Bárka a viharos aszfalton

„Bárka”. Tetszett a név, már amikor először hallottam – mondja Cseh Tamás. – Egy kis csapat villant lelki szemeim elé, akik jóban-rosszban együtt eveznek a viharos tengeren. A kezdetektől ott voltam valahol a közelükben. Noha az én műfajom kicsit magányos is, hiszen a színpadra már senki nem kísér el, azért velük vagyok, s ők velem vannak.

Egy Csányi János által összeverbuvált színészcsapat 1994. december 11-én Gödöllőn, a stúdiószínházak fesztiválján bemutatta Shakespeare Szentivánéji álom című darabját. A ma már legendás előadás azonnal a szakma érdeklődésének középpontjába került, s igazi közönségsikernek is számított.
– Szinte minden előadáson ott ültem – emlékezik Bérczes László, a Bárka jelenlegi művészeti vezetője. – Egyszerűen lebilincselt a darab, és persze ez az ember. A színészként végzett huszonéves „statiszta” Csányi János olyan művészeket nyert meg az előadáshoz, mint Udvaros Dorottya vagy Kulka János. De fantasztikusat alakítottak a többiek, az akkor még alig ismertek is. Óriási előadás volt! Valahány fesztiválon elindult, díjat nyert. A Színház című lap szerkesztőjeként ámulva figyeltem ezt a srácot, aki nem vakarózott, hogy ezt meg azt ezért meg azért lehetetlen megvalósítani. Csak jött, és megcsinálta. S amikor elmondta azt a képtelennek tűnő ötletét, hogy nulláról indulva színházat akar létrehozni Budapesten, azt gondoltam: ha ő mondja, még el is hiszem…
Csányi ekkoriban már az utcákat rótta. Egy csarnokszerű teret keresett, ahova kedvére való színházat álmodott. Az Orczy-kertben bukkant rá az „igazira”. Az épületet valaha a Ludovikában vívóteremnek használták, később sok más funkciója is volt.
Nem sokkal Csányi János itt tett látogatását követően az Élet és Irodalom közölte az Orczy-kert dolgozóinak tiltakozó levelét, amelyben azt követelték, hogy hagyják őket békén bizonyos színházcsinálók.
„1997. szeptember 27-én a Kávézóban megnyílik Koncz Zsuzsa fotókiállítása, bekerül a térbe Balás Eszter szobra, Szabó László megfőzi az első kávékat a büfében, majd a közönség elfoglalja a helyét a hintákon, székeken, padokon, szivacsokon. Este hét órakor elkezdődik a Szentivánéji álom előadása. A Bárka Színház megnyílt” (részlet a Hajónaplóból).
A Szentivánéji utolsó csapatának nagyobbik része volt az alapító mag. Nagy kedv és erő halmozódott itt fel, hatalmas lendületet adott az előadás a további együttgondolkodásnak. Mint később kiderült, nagyon is kellett ez a lendület, s jó néhány évig élni is lehetett belőle.
– Miután az épületet megtaláltam – folytatja Csányi János –, megkerestem a józsefvárosi önkormányzatot, s igyekeztem szakmai, politikai, társulati és helyi összefogást teremteni, hogy megtörténjen az, ami ötven éven át nem fordult elő Budapesten: egy új épületben állandó társulattal rendelkező, repertoár jellegű színház alakult.
Talán a babonások számára mond valamit, hogy néhány év múlva a felújított épület átadásakor Udvaros Dorottyának jutott a feladat, hogy pezsgősüveget vágjon az avatandó Bárka falához. Kétszer nem sikerült az attrakció, így az igazgató oldotta meg a helyzetet.
– Nagyon sok tervünk volt, ami a körülmények miatt nem valósulhatott meg – öszszegzi az eltelt éveket Csányi. – Amit a legjobban akartunk, azért sikerült. Fontos volt, hogy írókat szerződtessünk társulati tagnak. 1995 táján még nem volt akkora tere a mai magyar drámának. Kárpáti Péter és Tasnádi István éveken át nálunk dolgozott. Sokat építettünk az improvizációra. Közösségi alapon akartunk színházat csinálni. Szerzővel, rendezővel, színészekkel vitázva, a próbák közben alakultak ki az előadások. A tér felszabadítása is szerepelt a törekvéseink között. Fontos volt az is – a Szentivánéji álomban meg is valósítottuk –, hogy újragondoljuk a közönség és a játék kapcsolatát. Úgy véltük, hogy a színház nem csak egy este 7-kor kezdődő előadás, a kultúra egyetlen szelete. Aszerint alakítottuk ki a Bárkát, hogy egyfajta művészeti centrum jöjjön létre, amely a színház mellett széles körű más művészeti tevékenységet is folytat.
21 bemutatott előadásból 13 ősbemutató volt. A saját darabok mellett számos fordítást, külföldi kortárs művet mutattak be. Mrozek Mulatság című drámája rövidesen – november 8-án – eljut a 100. előadásig. (Különös ünnep volt az 50. alkalom, amikor senki sem a saját szerepét játszotta, és csak az előadás előtt fél órával sorsolták ki, hogy melyik színész melyik figurát alakítja…) A Szentivánéji járt még a 100. előadás körül, ám a társulatszakadás jelei ott kezdődtek, amikor néhány meghatározó színész azt mondta, hogy elege van belőle, miközben a közönség érdeklődése még óriási volt.
– Az építkezés szinte még meg sem indult, amikor a pénzhiány miatt megkezdődött a kálvária – mondja Csányi. – Olyanynyira, hogy 2000 decemberében felmerült: akár le is állhat a működés.
– Ilyen körülmények között csak idő kérdése volt a bukás – véli Bérczes László. – Ez a romantikus korszak teljesen felőrölte az erőnket. Hiába születtek olyan nagyszerű előadások, mint Kárpáti Péter : Díszelőadása, vagy Tasnádi István: Titanicja, a társulat fokozatosan szétesett.
– Keresztül kellett volna menni a falon – szögezi le Csányi János. – A művészek életüket, vérüket, egzisztenciájukat adták. De a színházalapításnak kevés a realitása a mai magyar életben.
2001. január 7-én volt a szakadás napja. A nagy választóvíz. Azóta a társulat jelentős része kicserélődött. A lényeg, az eredeti gondolatok persze nem változtak.
– Bírálóink szerint a múlt évadunk volt az egyik eddigi legerősebb – folytatja Csányi. – Azt hiszem, az általunk kitűzött célok közelébe jutottunk.
Kezdetben Udvaros Dorottya döntése, hogy hozzájuk szerződik, nagy erőt adhatott a társulatnak. Az ő nevével kezdték mindig a színészek listáját. Egy romantikus időszakban vágott bele az ismeretlenbe. Távozása óta tett nyilatkozataiból az derül ki, hogy ha újra kezdhetné, kihagyná ezt az öt évet…
A másik induló „húzó név”, Cseh Tamás ma is tagja a Bárkának, s roppant népszerűek az évről évre időrendben előadott összes dalai. Itt a Bárkában elénekli, ha nem is mindet, de jóval többet, mint az a kétszáz, ami lemezre került.
– Eddig minden év termését csak ötször adtam elő, nehogy azt mondják, hogy mindig a régi nótát fújom – mondja. – Most a Frontátvonulással talán kivételt teszek, hiszen ez volt az első komolyabb munkánk Bereményivel.
– Lesznek új dalok is?
– Ez Bereményitől függ. Ha ráér, akkor lesznek.
Nincs már a Bárkánál a Szentivánéji álomban feltűnt nagy páros: Mucsi Zoltán és Scherer Péter, akiknek improvizatív képességére később nem egy Jancsó Miklós-film is épült.
Itt van azonban egy sereg kiváló színész, hogy csak Gazsó Györgyöt, Czintos Józsefet, Spolarics Andreát, Csoma Juditot vagy Kovács Lajost említsük. Vagy a Pozsonyban végzett tehetséges rendezőt, Czajlik Józsefet. Pirandello Hat szerep szerzőt keres című drámáját nagy sikerrel vitte színre Catalina Buzoianu, aki Európa egyik jelentős színházi személyisége. Idén a Három nővért rendezi a Bárkában. A Pirandello-darab próbáinak egyik érdekessége volt, hogy a román rendező és a sok erdélyi színész „jóvoltából” esetenként alig lehetett magyar szót hallani.
Az új Bárkát ma már még inkább jellemzi a rendkívül sok határon túli munkatárs. Csányi szerint az Európai Unió küszöbén másképp kell gondolkodni a magyarságról. Mint mondja: a határon túli fogalom néhány éven belül nem létezik. A magyarságot egységként kell elképzelni. A Bárka ráérzett arra, hogy az egyik potenciális erőforrás éppen a határon túl van.
– Engem ennek a színháznak a nyitottsága fogott meg – mondja Szikszai Rémusz, aki még az alapítás idején, hét éve jött át Kolozsvárról. – Nem volt itt sohasem kérdés, hogy határon innen vagy túlról való valaki.
A Bárka nem akar letérni a megkezdett útról. A kortárs ősbemutatókra és a klaszszikusokra koncentrálva halad tovább a viharos tengeren. Mint az igazgató mondja: a kísérlet beigazolódott, igenis érdemes a nézőt egy újfajta helyzetbe hozni. Kivételes elszántság kellett hozzá. Keresztül kell tudni menni a falon. A 36 éves színidirektor tisztában van vele: őt is kizsigerelte ez az öt-hat év. Végre szeretne ismét darabot rendezni (a Rómeó és Júlia szerepel a tervben), a színpadi munkához visszakanyarodni.
– Eljutott a Bárka ahhoz, hogy működőképes legyen – szögezi le, de még hozzáteszi: – Egyedülálló tapasztalat került a birtokunkba. A válságokkal teli, morálisan rossz állapotban lévő magyar társadalomban egy ilyen ügyet végigvinni kivételes tapasztalatot jelent. Fogalmam sincs, hogy ezt a tudást használom-e az életemben. Mi történetet írtunk a magunk szerény módján, biztos lesz majd egyszer valaki, akit ez érdekelni fog, és részletesen lehet erről beszélni. Arról, hogy ma Magyarországon miként születhet a semmiből egy színház.