Rendszeresen látni a belvárosi házak kapualjaiban rongyokba bugyolált hajléktalanokat, és sajnos semmiféle garancia nincsen arra, hogy bárki közülük átvészeljen egy farkasordító éjszakát. Az idei tél beálltával Csehák Judit egészségügyi, szociális és családügyi miniszter azt ígérte, hogy kevesebb lesz a kihűlésben életét vesztő hajléktalanok száma az országban. Az életmentés érdekében kilátásba helyezte, hogy megnyitják a Szobi utcai Mentőkórház épületét vagy a minisztérium garázsát és egyéb helyiségeit, akár a tükörtermet is. A téli fagy megérkezett, de egyelőre a Mentőkórház és a minisztérium sem nyitotta meg kapuit, pedig a fővárosban nemrég három hajléktalant kellett kórházba szállítani, és Veszprém főterén már meghalt egy fedél nélküli ember.
Vecsei Miklós nemrég kinevezett hajléktalanügyi biztos tájékoztatása szerint a Mentőkórház megnyitására csak végső esetben kerülhet sor, ha minden szálló egyszerre megtelik, de egyelőre még nincs krízishelyzet. A gondokon némileg segíthet a miniszteri biztos ötlete, a nappali melegedők éjszakai megnyitása és egy ellátási megállapodás a kórházakkal.
Kihűlés nem csupán azért következik be, mert nincs elég hely a hajléktalanszállókon, hiszen az országban élő több mint negyvenezer hajléktalan egy része a téli krízis idején sem vállalja, hogy bevonul a központi szálláshelyekre, mert fél, hogy ellopják az értékeit, vagy a megélhetését jelentő lehetőségektől esik el a szálláskeresés miatt.
Nem könnyű megérteni a hajléktalanok világát. A Normafa erdőségének lombkoronái között faviskót látni. Gábor három hét alatt építette meg a házát a lomtalanításokon és az építkezések sitthalmain talált deszkákból. Innen-onnan összehurcolt mosogatót, ágyat, asztalt és polcokat helyezett el a kalyibában. Kutyával őrzi a kis területet, amelyet elkerített magának az erdő szélén. Többször próbálkozott a hajléktalanszállóval is, de nem vállalt többet egy éjszakánál, mert a hangzavarban nem tudott aludni, és az is előfordult, hogy reggelre ellopták a cipőjét.
Tőle nem messze, egy másik tanyán megerősített sátrakban él két pár. Műanyag lavórban hordják a vizet a közeli kútból. Az itt élő egyik asszony szerint 50-60 embernek vált állandó lakhelyévé az erdő, mert úgy érezték, itt nagyobb biztonságban vannak, mint az átmeneti szálláshelyeken. Nagyobb csoportok is élnek a fák között megbújva; sátrakat, viskókat emelnek, és kályhákat is elhelyeznek bennük, hogy átvészeljék a telet. Vannak köztük olyan anyák, akik a gyámhatóság elől menekülnek, nehogy elvegyék tőlük a gyereküket. A hatóságok a környékbeli lakók kérésére gyakran elüldözik őket, de mindig újra visszatérnek.
Más helyszínen, az ecetfák és a gaz erdejében megbújó úgynevezett rózsakerti fantomlakótelepen is hajléktalantanyák jöttek létre. Az épületek nagy részén nincs tető, a cserepeket fel sem rakták, vagy elhordták az évek során. Hiányzik róluk a külső vakolat is. Nyílászárók híján átlátni a falakon, égettek, korhadtak a szarufák és a tetőlécek. Az utóbbi években több mint tíz hajléktalan lett állandó lakója az építtető csődje miatt félkész épületeknek, de folyamatosan nő az itt élők száma.
Az egyik épület előtt találkozunk Tiborral. A férfi egyedül lakik az egyik szobában. A szomszéd helyiségben, koszos ruhahalmok között, egy törött lavór fekszik. Az itt élők egy része, ha éppen muszáj, ebben mosakodik. A kéménylyukakba lepattogzott festésű kályhacsöveket raknak, üstbe vezetik, amelyben tüzet gyújtanak maguk és a víz melegítéséhez.
A társa, Laci már komolyabban berendezett szobában lakik. Az elmúlt évek alatt kialakult itt egy némileg egységes stílus, az ő „lakosztálya” ezt követi. Lakattal kulcsra zárható, fából ácsolt ajtó, pokrócfüggöny, lomtalanításból szerzett hatvanas évekbeli kanapé, kopott lavór található a tanyáján.
– Három éve élek már itt, így muszáj volt télire is berendezkednem – panaszolja a kis szobába lépve – Az ágyat bármelyik lomtalanításnál beszerezhettem, de a kályháért fizetnem kellett, mert télen sokan pályáznak rá a guberálók közül. Ezzel huszonöt-harminc fokra fel tudom fűteni a szobát. Marmonkannában hozom a vizet a mosakodáshoz, lábasban melegítem a kályhán – számol be a mindennapjairól.
Laci gyűjtögető. A réznek négyszáz, az alumíniumnak kétszázötven forintért adja el kilóját a felvevőtelepen. Elsősorban ezeket szedi össze, meg az üvegeket. Bevallása szerint van olyan nap, amikor hét-nyolcezer forintot is összeguberál, de az is előfordul, hogy szinte semmit nem keres. A pénze munkásszállóra nem elég, menedékhelyre pedig nem vonul be, mert akkor elhappolnák előle külvárosi guberálóhelyét.
A domboldal felső részén elhelyezkedő házak komolyabbak. Itt már a külső vakolásig és a tetőfedésig is eljutottak az építők. Egy ilyen házban lakik ötödmagával György. Amikor belépünk a „birodalmába”, éppen ajtót készítenek egy lakótársával. A sajátos nyílászáró két farostlemeze közé szivacsot tesznek, így készül a téli szigetelés. Nyár óta készülnek a hidegre, kukáznak, lomtalanításra járnak, hogy berendezkedjenek a fagyra. A falnyílásokba itt-ott még ablakokat is építettek, hogy ne fújjon át a szél.
– Inkább ezt választottuk, mint a szállót, ahová nem tudunk naponta bejárni, mert már hajnalban a lomtalanításokon kell lennünk – szögezi le György, akinek volt már gondja egy-két környékbelivel. Amikor a kutyáját megsebesítették a telepen, először csak azt gondolta, hogy öszszeverekedett egy másik ebbel. Később egy nyolc milliméteres pisztolygolyót vettek ki az állat nyakából. A férfi mellett még négyen laknak két szobában, ahol gáztűzhely, gyermekfürdőkádak és szinte új ágyak vannak. A szobatársa jobban keres, gépkocsival jár lomtalanításokra a város különböző részeibe. Rokkantnyugdíjas, de nem tud megélni a tizenötezer forintos járulékból. Naponta négyszer kell inzulinoznia magát, ami igen sokba kerül. Alkalmi munkát vállalva sokszor átverik őket. A vállalkozók napi ezret ígérnek, és azt mondják, hogy a hét vagy a hónap végén fizetnek. Ekkor azonban már meg sem ismerik őket, mást vesznek fel helyettük, mintha ott sem lettek volna. Így ismét marad a guberálás. Amennyiben kályha is akad és megmaradhatnak a rejtekhelyükön, ismét jöhet egy tél.
A szaktárcánál komolyan gondolják, hogy katasztrófahelyzet esetén a minisztérium épületében is helyeket biztosítanak a hajléktalan embereknek. A gazdasági igazgatóság már ágyak beszerzéséről is gondoskodott, és tárgyalások folynak az ügyeletet, a szálláskérők felügyeletét és ellátását végző szakemberekkel – tudtuk meg minisztériumi forrásból. Elképzelhető, hogy ezt igénybe is kell venni, de jelen pillanatban erre még nincs szükég. Ágyakat egyelőre a hajléktalanellátókban helyeztek el, harminc százalékkal bővítve így a férőhelyeket. Azokon a területeken, ahol beteltek a férőhelyek, fokozatosan a nappali melegedőket is megnyitják éjszakára.

„Kamu!” – Kálmán Olga kommentálta Ukrajna EU-s csatlakozását – videó