Az adókancellár

Különös dal uralja hetek óta a németországi sikerlistákat: a Steuersong, vagyis az adónóta, amelynek „főszereplője” maga a kancellár, pontosabban az általa vezetett kabinet adópolitikája. Dohányadó, kutyaadó, ökoadó, de ha így folytatódik, akkor a rossz idő és a földfelszín használata után is adót kell majd fizetni – sorolja a sláger, amely végleg letörni látszik a sokáig médiakancellárként emlegetett Gerhard Schröder nimbuszát. Német földön ugyanis az emberek többsége (egy legutóbbi felmérés szerint ötből négy) becsapva érzi magát. Már ami a választási ígéreteket illeti. A szeptemberben újraválasztott Gerhard Schröder ugyanis – kampányígéreteivel ellentétben – az adók emelése mellett tette le a voksát. Nem csoda hát, ha szeptember óta a szociáldemokrata párt (SPD) szavazóinak tíz százalékát veszítette el, amit Klaus-Peter Schöppner, az Emnid közvélemény-kutató intézet vezetője egyedülállónak nevezett a Német Szövetségi Köztársaság történetében.
Ám a polgár egyelőre nevetésbe fojtja felháborodását, és reneszánszukat élik a politikai, egész pontosan a kancellárt kifigurázó viccek. A Steuersong (amely már rádió- és karaokeváltozatban is hallgatható), valamint a Gerhard Schröder személyére épülő Gerd Show sikert sikerre halmoz. Az interneten külön honlapot nyitottak a beszédes www.steuerkanzler.de (azaz adókancellár) címmel. Sőt: egy e-mail-kampány nyomán („Utolsó ingünket is Schrödernek!”) több százan küldték el az említett ruhadarabot a kancellár címére.
Karinthyval szólva: röhög az egész ország. Kivéve magát a kancellárt, akinek a jelek szerint egyáltalán nincs nevethetnékje. No, meg persze a gazdasági élet kisebb-nagyobb szereplőit, akik közül sokan úgy döntöttek: végleg elhagyják Németországot, és inkább Kelet-Közép-Európában vagy valahol Ázsiában indítják be újra üzemeiket. A Time magazin minapi összeállítása szerint a kis- és középvállalatok vezetői a „lábukkal” szavaznak, hogy megszabaduljanak Schrödertől és adóitól, valamint azoktól a súlyos munkaügyi törvényektől, amelyek szerintük csökkentik versenyképességüket a világpiacon. Menekül tehát a Mittelstand, a középosztály, amelyet sokan és sokáig a német gazdaság gerincének tartottak. Egy novemberi felmérés szerint a megkérdezett háromszáz vállalat 7,4 százaléka már eldöntötte, hogy a jövőben külföldön folytatja tevékenységét, 32 százalékuk pedig „megfontolás tárgyává” teszi a költözést. A német vállalatok kedvelt célpontja egyébként Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Magyarország. A Bosch például novemberben döntött úgy, hogy hildesheimi gyára helyett Miskolcon hoz létre új üzemet. Ezzel a jelenleg több mint nyolcszáz embert foglalkoztató németországi bázis az alkalmazottak felét lesz kénytelen elbocsátani.
Vannak azonban, akik nemcsak egyes részegységeket telepítenek ki az országból, hanem az egész vállalatot. Szőröstül-bőröstül. A Time által megszólaltatott Hans Brach például azt fontolgatja, hogy Svájcba vagy Csehországba költözteti légkondicionáló-gyártó cégét. Amint kifejtette: ha nem történik változás, akkor „az államot szocialista elvek alapján igazgatják majd, és a szabadpiacot az állam fogja ellenőrizni”.
Kelet-Közép-Európa mellett a Mittelstand kedvelt célpontja Kína is, ahol a bérek még mindig ötödébe kerülnek a németországi költségeknek. Érdekes egybeesés, hogy a hét elején Pekingben vendégeskedő Gerhard Schröder éppen a kínai fővárosból „üzente meg” az állampolgároknak: kemény évekre és alapvető reformokra kell számítaniuk az elkövetkező időkben.
A nadrágszíj szorosabbra húzása azonban sokak számára nem újdonság Németországban, hiszen szakértők becslése szerint a munkanélküliek száma decemberben – a novemberi 4,03 millió után – már elérte a 4,22 milliót. S ha a számítások beigazolódnak, akkor Németország öt év óta a legnagyobb arányú munkanélküliséggel búcsúztatja az esztendőt.
Hogy Schrödernek a be nem váltott ígéretekért kell-e politikai árat fizetnie, és ha igen, mekkorát – az hamarosan kiderül. Februárban ugyanis tartományi választásokat tartanak Hessenben és Alsó-Szászországban, s mivel a kancellár az SPD „húzóereje” is egyben, nem kizárt, hogy Gerhard Schröder népszerűtlensége súlyos veszteséget okoz pártjának a voksoláson. Szövetségi szinten azonban még stabilnak látszik a vörös–zöld koalíció helyzete: egy decemberi felmérés szerint a megkérdezettek 32 százaléka vélte úgy, hogy a kabinet idő előtt megbukik, ám a többség (64 százalék) biztos volt abban, hogy a kancellár és csapata kitölti a négy évet.
S hogy mennyire biztos ebben maga a kancellár is, azt megmutatta az a vicc, amelyet Gerhard Schröder mesélt el a minap a Stern magazinnak. Eszerint az Úr elégedetlen művével, s úgy dönt, hogy pusztulni hagyja a világot. Magához hívatja Putyint, Busht és Schrödert, hogy rajtuk keresztül közölje a hírt az emberiséggel. Putyin üzenetet intéz az orosz néphez: „Honfitársaim, van két rossz hírem. Az egyik az, hogy van Isten, a másik, hogy sorsára hagyja a világot.” Bush a következőket közli az amerikai néppel: „Van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy Isten valóban létezik, a rossz: veszni hagyja a világot.” Schröder is beszédet mond: „Honfitársaim! Van két jó hírem számotokra. Az egyik: van Isten, a másik: én fogok kormányozni életetek utolsó napjáig.”