Budapest belső területének épületeit – elsősorban a Duna bal parti, pesti oldalán – az 1880–1915 közötti évtizedekben emelték. A pestiek tudták, hogy lényegében egy új várost alakítanak ki: az építészek lebontották a régi klasszicista és barokk házakat, az Erzsébet híd pesti hídfője körül pedig teljesen megszüntették és átalakították a régi városszerkezetet.
– A budapestihez hasonló méretű, egységes, századfordulós eklektikus és szecessziós városnegyedek csak Berlinben és Bécsben épültek, a német főváros épületeinek javát elpusztította a háború, a bécsi negyed pedig korántsem hordoz ilyen gazdag architektúrát, mint a miénk – mondta Korompay Katalin Ybl-díjas építész, a Budapest Világörökségéért Alapítvány irányításért szakmailag felelős kuratóriumi tagja.
– A második világháborút a budapesti építészeti emlékek hetven százaléka élte túl. A főváros első, 1960-ban született általános rendezési terve (ÁRT) egyértelműen mutatja: az új rendszer államvezetése a fennmaradt régi házak felújítását a fővárosi lakáshiány megoldása utánra tervezte. A lakásépítés tehát mindennél lényegibb feladat volt: első helyen állt a főváros éves és ötéves beruházási terveiben is.
Úgy akarták negyvenkét százalékkal növelni a lakások számát, hogy közben egy szellős, laza szerkezetű főváros szülessék, és a beépítettség, a zsúfoltság ne növekedjék. Erre a toronyházépítés volt a legalkalmasabb. A rendezési terv 15-20 év alatt 58 ezer otthon megsemmisítését és 250 ezer új lakás kialakítását rendelte el.
Fővárosszerte gombamód szaporodtak az igénytelen betonkolosszusok, panel lakótelepek. Közben számos rossz állapotú, komfort nélküli vagy félkomfortos századfordulós épületre nem jutott pénz. A rendszerváltozásig 75 százalékkal nőtt a lakások száma, a lakáshiány mégsem rendeződött.
A hetvenes évek végére kiderült: az építőipar képtelen teljesíteni a terveket. A rehabilitáció kitolódott az egyre szegényebb nyolcvanas évekre. A rendszerváltozást megelőző évek városrendezési tervében már szerepelt az 1950 előtt épült házak felújítása. Eddigre azonban az is egyértelmű lett, hogy az építkezés folytatására sincs fedezet.
A volt gyarmatországok bürokratikusan központosított városigazgatásának tapasztalata tehát megmutatta, miként torzítják el az új, domináns gazdasági viszonyok a hagyományos társadalomszerkezet és az örökségvédelmi kultúra közötti kapcsolatokat. Az előző rendszerben tehát lényegében nem sokkal több történt, mint a főútvonalak Patyomkin módra való sortatarozása.
Korompay Katalin szerint a századfordulós épületeket eddig háromszor kellett volna műszakilag felújítani, kétszer az eltelt fél évszázadban. Mint mondja, az elhanyagolás, a szakszerűtlen kezelés miatt mára a városkép sok helyütt a helyreállíthatóság határára került.
A rendszerváltozás után a lakástörvény nyomán felgyorsuló lakásprivatizáció csak Budán segített, Pest nagy részén tovább nehezítette a helyzet megoldását. A törvényalkotók arra számítottak, hogy a „tulajdonosi tudat” elmélyíti az emberek felelősségérzetét lakókörnyezetükkel szemben. Reálisnak tűnt, hogy ha megvásárolhatják a lakásokat, jobban kötődnek majd otthonukhoz, és részt vállalnak, vagy legalábbis kezdeményezik a bérházak rendbetételét. Budán a feltevés beigazolódott. Ezzel szemben a jobb módú polgárok tömegesen költöztek el Pestről. Azok tehát, akiknek pénzük lett volna a felújításra, elhagyták a pesti kerületeket. Új, jóval szegényebb lakók kerültek a megüresedett bérházakba, így a felújítás lehetősége meghiúsult.
1993-ban megszületett a Budapest reneszánsza elnevezésű városrehabilitációs koncepció, majd az ehhez kapcsolódó program, amely végre kiemelt ügyként kezelte a történelmi városrészek rendbehozatalát. A Fővárosi Közgyűlés ezután létrehozta a városrehabilitációs alapot. Új utat nyitott a városi rekonstrukciókhoz az Orbán-kormány tavaly elfogadott lakásügyi kormányrendelete is, amely 33 százalékban határozta meg a tulajdonosok tehervállalását, a maradék 67 százalékot az önkormányzatok és az állam együtt teljesíti. Az önkormányzatok által szervezendő rehabilitáció ebben az esetben megvalósítható lesz, a kiegyensúlyozott költségmegoszlással végre lehetőség nyílt a rossz állapotú területek évtizedek óta esedékes rehabilitációjára.
A Fővárosi Közgyűlés – a kerületek kezdeményezésére – hét kerületben jelölte ki a rehabilitáció első ütemére szánt területeket. Józsefvárosban például két helyszínt újít fel. A VIII. kerület egyébként is jól reprezentálja a századforduló építészetét, hiszen az épületállomány 82 százaléka 1920 előtt készült. A palotanegyedben több műemléki és fővárosi védettségű épületet újítottak fel, többek között a Pollack Mihály téren, a Reviczky utcában, a Baross utcában. A paloták jó részét Ybl Miklós tervezte.
A pénz önmagában nem elegendő a város újjáélesztéséhez. A szakember állítja: elveszett a szakszerű megóváshoz szükséges anyag, helyreállítás, technológia ismerete.
Sem a tervezők, sem a kivitelezők nem fogadják el, hogy a 4000-5000 eklektikus és szecessziós épület szakmai és anyagbeli felkészültséget kíván.
Építészeti emlékeink külső rekonstrukciójakor – hitelesen és jól – mészvakolatot és mészfestést kell alkalmazni. – A modern anyagok mögött álló tőkekoncentrált érdekek azonban kiszorították a piacról az olcsó meszet – tárja fel a hiányosságok hátterét az építész. A szakember megjegyzi: az építőiparban kevesen tudják, hogyan kell egy eklektikus épület párkányát megalkotni, nem beszélve a bonyolultabb díszítőelemekről.
Szaktudással és szervezéssel azonban már most pótolhatók a hiányok. Ennek szemléltetésére az alapítvány 1999-ben egy mintaprojektet kezdeményezett a teljes Belgrád rakparti lakóházsor városképi helyreállítására. Ennek eredményeként eddig hat ház homlokzata újult meg.
A Belgrád rakpart 1987 óta a világörökséghez tartozik, ennek ellenére az épületek nagyon rossz állapotban voltak. Korompay Katalin szerint a terület a főváros kirakata is egyben, hiszen házai Pest szecessziós és eklektikus építészetének mintái.
– Az „örökségmenedzselés” egy kísérletnek is felfogható – mondja az építész. Egy „akcióterület” rehabilitációjához elengedhetetlen az épületenkénti felmérés, a műszaki és építészeti feladatok tisztázása és a költségbecslés. Az alapítvány munkatársai valamennyi közös képviselővel személyesen egyeztettek, és megkeresték a kerületi önkormányzatokat, illetve az örökségvédelmi hivatalt is. Szeretnék, ha programjuk modellértékű lenne, s a főváros területrehabilitációi során az épített örökség teljes helyreállítását támasztaná alá.
A feltételezett társadalmi konszenzus – a Belgrád rakparti házak példája mutatja – beigazolódott. A tulajdonosok nem csupán részt vállaltak az építészeti helyreállítás költségeiből, de átérezték a felelősséget a városért, amiben nekik „csak” egyháznyi feladatuk van – összegeztek a szakértők.
***
Magántőkéből is fejleszthető a városkép. Debrecen költségvetéséből 1998 óta több mint tíz százalékot költenek beruházásra a városatyák, idén pedig már a büdzsé tizenöt százalékát fordítják ilyen célra. Ez különösen akkor szembeötlő növekmény, ha figyelembe vesszük, hogy 1998-ban 17 milliárd volt a város költségvetésének mérlegfőösszege, idén viszont 33 milliárd forint. A növekedés ellenére sincs azonban mód arra, hogy minden műemléki vagy városképi értékű épületet felújítsanak, ezért néhányat értékesítenek, olyan feltétellel, hogy az új tulajdonos köteles megőrizni az épület homlokzatát, illetve az értékes növényzetet – mondta Kósa Lajos polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján. A város épített és természeti környezetének megóvására soha annyit nem költött Debrecen, mint az előző négy évben – hangsúlyozta a polgármester. A legnagyobb léptékű fejlesztés a Fő tér kiépítése volt, de ebben az időben újították fel a legtöbb közterületi szobrot is, illetve helyeztek el újakat. Ugyancsak a mostani ciklusban kezdődött el a környezet tehermentesítését célzó, ISPA által is támogatott, szelektív hulladékgyűjtési projekt. A jövő ciklus végére száz százalékig kiépül a város csatornarendszere. Ahhoz azonban, hogy minden szükséges fejlesztést végrehajtsanak, 22 milliárd forint kellene, amennyi nyilvánvalóan nincsen. Ezért döntöttek úgy, hogy az olyan műemléki védettséget élvező épületeket, mint amilyen a Fráter család egykori villája, a tüdőszűrő épülete vagy a Fischer-ház, a homlokzat megtartása kikötésével olyan tulajdonosnak értékesítik, aki a szükséges rekonstrukciókat saját költségén hajlandó elvégezni. A városképi értékű épületek eladása a volt tüdőgondozó épületének tegnapelőtti értékesítése kapcsán került az érdeklődés középpontjába. A lokálpatrióta egyesület ugyanis az eladás miatt villasirató tüntetést rendezett, és az értékesítést a város vagyona elkótyavetyélésének bélyegezte. (D. M.)
***
HétfŐn kellene bontani a Citadella Gardent. A jövő hét elején lejár a Gellért-hegyi Lő-dombon engedély nélkül felépített Citadella Garden teraszvendéglő bontási határideje. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) által hozott határozat kimondja az eredeti állapot visszaállítását, és a létesítmény terepszintig való lebontását. Ha az építtető Citadella 4U Kft. erre nem hajlandó, a KÖH hatósági végrehajtást rendel el. Időközben meg is nyitották az illegálisan felépített teraszt, pedig a beruházónak működési engedélye sincs. A XI. kerületi önkormányzat ötvenezer forintra bírságolta a céget, és felszólította a tevékenységük beszüntetésére. A helyhatóság jelenleg készíti második határozatát, mert egy újabb, szerdai bejáráson azt tapasztalták, hogy a felszólítás és a pénzbüntetés ellenére tovább működtetik a vendéglátóhelyet. Filipsz Andrea, a XI. kerület hatósági ügyosztályának vezetője elmondta: a következő bírság már nagyobb összegű lesz, és ennek kiszabásához nem kell megvárni, hogy a helyhatóság első határozata jogerőssé váljék. A helyi önkormányzat emberei folyamatosan ellenőrzik a Citadella Gardent, és a jegyzőkönyvek alapján akár naponta hozhatnak további határozatokat, amelyekben újabb bírsággal sújtják az üzemeltetőt. Mint ismeretes, a KÖH korábban húszmillió forintra bírságolta a beruházót, mert a régészek szerint értékes leletek sérültek meg az építkezés alatt. A térségre nincs érvényes szabályozási terv, az itteni teraszépítéshez nem adott tulajdonosi hozzájárulást a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI), és a főváros szabályozási keretterve sem engedi meg a Citadella környezetében lévő zöld terület beépítését. A KVI a napokban felmondta a társasággal kötött bérleti szerződését, és a cég vagyonkezelőnek sem tekinthető, mert a vagyonkezelői szerződést nem ellenjegyezte a kultuszminiszter. Ugyanakkor hiányzik a kerületi tűzoltó-parancsnokság, az ÁNTSZ, a Duna–Ipoly Nemzeti Park és a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség engedélye is. A nemzeti park feljelentése alapján a rendőrség természetkárosítás és rongálás miatt folytat nyomozást az ügyben. (H. Gy.)
veterán autóbusz
Több mint ötvenéves, csodaszép Ikarus buszok járják Budapest útjait
