Örökmécses Batthyány Lajos emlékére

A székesfőváros 1905. októberi közgyűlésén kezdeményezték, hogy Batthyány Lajos, az első felelős magyar miniszterelnök kivégzésének helyszínén egy örökké égő lámpát helyezzenek el. A történelem azonban közbeszólt, s csak 1926. október 6-án – éppen 76 éve – került sor az ünnepélyes avatóra. A Batthyány-örökmécses körüli téren később nemcsak ünnepi megemlékezéseket rendeztek, de politikai tüntetések is voltak, még a rendszerváltoztás előtti években is. Sőt, az elmúlt hónapokban jobboldali ifjúsági szervezetek is demonstrációjuk helyszínéül választották a teret.

Miután a császári csapatok elfoglalták a fővárost, 1849. január 8-án Windischgrätz utasítására Batthyány Lajost is letartóztatták, majd perbe fogták. Magyarország első felelős miniszterelnökére elsősorban a bécsi forradalomban való bűnrészességet akarták rábizonyítani, és felségárulási pert indítottak ellene. Védekezni nem tudott, mert a hatóságok nem helyezték szabadlábra, és Deák Ferenc, valamint István nádor védelmét sem engedélyezték. A törvényszék tagjai kegyelmi kérvényt nyújtottak be, de Julius Haynau báró, katonai biztos példát statuált, és elrendelte az azonnali kivégzést.
Batthyányt a mai Szabadság téren, az Újépület kaszárnyájában őrizték. A haláltól nem félt, de megalázónak tartotta az akasztást, ezért felesége egy tőrt csempészett a börtönbe. Felmetszette nyaki ütőereit, de a tőr nem volt elég éles és hosszú, így a gróf csak súlyos vérveszteséget szenvedett, de nem halt meg.
A pest-budai katonai kerület parancsnoka, Kempen altábornagy tudta, hogy ilyen körülmények között nem lehet Batthyányt felakasztani, ezért úgy dönött, hogy agyonlöveti a grófot. A vérveszteségtől tántorgó grófot két oldalról támogatva vitték a kivégzőosztag elé. Fél térdre ereszkedve hangzott el utolsó mondata: „Éljen a haza! Rajta, vadászok!” – kiáltotta. Holtteste három órán át feküdt a téren.
Szemeteskocsin szállították a kórházba. A kórház lelkésze, Szántófy Antal plébános attól tartott, hogy Batthyány testét egy jeltelen tömegsírba helyezik majd. A történetírás kétféleképpen emlékszik a továbbiakra: az egyik változat szerint a testet a plébános kicsempészte a kórházból, és egyenesen a ferences templom egy kriptájába vitte, majd elrejtette ott. A másik variáció szerint a plébános megkérte a kórházigazgatót, hogy adja ki a holttestet, de az nem volt erre hajlandó.
Végül beleegyezett, hogy a józsefvárosi temetőbe vigyék, és ott temessék el titokban. A plébános azonban ott egy színlelt jelenetet rendezett, s a holttestet a ferencesek templomába vitték, ahol az altemplom egy kriptájában helyezték el. Itt nyugodott a volt miniszterelnök huszonegy évig. Újratemetésére a kiegyezést követően kerülhetett sor. Batthyányt a gyászszertartás után, 1870. július 9-én a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
A székesfőváros 1905. októberi közgyűlésén Surányi József kezdeményezte, hogy a kivégzésének helyszínén egy örökké égő lámpát helyezzenek el. A Magyar Mérnök- és Építészegylet is pályázatot írt ki a mécses megtervezésére. Az egylet végül Pogány Móric műépítész pályatervét fogadta el, és továbbküldte a közgyűlésnek. A képzőművészeti bizottság 1907. július 12-én elfogadta Pogány Móric tervét. A javaslattal a tanács is egyetértett, majd egy szakértő albizottság összegezte a követelményeket. A műépítész 1909 szeptemberében részletes terveket és költségvetést készített. Pogány egy obeliszkszerű emlékművet tervezett, melynek felső részében, egy fémrács mögött helyezte el az örökmécsest. Az obeliszk talapzatáról lépcsők vezettek egy oltárt jelképező kiemelkedéshez. Az obeliszk sarkait négy Karyatid, eltakart arcú női alak díszíti. A terveket az albizottság és a képzőművészeti bizottság is elfogadta. A húszezer korona azonban kevés volt, ezért a közgyűlés még harmincezer koronát szavazott meg a munkálatokra. Az építkezés mégsem kezdődhetett el: az első világháború miatt közel húsz évre meghiúsult az örökmécses megvalósítása.
1925-ben a képzőművészeti bizottság egy tagja, Wildner Ödön kezdeményezte ismét, hogy az emlékművet állítsák fel. A tanács felkereste Pogány Móricot is, aki 1925. november 8-án elküldte költségirányzatát a fővárosi tanácsnak.
A műemlékekre felügyelő állandó bizottság 1926. január 13-án megtekintette a terveket, és az egyszerű talapzaton elhelyezett, klasszicizáló megoldás mellett döntött. A főváros tanácsa 1926. május 6-án elfogadta a javaslatot, és 560 millió koronát szavazott meg a mécses felállítására.
A Batthyány-örökmécsest 1926. október 6-án avatták fel. Az eseményen megjelentek a kormány és a nemzetgyűlés képviselői, irodalmi, tudományos társaságok tagjai, valamint egyházi méltóságok is. A Fővárosi Énnekkar előadása után Liber Endre tanácsnok átadta az emlékművet. Pekár Gyula, a Petőfi Társaság elnöke mondott avatóbeszédet Batthyány Lajos és az aradi vértanúk tiszteletére.

(Képünkön: Belváros-Lipótváros önkormányzata a hagyományokhoz híven az idén is megemlékezett az aradi vértanúkról. A Batthyány-örökmécsesnél rendezett ünnepséget megelőzően közjogi méltóságok helyezték el koszorúikat. A legendás emlékhelyet Batthyány Lajos kivégzésének helyén, 1926. október 6-án avatták fel)