Endrédy Vendel

A Sajtóklub tagjainak szerdai, soproni szereplésekor (köszönjük még egyszer a meghatóan nagy érdeklődést és a szeretetteljes fogadtatást) egy hölgy vékony kiadványt hozott asztalunkhoz. A címe: Endrédy Vendel fogságának hiteles története. A kiadó a soproni Szent Benedek Idősek Háza Alapítvány (Sopron, Templom utca 1.). A fél szemére világtalan hölgy – Endrédy Vendel rokona – kérte, egyszer említsem meg ezt a kis füzetet. Endrédy Vendel zirci apát sorsa azonban nem említést érdemel, hanem részletes ismertetést.
Az előszót dr. Endrédy F. Csanád Benedek-rendi szerzetes írta, akinek Endrédy Vendel a nagybátyja volt. Az előszó kelte: 2002. április 13. Már ebből is idézni kell: „Mindszenty József hercegprímás… magához hívatott engem Bécsben való tartózkodása alatt, a halálát megelőzően, és arra kért, hogy menjek el Endrédy Vendelhez; az Ő leghűségesebb barátjához Pannonhalmára, és mondjam el, hogy miért kellett elhagynia a szenvedő magyar népet. Mondjam el, hogy nemcsak azért, mert az amerikai nagykövetségen nem szívesen látták, hanem azért, mert VI. Pál pápa ezt kívánta tőle. Engedelmeskednie kellett.”
A zirci apát hat esztendőt töltött el kommunista fogságban, 1950. október 29-től 1956. november 1-jéig. Akkor kis időre kiszabadult, szabadulását így írja le: „A vörös csillagos őr helyett nemzetiszínű sapkarózsás őr nyitotta ki magányos börtöncellám ajtaját, és három polgári ruhás férfi lépett be ezzel az álomszerű köszöntéssel:
– Dicsértessék a Jézus Krisztus, a zirci apát úr szabad.
Velem együtt akkor kb. nyolcszázhatvan politikai rab szabadult abból az egy börtönből.”
Endrédy Vendel lakását és az apáti hivatalt 1950. július 14-én kutatták át az ávósok. Mindent megnéztek. Budapesten a falburkolatot is föltépték. Majd az apátság kulcsárnőjét elvitték kínvallatásra, vallatásakor éles tárgyakat feszítettek az ujja közé. Megint idézem Endrédy Vendelt: „Ugyanebben az időben Zirc egyik legbecsületesebb iparosát félholtra verték… Arra kényszerítették, hogy aláírja: fölbiztatásos kémkedési anyagot gyűjtött, amelyért tőlem akkora összeget kapott dollárban, melyből a zirci emeletes házát fölépíthette. Soha az illető iparossal… nem beszéltem… egy fillért sem adtam neki. Az igaz, hogy Zircen az apátság kamatmentes kölcsönökkel segített a falusiaknak házuk fölépítésében – így valószínűen ő is részesült ebben.”
A letartóztatott apátot az Andrássy út 60.-ba vitték. A „demokrácia” elleni szervezkedést, kémkedést és valutával elkövetett bűncselekményt akartak rábizonyítani. „A kihallgatás során – kb. a második órában – az alezredes kijelentette, hogy alávaló rágalom az ávós kínvallatás. Ők soha senkihez nem nyúlnak. Belőlem sem csinálnak mártírt. Mindezeket becsületszóval is megerősítette. Valóban, akkor el sem tudtam képzelni, hogy egy ötvenhat éves embert lehessen majd összeverni, rúgni, válogatott kínzóeszközökkel megkínozni, injekcióval úgy elkábítani, hogy akaraterejétől megfosszák.” Ezután az apátot „szeretőiről” faggatták, majd a „fajtalanságok” teljes skálájának elkövetését akarták vele beismertetni. „Nyomban láttam: mártírt nem, de hitvány embert akarnak belőlem csinálni. Ezt nem is titkolták. Kilátásba helyezték belföldi sajtójuk és a hasonszőrű világsajtó szerepét ebben a »satana comediá«-ban.”
Mi változott azóta? – tehetnénk fel a kérdést a balliberális szerkesztőkké és újságírókká vált ávós leszármazottak mai működése láttán…
Ezután megmutatták neki „szerelmi viszonyai” vastag dossziéját, hamisított szerelmes leveleket és ismeretlen nőkről készült fényképeket. Ha beismerő vallomást tesz, elengedik, mondták az apátnak. Tizennyolc órai vallatás után Endrédy Vendelt átadták egy ávós börtönőrnek, aki lekísérte a pincébe. Így emlékezik: „A jéghideg kövezeten lemezítelenítettek, hogy valami titkos dolog nincs-e rajtam elrejtve.” Ezután még a szemüvegét is elvették. Utána rálökték a mocsoktól ragadó fapriccsre, ahol támaszkodás nélkül kellett ülnie, és csak takarodó után lehetett lefeküdni.
Az ávósok azt mondták neki, hogy – ismét őt idézem – „az egyház valóságos feje a Wall Street, a pápa csak annak ügynöke… Valutáris bűncselekménynek minősítették, hogy a külföldi rendtársaktól küldött dollárokat nem a Nemzeti Bank útján, hanem magánforgalomban értékesítettem. Ezeket az összegeket nagyobbrészt templomaink, iskoláink, rendházaink rendbehozatalára és a rendtársak szükségleteire fordítottam.”
A cisztercita apátnak Rómába a rendtársairól írt leveleit és az amerikai és a brit konzulátus budapesti vezetőivel folytatott eseti beszélgetéseit kémkedésnek minősítették azok felmenői, akik ma, 2002 késő nyarán úgy döntöttek, a hittantanárokat kiveszik a fizetésemelésre érdemes tanárok köréből. Ezután újabb vádpontok következtek. A Habsburg-uralom visszaállítására való szervezkedés, Horthy-fasizmus és zsidóellenesség. „Modern” vádak – az elsőt kivéve… Az ávósok sérelmezték azt is, hogy lelki vigaszt nyújtott raboskodó rendtársainak és több, világi politikai fogolynak, mint például Hóman Bálint és Kunder volt minisztereknek.
Ezután következett az első kínvallatás. Az apátot meztelenre vetkőztették, és egy ávós lábát kellett lehajolva csókolgatnia, ameddig össze nem esett. Zárkája mélyen a föld alatt volt. A priccse fölött vezetett el a szennyvízcsatorna, mely „állandóan undorítóan csöpögött és szaglott”.
Egyik újabb kihallgatáson egy ávós őrnagy és két százados is részt vett. A jelen lévő detektívek arcon és szemen köpték. Majd jött a verés. Utána egy homlokához szorított, hegyes fémtárggyal a falnak lökték. Sarka alá szögeket és tűket helyeztek. Idézem: „Izzóra hevített rezsólappal égették alsótestemet…Mikor a gyötrődéstől összeestem, kínzóim elkaptak és néhány rúgással talpra állítottak… Pár ezer voltos, két-három mm-es szikrázásokkal villanyoztak egész testemen: ajkak, szem orrnál, fülnél, sőt ördögi módon a szeméremtesten és ülepen is… Pokoli módszerüknek egy másik megnyilvánulása volt a villanyárammal telített Feszület és Evangélium feliratú könyvük csókoltatása… fillér nagyságú égetett seb maradt utána.”
Endrédy atyát tizenegy évre ítélték. A börtönben olyan vécére engedték, és csak nagy ritkán, amelyet szándékosan, évekig nem takarítottak, és az apátnak sem engedték megtisztítani. Amikor hat év után ütött a szabadulás órája, kiderült, még az apáti gyűrűje is „elkeveredett”. Az elvhű ávósok tehát, mint kiderül, pitiáner tolvajok is voltak. Az apátot a forradalom után visszavitték börtönébe, majd 1957. augusztus 23-án Pannonhalmára, az idős szerzetesek szociális otthonába internálták. 1981. december 29-én hunyt el. A zirci apátság templomában nyugszik, Szent Bernát oltára alatt.
Eddig a kis, 160 forintba kerülő füzet. Kiegészítésként annyit érdemes hozzátenni: Endrédy apátnak talán szerencséje van, hogy nem élte meg a rendszerváltást. Mert lehet, hogy ugyanazzal vádolták volna a balliberális lapokban, mint egykor az ávósok az Andrássy út 60.-ban. És nyilván szélsőségesnek is nevezték volna. Akik a titkosszolgálati ügynököket patriótákká, a bűnözőket pedig követendő példaképpé fazonírozzák át, azoknál mindez szakmai fogásaik része.