Az Alpokaljáról töltenék a Balatont

Az alpokaljai folyókból, a Rábából, a Murából és a Drávából a Zalán kellene – a Kis-Balaton szűrőrendszerén keresztül – vizet vezetni legnagyobb hazai tavunkba – javasolták vízügyes szakemberek a Balatoni Fejlesztési Tanács egy siófoki fórumán. A tó vízhiánya továbbra is aggasztó: október elején 41 centi volt az átlagos szint, s százhúszmillió köbméternyi hiányzik. Mivel több mint két éve aszály sújtja az üdülőrégiót, halaszthatatlannak tűnik a külső beavatkozás.

2002. 10. 04. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A siófoki tanácskozáson Mayer István, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet (Vituki) vezérigazgató-helyettese úgy vélte: vízgazdálkodási, környezetvédelmi és üdülési szempontok szerint is indokolt szűkíteni a tó vízállását szabályozó sávot. Elmondta: 2000-ben és 2001-ben a természetes hozzáfolyás mértéke együttesen sem érte el az 1999. évit, s a csapadék két éve jóval kevesebb, mint korábban volt. Ráadásul 2000 és 2001 forró nyarán a párolgás is minden korábbinál súlyosabb vízveszteséget okozott. Az Országos Meteorológiai Szolgálat hathavi előrejelzése a jövő év áprilisára 82 centiméteres vízállást jósol, tehát „rendeződhet” a helyzet. Ennek ellenére kockázatos volna csupán a természetre bízni a tó vízpótlását – figyelmeztetett a szakember.
A bakonyi karsztvizekkel és a hévizekkel történő vízpótlást a Vituki elveti, helyette a felszíni megoldást javasolja. Eszerint az alpokaljai folyókból, a Rábából, a Murából és a Drávából a Zalán kellene – a Kis-Balaton szűrőrendszerén keresztül – vizet vezetni a tóba, öt-tíz köbméteres másodpercenkénti kapacitással. Ezzel egy év alatt húsz-huszonöt centiméter vízszintemelést lehetne elérni – érvelt Mayer István.
Szakértők szerint viszont a több tízmilliárdos beruházás megkezdése előtt a Mura és a Dráva esetében nemzetközi vízjogi engedélyeket is be kell szerezni, s lakossági közmeghallgatásokat szükséges tartani. A terv megvalósításánál szigorú környezetvédelmi előírásokkal is számolni kell. Kérdés továbbá, hogy ki állja majd a beruházás és a vízpótlómű üzemeltetési költségeit.
Herodek Sándor professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi limnológiai intézetének igazgatója a fórumon arra figyelmeztetett: csak a Duna vize ne kerüljön a tóba, mivel abba három főváros szennyvize kerül. Óvott továbbá attól a – Közép-dunánúli Vízügyi Igazgatóság vezetője, Szabó Mátyás által ismertetett – tervtől, hogy száztíz centiméterre emeljék a tó vízszintjét. A Duna–Dráva Nemzeti Park képviselője felvetette: számolni kell azzal is, hogy Horvátország vízierőművet tervez Novo Virjénél. A nemzeti park élő- és növényvilágát egyébként is megbolygatná, ha a határfolyóból próbálnának vizet nyerni.
A szakemberek egy dologban egyetértettek: még egyszer nem történhet meg, hogy „porzik a Balaton medre”. Emiatt indokolt, hogy ne csak „leeresztő”, hanem „beeresztő” csapja is legyen legnagyobb hazai tavunknak. Maradt viszont egy kérdés is a konferencián: mi történik akkor, ha a költséges beruházás elkészülte után többéves csapadékos időszak veszi kezdetét a Balaton vízgyűjtőjében, s ez megoldja a természetes vízpótlást.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.