Milyen hatással lehet a január végi izraeli parlamenti választások eredménye – s ezzel együtt az izraeli politikai válság – a palesztinok helyzetére?
– Akár Saron nyer – ami valószínű –, akár Ámrám Micna, a Munkapárt jelöltje, ha Izrael nem hajtja végre az ENSZ-határozatokat és nem vonul ki a megszállt területekről, a helyzet rosszabbodni fog. Izraelnek abba kell hagynia a likvidálásokat, fel kell oldania a palesztinokat sújtó zárlatot és a kijárási tilalmat, vissza kell térnie a tárgyalóasztalhoz, mert a mostani felállás katasztrófához fog vezetni. Egyébként Saron és Netanjahu keményvonalas politikájának rendkívüli népszerűsége furcsa helyzetet alakított ki Izraelben. A legtöbb közvélemény-kutatás eredménye ugyanis arra utal, hogy a megkérdezettek támogatják a békefolyamatot és egy palesztin állam létrehozását, de Saronra és a Likudra szavaznak. Ámrám Micna olyannyira nem értette ezt a jelenséget, hogy megbízást adott pszichológusoknak, elemezzék az indítóokokat. Ám ezek izraeli belügyek, amelyekbe nem szólunk bele. Tiszteljük az izraeli választókat, és reméljük, hogy a békére szavaznak majd.
– Sok helyről vádként fogalmazták meg, hogy a Palesztin Hatóság nem demokratikus működésű. Képesnek tartja-e a leromlott gazdaságú és infrastruktúrájú megszállt területeket arra, hogy kivitelezzen egy minden szempontból tiszta, demokratikus választást?
– A választásokat most nem lehet megtartani, de nem a mi hibánkból. Az izraeli megszállás az oka mindennek. Mi elfogadtuk a választási bizottság ajánlását, miszerint a voksolást el kell halasztani addig, amíg az izraeli hadsereg nem vonul vissza a 2000. szeptember 28-a, a palesztin második intifáda kitörése előtti határokig, hogy a választók szabadon mozoghassanak. Lehetetlen ugyanis olyan körülmények között fontos politikai döntéseket hozni, választásokat tartani, amikor a betegek nem juthatnak el a kórházakig, a terhes asszonyok az ellenőrző pontoknál szülnek, és emiatt sok esetben elveszítik a magzatukat, a diákok képtelenek iskolába vagy egyetemre járni, és az alkalmazottak számára is zárva van a munkahelyük felé vezető út.
– Hogyan tudja a Palesztin Hatóság felvenni a küzdelmet a fegyveres palesztin szervezetekkel?
– Kairóban tárgyalások folynak ezek és más palesztin csoportok között, hogy közös munkatervet találjanak a megszállás megszüntetéséhez és a szabad palesztin állam létrehozásához, amely – az ENSZ határozatai alapján – Izrael mellett jön majd létre. Hogy mikor történhet ez meg? Hiszek benne, hogy a palesztin állam hamar létrejön, hamarabb, mint bárki gondolná. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy Amerikának nyomást kell gyakorolnia Izraelre a Bush-féle béketerv végrehajtása érdekében. Minden érintettnek el kell magyarázni, hogy a két nép számára nincs más kiút a válságból, csak a béke. A palesztinoknak nehéz lesz visszatérniük a gazdasági fejlődés és az emberi élet irányába. A normalizálódás alapfeltétele, hogy az izraeli csapatok vonuljanak ki a területünkről, s oldják fel a zárlatot. Az embereknek lehetőséget kell adni, hogy természetes körülmények között éljenek. Adják vissza a Palesztin Hatóság pénzét, és engedjék meg az arab és nemzetközi gazdasági szervezeteknek, hogy folytassák tevékenységüket. A Világbankkal, az EU-l és az egész arab világgal tárgyalunk, hogy segítsenek nekünk felépíteni a palesztin gazdaságot, amit az izraeli megszállás lerombolt. Vissza kell térni a tárgyalóasztalhoz és a gazdasági együttműködéshez, mert Izrael terrorista politikája csak a két nép gazdaságának teljes lerombolásához vezet.
– Folytatódhat-e az amerikaiak hagyományos közvetítői gyakorlata a „békefolyamatban”, vagy elképzelhető, hogy Washington szerepét egy másik ország vagy szervezet, esetleg az Európai Unió váltja fel?
– Különböző tárgyalásokat és közvetítéseket követően, a madridi konferencia után, ahol a felek beleegyeztek, hogy az Egyesült Államok és Oroszország legyenek a békefolyamat szponzorai, kialakult az a „kvartett”, amely az Egyesült Államokból, az Európai Unióból, az ENSZ-ből és Oroszországból áll. Mi bízunk a bizottságban és nagyra becsüljük az erőfeszítéseiket. Továbbra is reménykedünk, hogy a bizottság az eddig megszokott színvonalon folytatja majd az egyeztetéseket, hogy elérjék a céljukat. Mindenesetre folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot, és együttműködünk velük.
– Lát-e lehetőséget arra, hogy az európai kis keresztény államok (mint Magyarország) jó arab kapcsolataik és euroatlanti integrációjuk felhasználásával segítséget nyújthatnak a palesztin népnek?
– Ezek az országok különleges helyzetben vannak, mivel Izraellel és a palesztinokkal is rendkívül jók a kapcsolataik. Ezáltal nyomást gyakorolhatnak Izraelre, hogy engedelmeskedjen az ENSZ határozatainak és fejezze be a palesztin területek megszállását. Reméljük, hogy ezt a szerepet egyre nagyobb mértékben betöltheti Magyarország a közeli jövőben, s egyúttal üdvözöljük hazájuk csatlakozását az Európai Unióhoz, amely hozzásegíti önöket befolyásuk növekedéséhez.
– Amikor Amerika elismerte Jeruzsálemet mint Izrael fővárosát, sokan a szent város elleni „szellemi támadásról” beszéltek. Elképzelhető-e, hogy ez az esemény sorsközösségbe tömörítheti a muzulmánokat és a keresztényeket?
– Élesen elítéltük az amerikai kongresszus határozatát, amelyben Jeruzsálemet Izrael fővárosának tekinti. Az erről való döntést ENSZ-határozat szabályozza, amely úgy rendelkezik, Jeruzsálem státusáról kétoldalú tárgyalásokon kell megegyezni. Az amerikai döntés tehát ellenkezik az összes említett ENSZ-határozattal. Ezenkívül – a város vallási jellege miatt – Washington döntése sérti mind a muzulmán, mind a keresztény emberek érzéseit. A Palesztin Törvényhozó Tanács a palesztinok lakta Kelet-Jeruzsálemet államunk fővárosának nyilvánította. Számunkra egyértelmű, hogy a várost nem szabad kisajátítania egyik vallásnak sem. Jeruzsálem vallási természetét meg kell hagyni.
– Mint ahogy az éjféli misét sem szabad kisajátítania senkinek?
– Való igaz, sajnos már a második alkalommal akadályozzák meg az izraeliek, hogy Betlehembe jussak, s részt vegyek az éjféli misén. Ennek ellenére karácsony ünnepe alkalmából elküldtem jókívánságaimat keresztény testvéreimnek, hiszen ez az ünnep a keresztényeké és a muzulmánoké egyaránt. Mint a palesztin nép elnöke, természetes, hogy a Születés Templomában a helyem karácsony éjszakáján, de a tiltás miatt nem hagyhattam el az irodámat. Ennek ellenére Michel Szabbah, Jeruzsálem katolikus érseke más keresztény vallási vezetők kíséretében meglátogatott ostromolt irodámban, és együtt gyújtottuk meg a karácsonyi gyertyát.
– Milyen reményei vannak a jövő évvel kapcsolatban?
– Az, hogy béke legyen a béke földjén és az egész világon. Ebből az alkalomból pedig szívélyes kívánságaimat küldöm a baráti magyar népnek, kellemes új esztendőt és sikerekkel teli jövőt kívánok.
origo.hu
Tüntetők várták Balatonalmádiban Magyar Pétert, aki a testőreiről és a külföldi támogatásról is hazudozott - videó
