Olyan rendszer megvalósítását tervezik a Budai Irgalmasrendi Kórházban, amelyben a betegnek lehetősége lenne hálája kifejezésére, az mégsem kerülne pénzébe, miközben a dolgozók jövedelme kiegészülne a korábban hálapénzként szerzett bevétellel, ráadásul mindez legálisan történne – mondta lapunknak Naszlady Attila, az intézmény főigazgatója. A betegek meghatározott számú zsetont kapnának – más-más címletben –, amelyet az orvosoknak, nővéreknek vagy más dolgozóknak, például a betegszállítóknak adnának, akik azt pénzre válthatnák. A forrást a rend biztosítaná. A főigazgató hozzátette: a pénz még nem áll rendelkezésre, többek között azért, mert a kórház gazdasági teljesítményében csak nemrég sikerült pozitív eredményt elérni.
– Naivitás azt gondolni, hogy az egyházi kórházakban nincs hálapénz – áll abban a nemrég készült tanulmányban, amelyet Balázs Péter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának tanszékvezető docense készített a Budai Irgalmasrendi Kórházban végzett felmérések alapján.
*
Az egyházakban hagyomány a hívek adakozása. Ráadásul az orvosok egy rendi kórházban is a világi alkalmazottak közé tartoznak, tehát esetükben sem lehet „szerzetesi” normákat alkalmazni – magyarázza a jelenséget Balázs Péter, aki a korábbi egészségügyi tárca úgynevezett hálapénzbizottságát is vezette.
Az 1950-ben államosított, majd 2000-ben újraindított, a római katolikus egyházhoz kötődő Budai Irgalmasrendi Kórházban a mintegy 100 fős orvosi gárda 69 százaléka úgy vélte, hogy a hatályos jogszabályok az orvosok számára megengedik a hálapénz elfogadását. A bizonytalankodó 7 százalék mellett csak 24 százalékban hittek a tiltó rendelkezésekben – derül ki a tanulmányból. Míg ezek az adatok valószínűleg nem különböznek attól, amit egy állami fenntartású intézményben készített felmérés mutatna ki, a betegek hálapénzadási szokásai viszont eltérnek attól. Balázs Péter ezt azzal magyarázza, hogy az idősebbek, akiknek vallási szocializációja az 1950-es évek előtti időszakban történt és anyagilag szerény háttérrel rendelkeznek, kisebb indíttatást éreznek egy szerzetesrendi kórházban a paraszolvenciára.
A hálapénz megítélésében igen jelentősek a véleménykülönbségek. Külföldi és egyes hazai elemzők szerint a jelenség csakis korrupcióként értelmezhető, ugyanis az érdemi szolgáltatást érinti. A hazai vélemények többsége mégis árnyaltabb képet mutat. Naszlady Attila szerint például az orvosi hálapénz csak utólag honorál olyan döntéseket, amelyek a beteg sorsát érdemben befolyásolták. Ezt pedig jelenleg nem tiltja a jogszabály.
A Magyar Orvosi Kamara etikai kódexe – aminek módosítását tervezi ugyan a testület – nem szól arról, hogy a hálapénz elfogadható-e, csupán megjegyzi, hogy azt a jogszabályok és a társadalmi felfogás bizonyos határok között eltűri.
Balázs Péter szerint lényegében egy háromoldalú, több mint fél évszázados kompromisszumról lehet beszélni, amely a mindenkori hatalom, a betegek és az orvosok hallgatólagos háttéralkuját rögzíti. Mindenki egyetért abban, hogy igen alacsony az orvosok hivatalos jövedelme, a kormányok ezt nem tudták érdemben emelni, a betegek zsebből pótolják, az orvosok pedig ezt elfogadják.
A felmérés szerint az orvosok nehezen tudják eldönteni, hogy a beteg által fizetett jövedelemkiegészítés minek minősül. A válaszadók 65 százaléka szerint a kórházon belüli szállításért (ülő-, fekvőkocsi) a járóképtelen betegek a személyzetnek nem hálapénzt, hanem borravalót adnak. Nővéri munka tekintetében 36 százalékra csökkent ez az arány. Az orvosok többsége önmagára vonatkoztatva elvetette a borravaló-értelmezést, és 94 százalékban gondolták úgy, hogy hálapénzt kaptak. A vizsgálatban feltették azt a kérdést is, hogy mi az a legkisebb összeg, amelynél kevesebbet ne kapjon az orvos. Nincs ilyen alsó határ az orvosok 31 százaléka szerint, jellemzően azzal az indokkal, hogy a beteg visszautasítása lelki sérelmet okozhatna. A 100–200 forint közötti összeget 8 százalékuk jelölte meg, az 500-at 19, 1000-et pedig 32 százalékuk. Kétezer forint négy esetben, háromezer egy esetben, ötezer háromszor fordult elő. Arra is vonatkozott kérdés, hogy az ajándékot szerintük milyen felső értékhatárig lehet elfogadni. Itt 10, 50 és 100 ezer forintos értékhatár szerepelt. Egyetlen orvos nyilatkozott úgy (kategórián kívül), hogy legfeljebb ötezer forintos ajándékot fogadna el a betegektől. Lehetséges volt úgy is válaszolni, hogy nincs felső határ, ezt 24 százalék választotta. Az orvosok 40 százalékban foglaltak állást a tízezer forintos értékhatár mellett. Egy fő választotta a húszezer forintos határt, 18 százalékban ötvenezer, 15-ben pedig százezer forint elfogadhatósága mellett döntöttek.
Egy másik kérdés arra irányult, hogy nevezzék meg jelenlegi nettó alapfizetésüknek azt a szorzószámát, amellyel a Budai Irgalmasrendi Kórház alkalmazottjaként elégedettek lennének, és nem szorulnának rá a paraszolvencia elfogadására. (Meg kell jegyezni, hogy a kórház dolgozói magánalkalmazottak, de miután az intézmény közfeladat ellátására szerződött az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, más jelentős bevételi forrása pedig nincs, így az orvosok jövedelme nem tér el az átlagos magyar orvosi jövedelmektől.) Számtani átlagként ötszörös szorzószám volt az eredmény, 12 százalékban tízszeres igény jelentkezett, egy orvos pedig hússzoros összeget tartott méltányosnak.
***
A lakosság szerint tíz beteg közül hányan adnak hálapénzt a
háziorvosnak 5,5
házigyermekorvosnak 6,5
járóbeteg-szakrendelésen 3,7
szülésznek (kórházi) 9,2
belgyógyásznak (kórházi) 8,0
sebésznek (kórházi) 8,5
szemésznek (kórházi) 8,5
pszichiáternek (kórházi) 7,0
gyermekorvosnak (kórházi) 8,6
Az adatok a tárki által 1999-ben végzett felmérésből származnak/Magyar Nemzet–garfika
***
Volt-e olyan érzése, hogy az orvos vagy
a nővér/asszisztens elvárja a hálapénzt?
(az egyes ellátási típusok szerint, a hálapénzt fizetők százalékában)
Igen Nem Nem tudja
Alapellátásban 37 61 2
Járóbeteg-szakrendelésen 38 56 6
Kórházban 38 57 5
origo.hu
Megszólalt Jákob Zoltán a budapesti raktártűzről
