Délszláv menekültek ezreit fogadták a kilencvenes évek elején az egykori laktanyából kialakított nagyatádi állomáson, és bár a háború üldözöttjeinek testi és lelki bajait a tábori és a városi kórház dolgozói is lelkiismeretesen gyógyítgatták, az idős, beteg emberek közül csaknem százötvenen a táborban hunytak el. Őket a tábor közelében lévő sírkertben temették el. A boszniai muzulmánokat – temetkezési szokásaik szerint – átlósan, arcukkal kelet felé fordítva, egy deszkalaphoz erősítve (koporsó nélkül) helyezték a sírba. Most ezeket a sírokat is megbontják.
– Az exhumálás és az ahhoz szükséges kellékek összege síronként az ötvenezer forintot is meghaladhatja, ha pedig a szigorú közegészségügyi előírások szerint speciális, leforrasztott lemezkoporsóban sor kerül a halott más városba vagy külföldre szállítására, akkor kilométerenként 160-170 forintos tarifával kell számolni – mondta lapunknak Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatója. A bodvicai sírkertben néhány éve még 137 menekültsír volt, ám azóta, akik tehették, hazaszállíttatták halottaikat. Mára csak a szegény sorsú horvát és bosnyák családok halottai nyugszanak ott, ám van olyan sír is, amely ismeretlen személy földi maradványait őrzi.
A délszláv menekültsírokat a temetkezési kft. dolgozói gondozzák, s a bonyolult exhumálási és elszállítási procedúrához is útbaigazítást adnak a hozzátartozóknak. Ezek költségeit viszont a temetkezési társaság nem tudja vállalni, következésképpen a dél-somogyi kisváros temetőjében maradt sírok megbontási és áthelyezési költségeinek fedezése – illetékességből – a helyi önkormányzatra vár.
origo.hu
Századvég: Őrzi vezető szerepét a Fidesz-KDNP
