Ez évre 300-350 millió forint sürgős támogatás kell az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-től, különben nem biztos, hogy a Balatoni Halászati Rt. a továbbiakban is folytatni tudja tevékenységét – mondta el Gönczy János vezérigazgató. A 75 százalék tartós állami tulajdonban lévő cég 1500 hektárnyi vízterületen, jórészt a Balatonon és a Kis-Balatonon gazdálkodik, amire pályázati úton 2015-ig szerzett jogot.
A cég nettó árbevétele 1996-ban, az utolsó „sikerévben” 1,4 milliárd, 1999-ben már csak 635, tavaly pedig 627 millió forint volt, az adózás előtti eredménye pedig 1995 óta drámaian romlik. Hét éve 72 millió többletet könyvelhettek el, tavaly viszont már 355 millió mínuszt, és idén is jóval kétszázmillió fölött lesz a hiány. A részvénytársaság ez évi tervében 250 tonna busa kifogása szerepel, ami kilónként két-háromszáz forint ráfizetéssel jár. Bár a „tó teheneinek” nevezett, átlagosan 15-20 kilósra megnőtt, koleszterinszegény húsú halat az orvosok kiváltképpen ajánlják a szív- és érrendszeri betegeknek, a kereskedelemben a kelleténél jóval kevesebb fogy belőle.
A balatoni halgazdálkodás drámai hanyatlásának okát firtató kérdésünkre Gönczy János a következőket válaszolta: – A szűk értelemben vett balatoni halászat, halfogás az 1980-as évekre elveszítette a hazai élelmiszer-gazdasági jelentőségét. Megváltoztak a prioritások: előtérbe került a Balaton vízvédelme és a fenntartható gazdálkodás kérdésköre. Az igények változásával párhuzamosan azonban a halászati technikában nem történt fejlődés. A különböző halfajokra irányuló szelektív halászati technika drága, és rendkívül nagy az élőmunka-igény is. A vízszint drámai csökkenéséhez sem tud kellően alkalmazkodni a mai technika. Ma már nem lehet a „szerencsére alapozott halászfogásban” bízni, ám hiányoznak a hatékonyság növelését és a költségek csökkentését szolgáló, profi kereső műszerek. Itt lenne az ideje igencsak elavult eszközparkunk megújításának.
Gönczy János – jóllehet, a Balatoni Halászati Rt. első embereként „gazdálkodáspártinak” kellene lennie – évek óta a balatoni horgászturizmus feltételeinek megteremtéséért fáradozik. Negyven éve két-háromezer horgász próbált szerencsét a Balatonnál, ma a „helyiek” száma 15-20 ezerre tehető, a huzamosabb időt itt töltőké és a visszatérőké 15-30 ezerre becsülhető, ám az egy-két naposokkal együtt a fogási élményekre váró balatoni horgászok száma évenként a 150-160 ezret is eléri – mondta a közelmúltban a vezérigazgató. Hozzáfűzte: a pecások évenként megközelítően hatszáz tonna halat, főként pontyot és fogassüllőt fognak ki a tóból, ezzel szemben a halgazdaság ötszáz tonnát. Utóbbi túlnyomó része busa és keszeg.
A Balatoni Halászati Rt. haltelepítési terve szerint az idén 250 tonna húsz-harminc dekás kétnyaras ponty, egymillió darab három-négy centis, előnevelt fogassüllő, 250 ezer darab előnevelt csuka és ötvenezer egynyaras fogassüllő került a Balatonba. Ezenkívül terven felül telepítettek a tóba száz tonna méretes pontyot, és ötszázezer darab előnevelt fogassüllőt.
***
Béke a „horgászháborúban”. Noha a sporthorgászok gyakran sérelmezik, hogy kevés a Balatonban a nemes hal, Gönczy Jánosnak nem kis érdeme van abban, hogy miközben gazdálkodási gondjaik egyre súlyosabbak, az utóbbi években tartósnak mutatkozó tűzszünet van a „balatoni halász–horgász háborúban”. Ez idén azzal is magyarázható, hogy a halgazdaság hónapokon át szüneteltette a nagyhálós halászatát, és a tó ökológiai védelme miatt – is – együttműködési megállapodást kötött a tavi sporthorgász-egyesületeket összefogó Balatoni Regionális Horgászszövetséggel.
origo.hu
Századvég: Őrzi vezető szerepét a Fidesz-KDNP
