Bernard Law 1984-ben került a bostoni egyházmegye élére, s egy évvel később a pápa bíborossá nevezte ki. Az amerikai pap állítólag a kezdetek óta tudta, mi folyik a háta mögött: beosztottai kábítószereket használnak, gyermekeket molesztálnak, paráználkodnak. A bíboros – a vádak szerint – mindezeket a bűnöket eltűrte, sőt igyekezett leplezni a kicsapongásokat. Ha túl gyanússá vált valamelyik pap a lakosság számára, Law püspök áthelyezte egy másik plébániára, ahol folytathatta bűnös üzelmeit. Ez történt John Geoghan, egy azóta az egyházból eltávolított pap esetében is. Az 1999-ben perbe fogott Geoghant egy kisfiú molesztálásáért 10 év börtönre ítélték idén januárban. Állítólag 30 éven keresztül rontotta meg a gyermekeket. Áprilisban Paul Shanley tiszteletesről derültek ki szörnyűségek, s a bíróság három esetben bizonyítottnak találta a nemi erőszak vétségét. A botrány közepette azonban nem csupán az eltévedt papokat vádolták, hanem vezetőjüket, Bernard Law-t is, aki a bostoniak szerint már évtizedekkel ezelőtt felfedhette volna a gyermekek megrontását. A vádak később persze elértek a Vatikánig is. Két amerikai szimbolikusan beperelte az egyházi államot, amiért el akarta tussolni az eseteket, meg nem történtté nyilvánítani a vérlázító molesztálásokat. Law püspök a közhangulat nyomásának engedve lemondott, II. János Pál pápa pedig – valószínűleg szintén a támadások miatt – szentesítette az idős egyházi vezető távozását. Abban azonban minden érintett biztos, hogy a mostani helyzetből Boston csak nagyon nehezen léphet tovább, s Rómának is szembe kell néznie a feladattal.
A Püspöki Kongregáció prefektusa, Giovanni Battista Re egy héttel ezelőtt bejelentette, a Vatikán elfogadta az üggyel foglalkozó, módosított normarendszert, amelyet az egyháznak kell használnia, ha tudomást szereznének a papi eltévelyedésekről. Az új normák persze újfent vitákat gerjesztettek. Az eredeti, az amerikai püspöki konferencia által júniusban Dallasban elfogadott változat ugyanis „zéró toleranciát” hirdetett minden gyanúba keveredett pap esetében. A Vatikán azonban – a pápa szavaival élve – rögtön ítélő bíróságoktól tartott, ezért kérte a módosítást.
II. János Pálnak most új „aggiornamentót”, megújulást kell hirdetnie az egyházon belül, úgy, hogy az újítások ne gyengítsék a hagyományos értékeket. Nehéz lenne ugyanis elképzelni egy olyan papot, aki nem tarthat hittanórát, nem fogadhat kisgyermeket szobájában, nem gyóntathatja meg a kis híveket. Pedig nagy a veszélye annak, hogy az amerikai szülők kissé tartani fognak az eddig szeretett tisztelendőtől. Az új aggiornamentónak ezért olyan, széles körű tisztulást kell jelentenie, amely a legújabb vatikáni dokumentumból is kitűnik. Ez meghatározza a katolikus ember irányelveit, s a Szentszék válaszát a modern kor kihívásaira. Az írást átvizsgálva kiderül, az alapvető értékek változatlanok, így továbbra is tilos a mesterséges fogamzásgátlás és a házasság előtti testi érintkezés. Emellett a Vatikán felemeli a szavát az egyneműek házassága, mint korunk egyik olyan veszélyforrása ellen is, amely tönkreteheti a családon alapuló társadalmat.
A szöveg jellegéből, időzítéséből is leszűrhető: az Amerikában történtek felfrissüléshez vezettek. XXIII. János pápa még azért nyitotta ki a Vatikán ablakait, hogy kiszellőzzön az évszázados, áporodott levegő. Utóda – mindössze néhány év múlva – szintén a szervezet körmére kénytelen nézni. Mára sokkal kevesebb lehetősége van a katolikus egyháznak, mint negyven évvel ezelőtt, s a papokra is hat a külvilág. A Szentszék vezetésének most az a feladata, hogy megtisztítsa a papságot az eltévedtektől, s bebizonyítsa: a valójában törpe kisebbség botrányai nem téríthetik le a kétezer éve megkezdett útról a katolikus egyházat.
origo.hu
Tüntetők várták Balatonalmádiban Magyar Pétert, aki a testőreiről és a külföldi támogatásról is hazudozott - videó
