Elnök úr, a Magyar Koalíció Pártja kiválóan szerepelt a parlamenti választásokon: a rendszerváltás óta a magyar pártok még sosem gyűjtöttek össze 321 ezer szavazatot. A húsz képviselői mandátum tehát igen jó kiindulási alap a kormányalakító tárgyalásokon. Ön szerint minek köszönhető ez a sokak által nem várt siker?
– Három olyan tényezőt tudok említeni, amely alapvetően befolyásolta eredményünket. A Magyar Koalíció Pártja az elmúlt négy évben kiszámítható, eurokonform, reformpárti politikát folytatott, s ezt legnagyobb ellenlábasaink is kénytelenek voltak elismerni. Az utóbbi négy esztendőben a párt egyetlen politikusa sem keveredett korrupciógyanús ügybe, ennélfogva szavahihetően léphetünk fel a korrupció és a klientúra ellen, ami sajnos Szlovákiára egyébként eléggé jellemző, a külföldi befektetők értékelése szerint is. S mindebből következik a harmadik tényező: meg tudtuk őrizni a magyar nemzetiségű választópolgárok bizalmát, s meg tudtuk szólítani a szlovák és a más kisebbséghez tartozó választókat is. Listánkon szlovák, morva, ruszin, ukrán, német és román nemzetiségű képviselőjelöltek is voltak, preferenciaszavazataik igazolják: nem csak magyarok szavaztak ránk. Ez utóbbi azért fontos felismerés, mert ezzel szerintem alaptalanná vált ellenlábasaink állandó bírálata, amely szerint az MKP etnikai alapon működő párt, s kizárólag a szlovákiai magyarság érdekeit képviseli.
– A parlamenti választások eredménye alapján alapvető fordulat állt be a szlovákiai politikai életben. Korábban, amikor nem Vladimír Meciar kormányozta az országot, olyan koalíció állt össze, amelyet – egyszerűen fogalmazva – az antimeciarizmus kötött össze. Most viszont olyan jobbközép kormány alakulhat, amelyben programjaik szerint egymáshoz közel álló pártok foghatnak össze elképzeléseik megvalósítása érdekében. Ennek alapján mire számíthat a szlovákiai választópolgár a kormányalakítás után?
– Való igaz: a rendszerváltás óta ez lesz Szlovákia első olyan kormánya, amely nem politikai „érdekházasság” következtében alakul. Ugyanakkor ez lesz Szlovákia első kormánya, amelynek nem kell a koalíciót alkotó pártok miatt olyan ígéreteket szajkóznia, hogy „kis Svájcot építünk ki” vagy négy év alatt duplájára emeljük a béreket. Valamennyi párt reformokat ígért az egészségügy, a szociális politika, az oktatásügy, a közigazgatás és a gazdaság terén. Azt várom tehát, hogy ezeket a közös kormányzás első évében, nagyon gyorsan és hatékonyan meg tudjuk valósítani. Ez egyébként a koalíció létérdeke is, hiszen csak így tudjuk majd korrigálni a reformok esetleges hiányosságait és a lakosságra háruló terhek negatív hatásait a kormányzás későbbi időszakában. Fontos szempont az is, hogy a kormánykoalíció vélhetően különösebb akadályok nélkül vezeti el az országot az észak-atlanti szövetségbe és az Európai Unióba, amit a polgárok csaknem hetven százaléka vár el tőlünk.
– Négy évvel ezelőtt koalíciós partnereik arra kötelezték az MKP-t a koalíciós szerződésben, hogy programja néhány pontjáról lemondjon, s a ciklus végéig ne szorgalmazza megvalósulásukat. Emlékezetes: az egyetemről, az autonómiáról és a benesi dekrétumokról volt szó. Elmondható-e már, hogy mi kerül a kormányprogramba az MKP ígéretei közül?
– Való igaz, hogy intenzíven folynak a tárgyalások, de ennyire még nem tudtunk előrehaladni a pár nap alatt. Egyet azonban elmondhatok: a Magyar Koalíció Pártjának programja nem azért készült, hogy a választások után eldobható, felesleges papír legyen belőle. Ragaszkodni fogunk mindenhez, ami előbbre viszi az országot, ami jogbiztonságot és perspektívát ad a szlovákiai magyaroknak. A tárgyalásokról persze vannak már tapasztalatok, s el kell mondanom: számomra meglepők és kellemetlenek. Mint mondtam, az MKP-t nem csak a magyarok választották, a szlovák társadalom egy jelentős része elfogadja politikánkat. Ezzel szemben partnereink, a szlovák politikusok eleve kizárják annak a lehetőségét, hogy például mi adjuk a védelmi vagy belügyminisztert, de az is elképzelhetetlen számukra – ahogy fogalmaztak: a szlovák társadalom számára megmagyarázhatatlan lenne –, ha mi foglalnánk el az oktatásügyi vagy a kulturális tárcát, arról meg hallani sem akarnak, hogy az MKP a koalíció második legerősebb pártjaként a parlament elnöki posztját kapja. S ezt anélkül fogalmazzák meg, hogy tudnák, egyáltalán igényt tartunk-e a felemlegetett posztokra. Mit lehet erre mondani? Talán azt, hogy olykor a társadalom nyitottságban és európaiságban is megelőzi politikusait. Mindenesetre számunkra az ilyen magatartás elfogadhatatlan, s ha partnereink nem változtatnak hozzáállásukon, nem fogadnak el bennünket egyenrangú társnak, akkor mi fel is állhatunk. Rég megmondtuk: vállaljuk a kormányzati felelősséget, de nem minden áron.
bor
Balatoni körkép 3.
