A Likud örökös harca

Háborúfolyamat lett a békefolyamatból. A tárgyalás ezért értelmetlen a jelenlegi palesztin vezetéssel – mondta lapunknak adott interjújában Juval Steinitz, az izraeli Likud párt parlamenti képviselője. A politikus biztos pártja győzelmében a holnapi előre hozott választásokon, szerinte csak az kérdéses, lesz-e egységkormány az országban.

Kedden a szavazóurnákhoz járul az izraeli lakosság. Mit vár a szavazástól?
– Egyértelmű, hogy a Likud csak elveszíteni tudja ezt a választást, mivel egyik ellenfelünk sem rendelkezik olyan programmal, amely az eddigi legfőbb kormányerő alternatívája lehetne. A 120 fős knesszetben körülbelül 35-40 mandátumot fog nyerni a Likud, amely bőven elég lesz a kormányalakításhoz. Annak ellenére biztos a győzelmünk, hogy az utóbbi idők korrupciós botrányai jelentősen megtépázták a népszerűségünket. Ezeknek a politikai támadásoknak az eredményeképp jelenleg mintegy tíz mandátummal kevesebbet fogunk elnyerni.
– Lesz-e egységkormány?
– A célunk egyértelműen ennek tető alá hozása, mivel a jelenlegi válságos helyzetben fontos, hogy a nemzeti sorskérdésekben egységesnek mutatkozzunk. Egyelőre kérdéses, hogy a Munkapárt hajlandó-e beadni a derekát, mivel Ámrám Micna, a párt kormányfőjelöltje visszautasította a nagykoalíció lehetőségét, de akármikor megváltozhat a véleménye.
– Nem jelent-e problémát, hogy sok szélsőséges szervezet tartozik a Likud szövetségi rendszerébe, s emiatt – elsősorban külföldről – támadások érik a pártot?
– Egyáltalán nem baj, hogy ezek a szervezetek velünk képzelik el az együttműködést. Valójában csak a külföldiek mondják, hogy a Sász vagy a Nemzeti Unió szélsőséges lenne, nálunk ők nem számítanak annak. Az említett szervezetek – mint minden izraeli párt – a terrorizmus ellen harcolnak a saját eszközeikkel. Hozzá kell tennem, Európa mindig szélsőségesnek tartotta a jobboldali pártokat.
– Tegyük hozzá, a terrorizmus elleni küzdelem Izraelben jelenleg egyet jelent a palesztinokkal folytatott háborúval. A tárgyalások újrakezdése pártjában fel sem merül?
– A békefolyamat már rég meghalt, helyette háborúfolyamatról beszélhetünk. A palesztinokat terroristák irányítják, s nekünk ezt a rezsimet kell kifüstölnünk az országból. Jasszer Arafattal teljesen értelmetlen tárgyalnunk. Az egyetlen megoldás, ha a palesztin vezetőt száműzzük. Ha Arafatot végre Tunéziában tudjuk, három-négy békés évnek kell eltelnie, hogy tárgyalni kezdhessünk a palesztin állam létrehozásáról. Ebben az esetben megérkezhetnek a nemzetközi megfigyelők az országba, akik vizsgálhatják az új állam létrehozásának feltételeit. Addig ki kell tartanunk, mert a palesztinok terve nem hajtható végre. Korábban a Békét most! szervezet aktivistája voltam. Tíz évvel ezelőtt még tüntettem a kormány ellen a háború miatt, ám mára felismertem, hogy máshogy nem lehet a helyzetet kezelni, csakis kemény kézzel. Akkoriban a földet békéért program sikeréért küzdöttünk, de bármennyi területet adtunk is át, csak újabb terrortámadások történtek.
– Az fel sem merül, hogy eleget tesznek az ENSZ BT határozatának, és elhagyják a hatnapos háború során megszállt földeket?
– Ha azt kívánják, hogy vonuljunk ki az 1967-es háborúban megszerzett területekről, nem értik az izraeli realitást. Ez számunkra végzetes lenne, és mi nem vagyunk hajlandók öngyilkosságot elkövetni. Ha földet adnánk vissza a Palesztin Hatóságnak, az olyan lenne, mikor Churchill és Hitler megegyeztek Csehszlovákia sorsáról. Akkor a háborútól rettegő britek áldásukat adták a német agresszióra, úgy tartva, a föld átadásával kielégítik a náci diktátor étvágyát. Tudjuk, mi lett belőle.