Az Erzsébet Szálló

Idén százharminc éve, hogy a mai Károlyi Mihály utcában, a Belvárosban megnyílt a főváros egyik legelegánsabb szállóhelye, az Erzsébet királynéról elnevezett hotel. Aranykorát Szabó Imre tulajdonosi idejében élte, ám épülete a múlt század hetvenes éveire már teljesen elavult. János Vitéz nevezetű sörözője – amelynek eredeti berendezésében, védett faliképeiben ma is gyönyörködhet a látogató – ekkoriban vált a közeli egyetemek diákjainak kedvelt törzshelyévé.
A Belváros déli részén, a néhai Egyetem, azaz a mai Károlyi Mihály utcában 1872 októberének elején nyitotta meg kapuját az Erzsébet királynéról elnevezett szálloda, amelynek névhasználatához maga Ferenc József hitvese adott engedélyt a Schmidt testvéreknek. „Berendezése célszerű és ízléses leend, kávéház is lesz benne, s miután a belváros e táján egyetlen szálloda sincs, valószínűleg jövedelmező üzlet leend” – jósolta röviddel elkészülte előtt a Fővárosi Lapok című újság. A környéken nem volt másik nívós, polgári igényeket kielégítő szálláshely, ám a jóslat ennek ellenére mégsem vált be teljesen.
A korabeli mércével mérve igen korszerű, minden kényelemmel, technikai újdonsággal felszerelt szállót egy idő után Gundel János vette meg, aki – majd később gyermekei – az 1948-as államosításig birtokolta és adta bérbe kizárólag a szakmában kitűnő nevet szerzettek számára. Egy 1885-ös szálláshelyjegyzék már ötven, ízléssel berendezett szobával ajánlotta a reménybeli kül- és belföldi vendégek figyelmébe.

A szálló a millenniumi ünnepségekre kapott központi fűtést, villanyvilágítást, telefonokat, lifteket, új éttermet, kávéházat és télikertet, amellyel a belváros egyik ékességévé lépett elő. Az Erzsébet Szálló bérleti jogát a század elejétől üzemeltető Mayer József – a Nemzeti Szálló korábbi főpincérének – özvegye adta át Szabó Imrének 1908-ban, aki minden részletre kiterjedő felújításba és átalakításba kezdett. A két részből álló, százszobásra bővült szálloda szolgáltatásainak köszönhetően nemzetközi hírnevet szerzett. 1925-ben földszintjén Szabó megnyitotta a János Vitéz sörözőt, a későbbi Erzsébet-pincét. Falaira a Petőfi János vitéz című költeménye alapján Sándor Béla festőművész által készített tizenkét nagyméretű falikép került. A sörözőt később János-pincére keresztelték át, amely a hetvenes években a környező egyetemek diákjainak törzshelyévé vált.
A szálloda és étterme a háború és az államosítás után továbbra is üzemelt, teljes felújítása 1976-ra vált elengedhetetlenné. A többéves, nagyszabású munka befejeztével 1985 óta üzemel ismét, védett berendezéseinek és faliképeinek restaurálásával János-pincéje ma is a szálloda dísze.