A Balatoni Halászati Rt. évenkénti saját fogása fogassüllőből megközelítően egy vagyon, tíz–tizenkét tonna, a sporthorgászoké – a naplók szerint – 172 mázsa. Az orvhalászoké süllőből, illetve fogasból ennek többszöröse – állítja Szakáll Tamás, a halgazdaság balatoni üzemegység-vezetője.
– A roncsok közelében fennakad a halászbárkák hálója, az úgynevezett „tartások” emiatt nem közelíthetők meg. A legnemesebb balatoni hal a tóba telepítése óta elsődleges célpontja az orvhalászoknak, akik ma már a legkorszerűbb műszerekkel, fémkereső detektorral, GPS-szel, és az „árut megrendelő” vendéglőssel kiépített mobiltelefon-összeköttetést fenntartva indulnak süllőző portyáikra.
Zákonyi Botond horgász szakíró, a legendás hírű Balaton-kutató, Zákonyi Ferenc fia egy, a század elején élő vérbeli orvhalászról a következőket jegyezte fel: „Sz. P. – aki a balatoni fogast nagy tételben szállította Bécsbe – attól tartva, hogy a vasúti szállítmányára rácsap a hatóság, a gyönyörű fogasokat sebtében összevásárolt, levágott borjak hasába varrva csempészte ki.” Az illegális süllőzés, halkereskedés módszerei azóta kifinomultak, és a halőrzés is szigorúbb lett. A rapsicokra és a vérbeli haltolvajokra gyakran lecsap a Balaton szárazföldi vagy vízi rendőrsége, a büntetési tételek, a helyszíni és a feljelentések után kirótt szabálysértési bírságok egyre inkább visszatartó erejűek. A halvédelmi bírság összege a százezer, a szabálysértésé a százötvenezret is elérheti. Nemrégen Fonyódnál – kétnapos megfigyelés után – csapott le a rendőrség két haltolvajra, akiknél 41 kiló, példányonként öt–hét kilós fogast találtak.
A nagybani haltolvaj megmosolyogja azokat, akik beérik a fogási szabályzatban előírt napi két fogassüllővel, ezért féltve őrzött titokként kezeli a mély vízi „fogastanyákat”, a „neki fenntartott” fogóhelyeket. És mert ezek jó része a tóba fúródott háborús eszközök „védelmét” élvezi, nincs az a pénz, amiért bejelentené a hatóságnak a talált tárgyakat. Egyszer ugyan előfordult, hogy egy orvhorgász kifecsegett egy roncs melletti süllőzőhelyet, ám miután alaposan elverték társai, és ennek híre ment a tónál, mélyen hallgat minden haltolvaj.
– Ha arra kíváncsi, hogy a horgászok segítik-e a tó világháborús relikviáktól, harcirepülő-roncsoktól, éleslőszerektől és egyéb kacatoktól való megtisztítását, röviden válaszolhatok: nem. Nem tudnánk annyit fizetni nekik, amennyiért feladnák a süllőzőhelyüket – mondja Bruckner János, az egykori pilóta, balatoni búvár és roncskutató.
– Ha jó fogóhelyre lel a horgász, nem bolond, hogy kifecsegje. A Top Gan búvárklub elnökeként huszonhárom megszállott társammal dolgozom a tó megtisztításáért, higgye el, kizárólag az erkölcsi sikerért. Kimondhatatlan öröm rálelni egy gépdarabra, még inkább részese lenni a kiemelésének, ami egyébként meglehetősen sok adminisztratív munkával, engedélyeztetési procedúrával jár. Eddig négy roncs kiemelésében vettem részt.
Amikor arról faggatnám, hogy rivalizálnak-e a siker reményében a balatoni búvárcsapatok, visszakérdez:
– Mondja, ön rivalizálna olyan munka megkaparintásáért, ami csak viszi a pénzt?
A lellei roncskutató – akárcsak a többi balatoni amatőr és profi búvár – nemegyszer „árnyékra vetődött”.
– Előfordult, hogy gépmaradvány vagy lövedék helyett az iszapba süllyedt stégre, pallóra vagy a strandokon használatos figyelmeztető táblára akadtam – meséli.
– A legmulatságosabb esetem egy Trabant „felfedezése” volt. Az történt, tudtuk meg utólag, hogy a horgászok a tó jegén betolták az autót a Balaton közepére, és abban reménykedtek, hogy ha olvadni kezd a jégpáncél, a kocsi alámerül, és kitűnő süllőzőhellyé válik. Csakhogy a Trabantot az olvadás után elsodorta a víz.
Mivelhogy az üdülési szezonban szóba sem jöhet a nyaralóvendég nyugalmát zavaró roncskutatás, a nyarat információszerzéssel tölti Bruckner János. Esténként a lellei mólón meg időnként a horgászok kedvenc kocsmáiban hallgatózik, hogy megtudja, hova járnak süllőzni a tolvajbandák. No meg zsörtölődik magában, mert mint mondja: úgy látja, senkinek se fontos a Balaton biztonságos fürdőzőhellyé tétele.
– Pedig ideje lenne folytatni a strandok alapos átvizsgálását is, amit saját forrásból néhány önkormányzat már megtett – állítja határozottan.
Egyesek szerint a Balatonban még annyi lőszer van, hogy az elegendő lenne egy kisebb polgárháborúhoz. Van, aki egytucatnyi géproncsról és több százezer lőszerről „tud”.
– Önök „bombabiztosnak” tartják-e a Balatont? – fordultam kérdésemmel Tóth Ferenchez, a Veterán Repülők Szövetségének kutatásvezetőjéhez.
– A háború idején – egészen pontosan 1944. december 3. és 1945. március 23. között – becslések szerint harminc harci gép zuhant a Balatonba, és mi úgy tudjuk, talán még három-négy roncsot rejt a tómeder iszapja. Sajnos a horgászok nem tesznek bejelentést a „talált tárgyakról”, ami nagyon megnehezíti a dolgunkat. A szövetség tagjai a tópart nyolcvan pontján titokban figyelik az éjszakánként vagy hajnalonként süllőzésre induló horgászcsónakokat. Most egyébként egy újabb gépkiemelési akció előkészületein dolgozunk – mondta a kutatásvezető. Tóth Ferenc szerint több okból is titokban kell hogy tartsa a roncsok feltételezett helyét. Gyakori ugyanis, hogy nemcsak a süllőzők, hanem az úgymond izgalmas kalandra vágyó amatőrök csapnak le az iszapban fekvő, robbanásveszélyes és a tó tisztaságát is veszélyeztető géproncsra. A tó mellett élők egyébként már olyan esetekről is tudnak, hogy külföldi műgyűjtő megrendelésére dolgoztak a „balatoni kincskeresők”.
A tógazda vízügyi igazgatóság siófoki kirendeltségének vezetője, Fejér Vilmos is megerősítette Tóth Ferenc véleményét, és elmondta: a minap arról tanácskoztak, hogy megindítják a hivatalos eljárást egy szovjet IL–2-es orr-részének kiemelésére. Erre legkorábban a jövő év tavaszán kerülhet sor. Arról viszont Fejér Vilmos még nem értesült, hogy a Balaton medrét – az egyik napilap információja szerint – hamarosan amerikai bombaszakértők fogják átvizsgálni. Az újabb géproncs helyéről ő sem beszélhetett, csupán annyit árult el, hogy az IL–2-es orr-része az északi part közelében, veszélytelen helyen van.
Habár a beavatottak a tó nyugati medencéjét, jelesül Keszthely, Balatongyörök és Vonyarcvashegy horgászvizét, a déli parton Balatonmáriáét, Bélatelepét és Fonyódét tartják a legjobb fogasozóhelynek, az ízletes húsú ragadozó kifogásához a keleti medence északi partszakaszának horgászai is rendelkeznek a speciális horgászfelszerelésekkel. És nagyhálós haltolvajlás is előfordul a veszprémi oldalon, amiről sokan tudnak, de kevesen és csak suttogva beszélnek.
– Évek óta nem lehet süllőzni a palóznaki öbölben, túl kell evezni az 1500 méteres határon, hogy némi fogási reményünk legyen. Csopak, Arács, Alsóörs part közeli vizeiben nincs hal, igen ritka a kapás. Én már idős vagyok ahhoz, hogy a „nagy halért” ladikba üljek és kockáztassak – mondja beletörődve Szőke Antal, a csopaki nyugdíjas-horgászegyesület vezetője.
– A halradart használókat a tisztességes balatoni horgász megveti, de többet ennél nem tehet – fűzi hozzá.
Manapság a Balatonnál úgyszólván mindenki elégedetlen és bűnbakot keres. A sporthorgászok a halgazdaságot szidják a „mohóságért”, a roncskutatók egyfelől az államot, mert nem ad pénzt a tó repülőroncs-, lövedék- és lőszermentesítésére, másfelől az orvhorgászokat és orvhalászokat, akik eltitkolják a „kincslelőhelyeket”. A vízi rendészet a halászati rt. halőreitől várna nagyobb szigort a halrabló bandák felszámolásához, a minimálbéren tartott halőrök pedig azzal érvelnek, hogy nincs önvédő felszerelésük, és egyébként sem szívesen bocsátkoznának harcba az időnként maroklőfegyverekkel vagy vadászpuskával is felszerelkezett tolvajbandákkal.
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője, Bakondi György nemrégen lapunk érdeklődésére azt válaszolta, hogy nem indokolt a Balaton medrének átvizsgálása, a tó „bombabiztos üdülőhely”. Ám vannak, akik ez utóbbit vitatják, és tudnak olyan üdülőhelyi önkormányzatokról, amelyek a nyaralók, a fürdőzők teljes biztonsága érdekében – kvázi titokban – már átvizsgáltatták a strandjukat, más önkormányzatok közvetlenül a kormányhoz fordultak „tótakarítási támogatásért”. A legfrissebb hírek szerint még ez év őszén megkezdődik a tómeder átfogó letapogatása, majd azt követően sor kerül a „nagytakarításra”.
origo.hu
Itt vannak a legújabb kormányzati bejelentések - élőben a Kormányinfó
