Polgárháborús hangulat Venezuelában

Hugo Chávez venezuelai elnök ismét szorult helyzetben van. Megválasztása óta számtalan esetben vonultak utcára honfitársai, sztrájkoltak a munkások, és szólították fel lemondásra az ellenzéki képviselők. Egyes esetekben halálhírét is közölték, s új kormányt jelentettek be, ám másnapra visszatért a hatalomba Chávez. Mindig bízhatott a jövőjében, hiszen az ország első számú iparága, az olajtermelés garantálta Venezuela megélhetését.

Mostanra azonban megállt a tudomány. Az ellenzéki vezetők ugyanis határozatlan időre általános sztrájkot hirdettek az országban, s kiderült, a hívásra az olajszektor is reagált. Az ország keleti felén levő Maracaibo-tó olajtankerei – tiltakozásuk kifejezéseként – visszautasították, hogy olajat szállítsanak a finomítóknak, így várható a benzinkutak mielőbbi kiürülése. Három benzinelosztó központot már most a kormány felügyel, s az üzemanyag-szállító magáncégek helyett is Chávez kamionjai segítenek a benzinkutakat feltölteni. Hosszú sorok várnak a töltőállomások előtt, mint ahogy az élelmiszerboltok készleteit is folyamatosan frissíteni kell. Az emberek – felkészülve a „polgárháborús időkre” – saját házukban halmozzák fel az élelmet, s várják a káoszt.
A latin-amerikai krízisek sorába azonban nem illeszthető bele a világnak a legtöbb szépségkirálynőt adó ország nyomora. Nem az IMF és a Világbank tudorai tették tönkre Venezuelát, hanem Chávez harmadik utas politikája és az azt ellenző politikai erők csatározásai, s a feltétlen bizalom az olajban. Ennek megfelelően a Fidel Castróval különösen baráti kapcsolatot ápoló elnök mindent megtesz, hogy fenntartsa a működőképesség látszatát, s a benzingőz elhomályosítsa a lakosság szemét. Ezért rendőrök vigyázzák a legfontosabb benzinkutakat, és ellenőrzik azok feltöltését. Chávez kijelentette: ha a sztrájkokat folytatják, rendkívüli állapotot hirdet ki, s akkor leszámol minden felforgatóelemmel. Ennek ellenére a munkabeszüntetések láthatólag nap mint nap terebélyesednek.
Az akciók szervezői és levezénylői azok a szakszervezeti vezetők, akik a sztrájkok után könnyen a nagypolitika színpadán találhatják magukat. Carlos Ortega, a Venezuelai Munkások Szövetségének elnöke a múlt héten azt mondta: „az emberek azért vonultak az utcára, hogy véget vessenek ennek a rémálomnak, amelynek Chávez a neve”. A kemény szavak persze a kormány oldaláról sem hiányoztak. Chávez egy televízió-műsorban rátámadt politikai ellenfeleire. Ebben pártütőknek nevezte ellenfeleit, s úgy vélte, céljuk a hatalom megszerzése és terrorista tervvel a venezuelai legitim kormányzat megbuktatása. Azzal vádolta a tiltakozókat, hogy szabotálják az olajipart, s külföldi támogatóikkal együtt meg akarják szerezni maguknak a nemzeti olajvállalatot, a PDVSA-t. „De ez nem fog sikerülni nekik, nem fogják kirabolni Venezuelát!” – kiáltotta Chávez a műsorban, majd kikapott az asztalán lévő jászolból egy műanyag Kisjézus-szobrot, és csókokat nyomott az arcára.