Parádé árvíz után

2002. 08. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ehhez én már túl öreg vagyok – panaszolta egy ismerősöm tinédzser korú öccse, akit szülei túl fiatalnak ítéltek ahhoz, hogy kilátogasson a Szigetre. A Budapest Parádét azonban már nem tudták megvonni tőle, annyira akarnokul viselkedett a srác. Erre tessék, másnap este, amikor halotti fáradságát kipihenve felébredt, még volt arca siránkozni. – Tudod, én rühellem a technót, azért mentem, mert azt ígérték, hogy lesznek mindenféle koncertek, úgy hittem, amolyan utószigetbuli lesz.
Szegény naiv kölyök, miért nem tájékozódott alaposabban: a Budapest Parádé, írd és mond, a berlini Love Parade ungarische wirtschaftosítása. Székesfővárosunk Európai Unióba vezető útjának egyik mérföldköve. Aki nem tudná: „Világvárost építünk!” – harsogta Demszky úr a közelmúltban. Tisztelem a másságot, ám e jövendő világvárosban élve, mintha én magam lennék a másmilyen. Nem vagyok öreg, ahhoz legalábbis nem, hogy rendszeresen „szigeteljek”. Az az egy hét együttlét elég is egy esztendőre, a fennmaradó ötvenegyben valami másra lennék éhes. Fújhatom. Mindenütt ugyanazok a zenekarok, DJ-k, énekesek, feledésből visszarémlő egykori üstökösök.
Hol mindenütt?
– Tessék, olvasd el – kopogtatta meg mutatóujjával a felém nyújtott Sziget VIP-kártyájának hátoldalát kollégám. Én meg a hátoldalon elolvastam, hogy a flepni a Sziget Fesztiválon kívül érvényes a szenvedélyek napja, a sportsziget, a zene ünnepe, a volt- fesztivál, a Budapest Parádé és a Hysteria 2003 rendezvényeire.
Továbbá ott a Kultiplex, a Kinizsi, később Blue Box moziból korrekté alakított „művház”, ahol – legalábbis így hirdették – mindenkit vár egy év együttlét.
– Ők szervezik ám a vidéki gólyabálok koncertjeit is – világosított fel valamelyik neves alternatív rockegyüttesünk tagja.
Amennyiben a plakátok apró betűs része fölött sem siklik tova figyelő tekintetünk, világossá válik, hogy a Bartók +, a miskolci nemzetközi operafesztivál szintén a fent említett sorba illeszkedik. Kerekedik a dolog, a habkönnyűtől a nagyon komoly muzsikáig, egyre több stílus, műfaj, előadó, produkció felett lebeg a Sziget Fesztivál Kht., vagy Sziget Kft. szelleme.
A kultúrmonopólium működtetése, akár a háború, pénzt, pénzt, pénzt kíván. Szerintem valami szerényebb polgárháborúra elegendő összeg renszeresen rendelkezésére áll a kultúrharcosoknak. Mert bizony kapnak tisztességesen, meg vesznek is, ha úgy fordul. Az egyik rádió munkatársa elmesélte, menynyibe került volna a Budapest Parádén való részvételük, ahonnan műsort kívántak sugározni, amellyel ugye komoly reklámmal támogatták volna az eseményt. Na de, hogy ezért még ők fizessenek!
Felmerül a kérdés, miután elfogy ez a szép nagy summa, vajon honnan lehetne annyit összekaparni, amennyiből valami olyan fesztivált lehetne csinálni, amelyik felvonultatja a monopólium érdekeltségi köréből kimaradó értékeket. Ez lenne a mostani másság, a jelenlegi kisebbség szigete.
Eszembe ötlik a tavalyi Sziget, ahol Sziámiék elénekelték az URH Szavazz rám! című remekét. Közvetlenül a szám után pedig köszöntötték Demszky Gábort, „aki nélkül nem lenne Sziget”. Idén a főpolgármester úr, arcán a bánat keserű barázdáival halasztatta el az agusztus 20-i tűzijátékot, mondván, fordítsuk az árát az árvízkárosultakra, meg egyébként se ünnepeljünk, amíg mások az életükért, vagyonukért küzdenek. Most, hogy levonult az ár, e hangzatos kampányszöveg oda került a sutba, a régebbiek közé, és a Budapest Parádé megkoronázásaként tűzijáték fényei vibráltak a szétzilált homokzsákok felett, s pukkanások visszhangoztak az ár dúlta házfalak között.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.