Eldöntenek egy életet

„Szavak, csodálatos szavak. / Békítenek, lázítanak. / Eldöntenek egy életet. / Följárnak, mint a kísértetek” – írta Juhász Gyula 1934-ben. Most, 2002-ben valóban följáró kísértetnek tűnik néhány, az én gyermekkoromban és környezetemben jól ismert szó.
Szavaink jelentésének elhalványodásáról, használatból való kihullásukról nemcsak a magyartanár győződhet meg, hanem a tévét néző közönség is. A kvízprofesszor a minap ezt kérdezte: miből készül a ködmön? Segítségül a következő választási lehetőségeket kínálta fel: színezett borjúbőrből, gyapjas birkabőrből, cserzett disznóbőrből, kecskeszőrből. A versenyzőnek halvány fogalma sem volt a ködmön mibenlétéről. Gyermekkori olvasmánya, a Kincskereső kisködmön sem derengett tudata mélyén. Végül a közönség segítette ki, megjelölvén a második lehetőséget.
Lassanként kiderül a vetélkedőkön, hogy a könnyűnek szánt szavakkal kapcsolatos kérdések igen nehezek. Az orvosnő nem tudta, mi a kéregvasút, és mivel foglalkozik a vigéc. A ciberére is úgy jött rá a versenyző, hogy annyira más jelentésű szavak voltak felsorakoztatva az igazi mellett, hogy kénytelen volt kihámozni a levesfajta jelentést (a kizárandók a következők voltak: újbor, húros hangszer, kabátfajta). Ismeretlen volt a prézli (zsemlemorzsa), a brindza (juhtúró, gomolya), a fuszulyka (paszuly, bab), a köpölyöz (népi gyógymód), a toklyó (fiatal juh) jelentése. Ezek a középkorúnak mondható vagy inkább fiatal emberek nem énekelték gyermekkorukban a János vitéz daljáték változatából Bagó nótáját: „A fuszulyka szára felmászott a fára.” És nem bogarászták végig magyarórákon tanáruk irányításával az ly-os szavakat.
Elbeszélgettünk szavaink ismeretlenségbe süllyedéséről a tanítványaimmal. Gyorsan teszteltem is őket, megkérdeztem: mit jelent a göböly (hízott ökör) és a bögöly (nagy légy kifejlődött nősténye), mi a különbség a fustély (bunkósbot, furkósbot) és a rostély (rácsozat), a törköly (a szőlő kisajtolása után visszamaradt növényi anyag) és a tönköly (búzaféle), a dereglye (lapos fenekű csónak, ladik) és a derelye (tésztaféle, barátfüle) között? A bögölyre azt mondták, hogy madár, a rostélyról csak a sisakrostély jutott eszükbe, a többiről semmi. De kérdezhettem volna azt is, hogy nadály (pióca), ispotály (kórház) vagy padmaly (víz mosta üreg). Mindez nem lepett meg, mert két évvel ezelőtt a vájárról állapították meg, hogy valamiféle állat.
Fiatal tanár koromban forgalomban volt egy kitűnő s szerintem ma is pótolhatatlan segédkönyv, amely különösképpen kezdő tanároknak volna hasznos. Szemere Gyula Helyesírási segédkönyv a középiskolák számára című alapos és hézagmentes munkájáról van szó. Annak idején végigvettük nemcsak középiskolás, hanem tanítóképzős tanítványaimmal is. Nekem is hasznos volt. Megérdemelne ez a könyv egy új, a mai helyesírási szabályzat alapján felfrissített kiadást. (Volt ugyan Szemere könyvének egy változata, a Gondolat adta ki 1987-ben Hogy is írjuk? címmel. Ez is hasznos segédkönyv volt, de könnyített változat, és nem tartalmazott tollbamondásokat. Az úgynevezett könnyítések sohasem olyan jók, mint az első ihletből született alapváltozatok.) Nem tesztekből kitotózott, bizonytalan ismereteket kell a gyerekek elé tenni, hanem előbb alaposan meg kell tanítani nekik a szavak helyesírását a jelentésükkel együtt. Azután megbirkóznak efféle tollbamondásokkal is: „Rózsásan gömbölyödik a sült malac, csiklandozza az ínyt a barnapiros rostélyos, kínálja magát a borban pácolt toklyó, a szalonnával tűzdelt, fehér húsú pulyka. A zsíros ételek után jólesik néhány falat gomolya. Csillog az édes muskotály az ezüstkelyhekben, a korhelyebbek bizony megittak már belőle egy-két meszellyel. A csobolyókban színültig áll a bor.” Szemere Gyula nemcsak felsorolja a kritikus szavakat, hanem jól használható tanácsokat, szabályféleségeket is ad írásukhoz; kiderül, hogy nem is olyan nehéz az ly-os szavak írása, ha átlátjuk a szerkezetüket.
Juhász Gyula azt is írja a szavakról: „Világot jelentenek, / Meghaltál, ha már nincsenek.” Elgondolkodtató sorok. Ajánlom mindazok figyelmébe, akik azon fáradoznak, hogy kiirtsák a klasszikus magyar műveket az iskolai olvasmányanyagból.