Héjakormánya lesz Izraelnek

Biztosan nem vesz részt a Munkapárt egy Likud vezette egységkormányban – jelentette ki kategorikusan Ámrám Micna, a baloldali párt nemrég megválasztott kormányfőjelöltje. A kijelentés nem volt váratlan, s a politikai törvényszerűségek szerint nem is eszik olyan forrón azt a kását, azaz meg kell várni a választások eredményeit. A békepárti kampányt indító baloldaliak mindenesetre a kijelentéssel „vagy ők, vagy mi” választásra hívták fel Izrael polgárait, s lehet, hogy Micna taktikázása sikeres lesz.
Erre azonban jelenleg nagyon kicsi az esély. A hagyományosan forró izraeli választási hadjárat során a Likud és Ariel Saron jelenlegi miniszterelnök több mélyütést is elszenvedett, mégis stabilan áll az első helyen a közvélemény-kutatások adatai szerint. A „Buldózer” gyanús kölcsönügyletei és a Likud belső választásán történt esetleges szavazatvásárlás ugyan kikezdte az eddigi kormánypártot, de a jelenlegi adatok szerint a Likud – szövetségeseivel együtt – biztosan megszerezné a kormányzáshoz szükséges 61 mandátumot. Az elterjedt hírek szerint azonban Saronék nem akarnak az ellenzék szorításában kormányozni, inkább újra felajánlják legnagyobb ellenfelüknek, a Munkapártnak az egységkormány létesítését. Egyelőre azonban még minden képlékeny. A Munkapárt nem lép koalícióra a Likuddal és a szélsőséges pártokkal. Az elmúlt években a harmadik legerősebb izraeli párttá fejlődött liberális Sinui belépne a Likud koalíciójába, de csakis a Munkapárttal együtt és a vallásos pártok nélkül. A Likud pedig mindenkivel szívesen házasságra lépne, bármelyik oldal szélsőségeseitől a komoly pártokig. Ha pedig nem sikerül tető alá hozni az egységkormányt, viszszatér a jól ismert szélsőjobboldali héjakormány.
Az izraeli politika egyik legnagyobb problémája éppen ez. Rengeteg kisebb-nagyobb formáció próbál képviselőt küldeni a knesszetbe, s nagy részüknek sikerül is. Jelenleg 13 párt szerezne legalább két mandátumot a választáson, közülük öten szélsőségeseknek tekinthetők. A nagyok (ide véve a Likudot, a Munkapártot és a szefárd zsidók ortodox vallásos szövetségét, a Sászt) azonban jórészt képtelenek növelni támogatottságukat, mivel a törpepártok hagyományosan fegyelmezett hívei nem tágítanak választottjuktól. A megosztottságot jól jelzi, hogy a január 9-én felvett Háárec-kimutatás szerint a 120 fős parlamentben 33-an szélsőséges párt képviselői lennének. A kis szervezetek pedig jórészt hajlandóak arra, hogy hűségüket áruba bocsátsák valamelyik nagy párt (tehát a Likud) oldalán. Emellett mondani sem kell, hogy valószínűleg a nagy pártok támogatói sem fogják az utolsó pillanatban meggondolni magukat, és a fő ellenfél neve mellé tenni az ikszet. Ezért a nevető harmadik, a Sinui fennállásának legjobb eredményét érheti el 28-án. A magyar Tomi Lapid vezette szervezet egyik értékrend mellett sem tette le a voksát, és középen haladónak tekinthető. A Sinui megerősödése a kemény politizálásnak köszönhető, de figyelmeztető jelzés lehet minden izraeli erőnek: ha az arany középút ilyen népszerű lehet, akkor Izrael szavazói nagyon kiábrándultak a nagy vezetőkből.