MESTERNÉGYES (X.)

TOPORZÉKOL AZ AGYAM, ÖTEZER INFORMÁCIÓ SURROG BENNE
(Még több év… Utó- és előítélet: nem!) És mégis: látom a szándékot, és elkeserít. Csak ne lógjon ki a lóláb. Hőseim se az ügetőre, Csutak és – főleg – a szürke ló után… Már túl direkt – nemcsak MÁNDY elmosódó, impresszionisztikus vonalaihoz, felszívódott történeteihez, de GALSAI Szabálytalan arc-poétikájához képest is. A ház (a Ház) ablakai – szerencsére? szerencsétlenségünkre? – tárva-nyitva.

SZÉL CIBÁLJA AZ ABLAKTÁBLÁKAT
(Dehogyis írom ki ezek után, hogy a történelem viharai…) Tárgyak, lények, képek, emberek úsznak, lebegnek a huzatban. A házmetafora azért látszik – ERDŐDY Edit érzékletes miniesszéje szerint – használhatónak és általánosíthatónak, mert az é p í t k e z é s Mándy írói világában kezdettől fogva alapvető és meghatározó elbeszélő attitűd.

A TÁRSBÉRLET – MÉG? MÁR? – MEGSZOKOTT ÉLETFORMA
– a Mándy-házban? Ma is érvényes? lejárt? Mindenesetre két mostani hősünknek közös a bérlete… (Sorsa-megítélése, már enyhén szólva sem…)

FURCSA PÁR? EGY VIRÁGBÓL
– VILÁGBÓL – VALÓK?
Vagy Nász és pofon… egyszerű megosztani-ítélkezni? Könnyű nekik ott szerényen megárulni egy gyékényen? A mi Péterünk? Pálunk? (Gyurink, Pistánk?)

KI A HÁZMESTER? KI A SIRATÓ?
– Falat mi se emeljünk… (Könnyezik most anélkül is.) Mindenesetre az egyiket a másik, barátjaként siratta el Fórumában… (A másik is megtette volna… egy másikban…)

MÁNDY JÓZSEFVÁROSI VAGY SZÉP ERNŐ POZSONYI ÚTI CSILLAGOS HÁZÁNAK UDVARÁN SORAKOZNAK?
– gyorsfényképezésre vagy elhajtásra? (Vajon RAGÁLYI–SÁNDOR Palika filmre vinné-e kettőjüket együtt?) Ahogyan GALSAI 1978-as 12+1 főjében békésen megférnek – megfértek (még) egymás mellett. (Többek közt Mándy társaságában.) Pedig az egyik:

MINDENT ELKÖVET
– hogy a pofonokból, önsorsrontásokból, nyílt törésekből összefüggő gondolatot vonjon ki. Ezek a gondolatok hol a közhelyek szintjén igazak, hol túlontúl vakmerőek, vagy nem eléggé megbízhatók.

MARAD TEHÁT A KÖLTÉSZET
– az írói megjelenítés. A kifejezés attraktív teljesítménye. Némelykor akkora erővel, amilyennel a hősök öncsonkító ütései elzuhogtak. És utána a megkönynyebbülés (CSURKA).

CSALÁDI FŐVÁROSA BUDAPEST
– a „másiknak”. Annak is a legsűrűbb kerülete, a „hazafias” érzelmű atyával, Bécsből elszármazott mostohanagymamával, süvet ülő rokonsággal, színészekkel, papokkal, gavallérokkal, koldusokkal, jövő-menő szomszédsággal…

REGÉNYHŐSEI: PALESZTINOK, ARABOK, ZSIDÓK
– angolok, lengyelek, oroszok, franciák, görögök, marokkóiak, libanoniak, beduinok…

S AZ ÍRÓ, MIKÉNT AZ UTAS
– aki lábhoz tett bőrönddel vár egy hatalmas pályaudvaron, gyermekkori emlékeivel, ifjúsági kalandjaival s legújabb sikereivel ma is kissé tévetegen és csodálkozva áll ebben a nemzetközi forgalomban (KARDOS G. György).

TÁRSASÁGBAN GYAKRAN HALLGAT
Maga elé néz. Nem szeret vitatkozni. Főleg nem szenvedheti a hosszú, körülményes és parttalan okfejtéseket. Ilyenkor látványosan unatkozni kezd. Odaszúr egy-két megjegyzést. Höhög. Az efféle beszéd – „Morfium tétje a jubileumi díjban nem lesz háromszoros!” – mégiscsak többet ér, mint a következő: „A lelki meghasadás összes pszichológiai tényezőit figyelembe véve…”
NEM ANNYIRA INDULATOS, MINT INKÁBB INDULATOKAT
PROVOKÁLÓ ÍRÓ
A magánéletben gyakran a hallgatásával provokál. A látszólagos közönyével. Azzal, hogy nem lehet tudni: most éppen mire gondol. A lelki csonttöréseket a művészetére hagyja (CSURKA).

ELÉG SOKAT BESZÉLGETTÜNK
– de semmi fontosat nem tudtam meg róla. Hogy valójában ki ő, merre van lakása, és mire készül? Talán nem is nagyon érdekelt. Még arról sem volt fogalmam, hogy például járt-e már külföldön? Közel-Kelet, Palesztina, Katar! 1946–47!

MINDENFÉLE NÉPEK IZZÓ
HOMOKVILÁGA
– állandósult Bábel, néma belháború, hamszin-gyötörte lelkek, ifjúkori emigráció e földszíni pokolba! Ki hitte volna? Több életműhöz elegendő élmény feszült már benne. De legfeljebb egy zenés bécsi kirándulást képzeltem volna a múltjába. Afféle „irodalommelléki” embernek gondoltam. 1968 őszén hallottuk, hogy megszületett a várva várt, nagy élményregény! Az irodalmi sláger! (A regényt KARDOS Gyuri írta.) Méghozzá titokban.

HÁNY EMBERI ARC NYÜZSÖG
EBBEN A FOJTOTT,
LÉGROBBANÁSOKKAL TELI
TÖRTÉNELMI GETTÓBAN
Hát ami még az arcok mögött van! Aztán a jellemek sokfélesége. S bennük az erőszak, sunyi alkalmazkodás, bölcs önmérséklet, közöny, taktikai érzék, falnak támadó düh különféle árnyalatai. Milyen könnyű lenne eltévedni a sokadalomban! Fölényesen osztogatni a rokon- és ellenszenveket. Pusztán a világnézeti sémák szerint ítélkezni. (A magyar irodalom, sajnos, nem bővelkedik objektív mérlegelőkben.) Remekműveinkben egy kis nép kiabál. Egyéni sebek véreznek (KARDOS G.).

HALADÁS CSAK AZ ÉRTÉKEK
EGYMÁST
FELTÖLTŐ-ERŐSÍTŐ-GYORSÍTÓ MOZGÁSA RÉVÉN JÖHET LÉTRE
Nép, nemzet, haza, magyarság, tovább élő múlt – szemében vitathatatlan, már-már fetisizált eszmei érték. Állandó indulati védelmet követel. De a társadalmi osztályokat, csoportokat, egyedeket is szigorú kvalitásalapon ítéli meg. Rokonszenveivel csak azokat tünteti ki, akik é r t é k e k e t t e r m e l n e k, illetve a javak v é d e l m é b e n lépnek fel. S itt már merőben szubjektív elemek vegyülnek az érvelésbe.

MÁR AZ „ÖTLETEIVEL” IS JÁTSZVA BELETALÁL A KOR LEGDRÁMAIBB PROBLÉMÁIBA
… Néha még jósnak is elfogadható. Néhány ifjúkori „rögeszméje” ma már nemzetközi vitafórumokon szerepel. Végső elégtételt csak az utókor ad (CSURKA).

MINTHA NEM FŰZNÉ ÉRDEK
SEMELYIK NÉPCSOPORTHOZ
– világnézetéhez, személyi társuláshoz. Nem „zsidó” és nem „arab”, hanem gyöngéden és mosolygósan e m b e r-párti. Csak a hősei ordítanak, ő soha. Egyetlen iszonyban szenved: utálja az erőszakot, a tüzet, a botot, a vért. Ez a humán allergia azonban nem veszélyezteti az elfogulatlanságát. A szenvedők vad nacionalizmusától éppúgy meghátrál, ahogy az erőszakosak oktalan áldozatait szánni képes.

A REGÉNYEK CSELEKMÉNYE IS
EBBEN AZ ÁRNYÉKBAN-FÉNYBEN ZAJLIK
Megfelelően a történelem átmeneti állapotának. „Történik valami, azután elcsendesedik. Azt hisszük, nyugtunk lesz, azután ismét történik valami, és megint elcsendesedik, és már tudjuk, hogy újra történik majd valami, és nem lesz többé nyugtunk” (KARDOS G. György).