Leggyakrabban Vas megyében végeznek a szüléseknél császármetszést, itt a nők 28 százaléka így hozza világra gyermekét. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 2002-es adatai szerint a következő helyen Győr-Moson-Sopron megye áll 27 százalékkal, és Komárom-Esztergom megyében, valamint a fővárosban is hasonló az arány. A legkisebb gyakorisággal – 14 százalékkal – Hevesben és Zalában vezetnek le császármetszéses szülést az orvosok. Ha aszerint állítunk fel rangsort, hogy mennyivel nőtt ezeknek a beavatkozásoknak az aránya 1999 és 2002 között, akkor szintén Győr-Moson-Sopron megye kerül az élre. Míg négy évvel ezelőtt a szüléseknek 20 százalékánál volt szükség műtétre, addig tavaly már 27 százalékánál.
*
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a fővárosi kórházak vizsgálatánál még nagyobb eltérést tapasztalt. Az egyik intézményben a szülő nők mintegy felének vágják fel a hasát, míg egy másikban csak 17 százalékának. Bár az OEP-nél az intézmények nevét nem árulták el, információink szerint a listát a budai János-kórház vezeti. Budapesten van olyan intézmény, ahol négy év alatt 20 százalékkal emelkedett a császármetszések gyakorisága.
Az adatokat látva országos vizsgálatot indított az OEP, hogy kiderüljön, mi okozza a különbséget – mondta lapunknak Boncz Imre, az OEP főosztályvezetője. Szerinte számos tényező okozhatja a különbséget a császármetszések gyakoriságában, de közel sem biztos, hogy ez a nagyarányú különbség természetes. Nagymértékben befolyásolhatja az adatokat például, hogy milyen státusú kórházról van szó, például városi vagy megyei intézményről, esetleg számos speciális esetet is ellátó egyetemi klinikáról. Nem mellékes emellett, hogy a régióban milyen a szülőképes korban lévő nők egészségi állapota – sorolta a lehetséges indokokat Boncz Imre. Ugyanakkor elismerte, hogy talán egyik tényezőnek sem kellene ekkora különbséget okoznia.
Egy „sima” szülés, illetve a császármetszés „alapesete” között több mint kétszeres a finanszírozásbeli különbség. Míg az egyiket 62 ezer forinttal számolja el az OEP, addig a másikat közel 140 ezerrel. Arra a felvetésre, hogy esetleg egyes kórházakban a magasabb finanszírozás érdekében tudatosan hajtanának végre az indokoltnál több császármetszést, úgy válaszolt: a finanszírozásban mutatkozó eltérés ugyan jelentős, azonban a császármetszés olyan beavatkozás, ahol ennek ellenére sem képzelhető el a műtét szakmailag indokolatlan esetekben történő alkalmazása. Boncz Imre szerint feltételezhető, hogy az egészségügyi intézmények és az orvosok ellen indult egyre nagyobb számú kártérítési pernek szerepe van a császármetszések gyakoriságának emelkedésében. Olyan határeseti kérdésekben ugyanis, amikor nehéz egyértelműen eldönteni, hogy feltétlenül indokolt-e a császármetszés, a későbbi pereskedések elkerülése érdekében sok orvos inkább a műtétet választja.
Papp Zoltán professzor, a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke szerint a fejlettebb egészségkultúrájú Nyugat-Magyarországon nagyobb arányban igénylik a nők a császármetszést. Ez az ellentét egyébként Európa különböző részein is megfigyelhető. Komoly különbségeket okozhat a megyei adatoknál az is, hogy az adott térségben van-e egyetemi klinika, ahol rendszeresen végeznek „problémás” beavatkozásokat, vagy nincs.
Annak is van befolyásoló hatása – tette hozzá Papp Zoltán –, hogy milyen szemléletű a megyei főorvos. Megfigyelhető például, hogy egy új főorvos kinevezését követő egy-két évben jelentősen változik a megyei császármetszési arány.
– Egyre több nő jár magánnőgyógyászhoz, s szinte mindannyian szeretnék, ha a szülést is ugyanaz az orvos vezetné. A magánnőgyógyászokat általában „külsősként” fogadja egy-egy intézmény. Világszerte igaz, ezért itthon is feltételezhető, hogy ezek az orvosok gyakrabban végeznek császármetszést. Ennek az lehet az oka – fogalmazott Papp Zoltán –, hogy a műtéthez alig egy órát kell eltöltenie a kórházban, míg egy „sima” szülésnél a vajúdás akár több mint fél napig is eltarthat. Képtelenségnek tartotta Papp Zoltán professzor azt, hogy a magasabb finanszírozás érdekében, egyes kórházakban tudatosan, az indokoltnál több császármetszést végeznének. Mint mondta: az orvos nem érdekelt abban, hogy a kórház több pénzt kapjon, többségük még azt sem tudja, hogy az OEP mennyivel fizet többet egy műtétért.
Hozzátette: tankönyvi előírás a császármetszés elvégzése bizonyos helyzetekben, amikor az anya vagy a magzat élete és egészsége közvetlen veszélyben van. Ezzel a műtétek 30-40 százaléka magyarázható. A többinél az esetleges kockázatok elkerülését mérlegeli az orvos az anyával közösen, tehát ilyenkor nem abszolút, hanem relatív javallatról beszélünk, ami értelemszerűen kórházanként nem lehet azonos számú. Magyarországon – ellentétben más országokkal – tilos császármetszést végezni szakmai indok nélkül, pusztán a szülők kérésére.
origo.hu
Magyar Péter eltűnt, nem jelent meg a meghirdetett programján
