Egy korty történelem: a csokoládé, a tea és a kávé titkai

Kint süvít a novemberi szél, az ablakon kopog az eső. Odabent viszont társaság, gomolygó gőz, jókedv és gyógyulás van. A csészében forró csokoládé, tea vagy kávé. Ezek a ma már oly magától értetődő élvezeti cikkek valaha egyszerre jelentettek divatot és orvosságot. Kiderítettük, hogyan formálta át a mindennapokat néhány korty forró ital – és miért nem tudunk azóta sem nélkülük élni.

Így került a forró ital az asztalra 1938-ban: csendélet, egy üveg kávéfőző borszeszégővel Forrás: Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár / Petanovits fényképek

A délutáni tea története: úri szokásból polgári rituálé

Honnan ered az ötórai tea?

Wohl Janka egy 1891-ben megjelent illemkönyvben azt írja, a „4 vagy 5 o’clock tea” azért vált kedveltté, mert egy csésze illatos ital még a kötelező vizitet is elviselhetőbbé teszi, kiváltképp, ha szép kezek kínálják. Akkoriban ez még újdonság volt, a szokás külföldről érkezett. A délutáni teázás modern formáját Bedford hercegnőjéhez, Annához kötik. Az 1840-es években az ebéd és a késő esti vacsora közötti hosszú idő miatt délutánra gyakran megéhezett, ezért teát, szendvicset és süteményt kért. Idővel barátait is meghívta erre a kis uzsonnára. Így lett a délutáni teázásból társasági esemény.

Fotó: Carl Lutz / fortepan/  Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich /Agnes Hirschi

Hogyan ízesítették a teát régen?

Almási Balogh Pál már idézett, 1831-es könyvében részletesen írt erről a növényről is. A zöld tea illatát így jellemzi: 

mint az új szénáé, de fűszeres violaillat is keveredik hozzá

 Akkoriban nádcukorral édesítették, gyakran citrushéjjal vagy fahéjjal ízesítették, esetenként tejjel vagy rummal keverve.

Az ötórai tea elterjedése Magyarországon

Hazánkban a teázás szokása lassan terjedt el, de az 1920-as évekre az ötórai tea már a magyar polgári élet része lett. Az ilyen összejövetelek kötetlenek voltak, a látogatás időtartama a rövid beköszönéstől akár órákig is terjedhetett. A vendégek beszélgettek, zenéltek, kártyáztak – a forró ital pedig természetes kísérője lett ezeknek az alkalmaknak.

A harmincas évekre az angol tea tovább erősítette hatását. Magyar Elek arról már írt szakácskönyvében, hogy 

a szalmasárga orosz-kínai karaván-tea helyett a zöldesbarna angol-indiai tea szinte kábító illata párolog felénk

az ötórai teázás pedig lassan kiszorítja a francia „zsúrt”. Sőt, a háziasszonyok egyre inkább angolos falatokat kínálnak. Korabeli szakácskönyveinkben valóban megjelentek a szendvicsek, a kekszek, a gyömbéres sütemények, a muffinfélék, valamint különféle teasütemények és aprósütemények is, amelyek ehhez az alkalomhoz illenek. Csáky Sándor 1929-es receptgyűjteményében például ott van az angol uborkás szendvics, ami ma sem maradhat el egy ötórai teáról.

A kávé útja: gyógyír, úri hóbort és mindennapi ital

A kávé mint gyógyszer

Azt már meséltük, hogy Bethlen Miklós, a XVII. századi főúr savanyú káposztát és kávét fogyasztott betegség idején. Nem is olyan rossz kombináció, ha arra gondolunk, a C-vitamin és a koffein együtt erőssé és élénkké tesz. A korai kávéreklámok is gyógyhatást ígértek: a vérkeringéstől a májpanaszokig mindenre ajánlották. Egy hamburgi orvos még könyvet is írt róla, majd kávéházat nyitott, hogy az elméletet gyakorlatra váltsa. No, meg nem kevés aprópénzre. 

A magyar kávétörténet első fejezete egyébként a török korhoz kötődik. Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmében (1651) a török katonák „kávét kicsin fincsánból hörpörgetének”. Az első budai kávéházat is ők alapították – a magyarok eleinte csak takarítóként léphettek be.

A kávé elterjedése Európában

Európa másik felén az ital gyors térhódítása az angol és holland kereskedőknek köszönhető, akik nemcsak szállították, hanem gyarmataikon termesztették is a kávét. Érdekesség, hogy ennek visszásságaira, embertelenségére már Barcsay Ábrahám, a XVIII. században élt királyi testőr is felhívta a figyelmet versében:

A kávéra

Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse,
Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse,
Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek,
Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek.
Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab,
Mennyit szenved érted nyúgoton is a rab,
A bölcs iszonyodik, látván, egy csészéből
Mint hörpöl ő is részt Anglusok bűnéből.

Az első magyar kávés és a kávéházak születése

Az első név szerint ismert magyar kávés, egy bizonyos Balázs, az 1710-es években dolgozott. Először nyakba akasztható felszereléssel járta az utcákat, később pedig saját kávéházat nyitott – fontos lépés volt ez ahhoz, hogy a kávé kilépjen a kiváltságosok világából. 

Régi szakácskönyveinkben jóval később jelennek meg a kávés desszertek. De akad bennük érdekesség, a századfordulós Kugler-féle Nagy házi cukrászatban olvashatjuk például a kávés bonbon, kocsonya, sütemény, lepény receptjét is.

A magyar kávéházak aranykora

Ha a kávéról beszélünk, sokaknak a régi magyar kávéházak jutnak eszébe. Ezekről írta találóan Márai, hogy „az otthontalan Pest szomorú műotthona iparkodott lenni”. Elegáns, mégis otthonos terek voltak, ahol az ember egyetlen kávé mellett órákig elüldögélhetett. A vendégek sokszínűségét Kosztolányi Pincér című novellája örökítette meg: ott sorakozik az „ellépő”, a „száraz”, a „szélhámos”, a „potyázó” – a kávéház törzsközönségének jellegzetes figurái. Ezek a magyar irodalmi és társasági élet nélkülözhetetlen helyszínévé váltak, alapvetően meghatározták a kávé, illetve az ország kultúráját. Majd jöttek a presszók. De az már egy másik történet.