebben a szektorban öt százalék körüli béremeléssel számol 2003-ban.) A pénzügyi tárca vezetője szerint a jövőre várható komoly adócsökkentések miatt az egyeztető tárgyalásoknak elsősorban a nettó bérek köré kell csoportosulniuk. A programban megfogalmazott inflációs célok igencsak ambiciózusak: az éves, átlagos infláció az előrejelzés szerint az idei, 5,5 százalék után 2003-ra öt százalékra, 2004-re négy, 2005-re pedig három százalékra csökken. Ezen belül a piac által alakított árú termékcsoportoknál (iparcikkek, élelmiszerek, szabadáras szolgáltatások) az árszintemelkedés folyamatosan mérséklődik. A 2002. évi, nagyjából öt százalék 2003-ra négy százalékra, 2004–2005-ben pedig 2,5–3 százalékra esik vissza. A hatósági áras termékcsoportnál az uniós csatlakozást követően már nem kell jelentősebb mértékű áremelésekre számítani – áll a dokumentumban. (Addig viszont lehetnek problémák, hiszen a 2003-ra tervezett ötszázalékos infláció és a piaci áras termékeknél jelzett négyszázalékos drágulás a hatósági áraknál – lapunk számításai szerint – 9–10 százalékos áremelést feltételez a jövő évben.) Az MTI-nek nyilatkozó elemzők több veszélyre is felhívták a figyelmet a makrogazdasági kilátásokkal kapcsolatban. Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt. elemzője szerint a kormány középtávú gazdaságpolitikai programja szerencsés esetben megvalósítható, azonban túl sok dolognak kellene egybeesni ahhoz, hogy tényleg meg is valósuljon. A szakértő két veszélyre hívta fel a figyelmet: egyrészt a magyar gazdaság romló versenyképességére, másrészt a világgazdasági fellendülés bizonytalanságára. Emellett az elemző a Magyar Nemzeti Bank 2003 decemberére vonatkozó, 4,3 százalékos inflációs várakozását túlságosan ambiciózusnak tartja. Véleménye szerint nehéz lesz az inflációt öt százalék alá szorítani a jövő év végére.
***
Eltérés az előző PEP-ben megadott adatokhoz képest

Megnevezés 2001 2002 2003 2004 2005

1. GDP-növekedés (%)
Korábbi adatok kb. 5 5-5,5 kb. 5,5 5,5-6 –
Legutóbbi adatok 3,8 kb. 4 4-4,5 4,5-5 5-5,5

2. Folyó fizetési mérleg hiánya (milliárd euró)
Korábbi adatok 2,3-2,5 2,6-2,8 2-2,7 0,5-1,5 –
Legutóbbi adatok 1,2 2,4-2,6 2,4-2,6 2,5-2,8 2,7-3

3. Bruttó külső adósságállomány (milliárd euró)
Korábbi adatok kb. 30 kb. 32 31-32 28-29,5 –
Legutóbbi adatok 31,8 31,5-32 kb. 32 32-32,5 kb. 33

4. Államháztartás hiánya (a GDP %-ában)
Korábbi adatok* 4,3 3,5 2,8 2 –
Legutóbbi adatok* 4,1 5,5-6 kb. 4,5 kb. 3 kb. 2,5

5. Bruttó államadósság (a GDP %-ában)
Korábbi adatok* 53,4 51,4 48,9 46,7 –
Legutóbbi adatok* 53,7 54-55 51-52 kb. 50 45-50

*ESA 95 szerint