Demográfia: riasztó folyamatok

Az állami nyugdíjrendszerek nem a tőzsdék lejtmenete, sokkal inkább a lakosság öregedése, tehát az idősebb korosztályok arányának növekedése miatt vannak gondban. Fényes jövőt a jelenlegi demográfiai folyamatok sem vetítenek előre – hangsúlyozta Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke. A jövőben Magyarország népességének további csökkenésére és egyben öregedésére is számítani kell. A Népességkutató Intézet legoptimistább becslése szerint a 65 év feletti korosztály lélekszáma a jelenlegi arány másfélszeresére, azaz 26 százalékra nőhet 2050-ig, a borúlátó változat pedig csaknem 36 százalékos arányt prognosztizál. Ez utóbbi azt jelentené, hogy 2050-re népességünk fele 50 évesnél idősebb lesz. A következő negyven-ötven évben az idősek arányának növekedése mellett a gazdaságilag aktív generáció számarányának csökkenésére is számítani kell. Tehát várhatóan egyre kevesebb járulékfizetőnek mind több nyugdíjasról kell gondoskodnia.
A nyugdíjrendszer és majd mindenütt napirenden lévő reformja szempontjából nemcsak a demográfiai folyamatok, hanem a munkaerőpiac strukturális változásai is fontosak. A kutatók közül sokan az „új gazdaság” munkaerőigényének további csökkenése mellett arra számítanak, hogy a foglalkoztatás új, úgynevezett atipikus formái, azaz a részmunkaidő, a vállalkozásba adás, a határozott idejű szerződések terjednek majd, s ezek lépnek a teljes munkaidős foglalkoztatás, a munkaadó és a munkavállaló közötti hagyományos kapcsolatok helyébe.
„Sokféle fenntartható nyugdíjrendszer képzelhető el, ám mindegyik konstrukciónak azzal a kihívással kell szembenéznie – nemcsak Magyarországon, hanem a világ fejlett részein szinte mindenütt –, hogy állandó népességarányokra vonatkozik” – vélekedett Mellár Tamás. Akkor tudna stabilan működni egy nyugdíjrendszer, ha a jelenlegi eltartó-eltartotti arányt évtizedeken keresztül biztosítani lehetne. Ha a társadalmon belül az öregek részaránya növekszik, akkor hosszú távon nem lehet garantálni, hogy a nyugdíjak a munkatermelékenységgel arányosan emelkedjenek. Ezt egyszerű matematikai összefüggéssel magyarázza a KSH elnöke: egyre kevesebb ember állítja elő a javakat, így azokból egyenként nagyobb arányban részesülnek. A növekvő számú nyugdíjas közösség tehát ahhoz képest arányaiban kevesebbhez jut. Bármilyen nyugdíjrendszert vezetnek be, a feszültség elkerülhetetlen – hangsúlyozta, hozzátéve: látszólag bizonyos új típusú rendszer képes a probléma megoldására. Biztosítja ugyanis, hogy az időskori járandóság az aktív életkorban felhalmozott megtakarítás kamataival emelkedjék. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a befizetett járulék növekedését biztosító kamatláb mértéke a gazdaság növekedési ütemétől függ. Elképzelhető rövid távon olyan gazdasági szakasz is, amikor negatív reálkamatláb érvényesül.
Mellár Tamás szerint kétféleképpen orvosolható a probléma. Az egyik a születések számának növekedése, amire – ismerve a nyugat-európai tendenciákat – nem lehet számítani. Ráadásul ez nem korrigálná azokat a népességszámbeli ingadozásokat, amelyeket az 1950-es évek elején született, rendkívül népes évjáratok (tagjaikat nálunk Ratkó-gyerekeknek nevezik), illetve ezek gyermekei okoznak. Az ingadozás először 2020, másodszor 2050 körül gyakorol erős nyomást a nyugdíjrendszerekre, ezek a korosztályok ugyanis akkor érnek a nyugdíjaskor küszöbére. A másik lehetőség a nyugdíjba vonulás idejének kitolása, amit Mellár Tamás szerint egyre több helyen alkalmaznak. Azonban ez is foglalkoztatási problémákat vethet fel.
Egy öregedő társadalomban csak úgy lehet fenntartani a nyugdíjrendszert a társadalmi békének megfelelően, ha az államháztartás pótolja a rendszer hiányát. Ezeket a forrásokat pedig olyan beruházásokra lehetne fordítani, amelyek élénkítik a gazdaság fejlődését. Tehát a nyugdíjalap „foltozása” negatív spirálként hat a GDP növekedésére, hiszen a csökkenő GDP-ből később még nehezebb az egyre nagyobb hiányt pótolni. Kérdés persze, hogy ez miként hat vissza az elöregedő népességre. Általában elmondható, hogy minél magasabb a GDP, annál jobb az egészségügyi ellátás, és annál magasabb a születéskor várható élettartam, illetve annál nagyobb lesz az öregek aránya. Ilyen értelemben ciklikus mozgás képzelhető el a gazdaságban.