Gazdasági válság, túltermelés, a kiskereskedelmi készletek növekedése a költekezés visszafogása, a fogyasztói társadalom problémái, a technológiai robbanás és a high-tech lufi kidurranása – ezek az események jellemezték az elmúlt húsz-harminc évet. Az ipar robbanásszerű növekedése, az új technológiák bevezetése és az új katonai célok elérése hajtja ma a világot. Miközben lassan három hatalom (Amerika, az Európai Unió és Délkelet-Ázsia) alakul ki a világban, néhány elszigetelt ország geodéziai kincsei sokat megérnek hármójuk számára.
Költsd el a pénzt és fuss!
Csakúgy, mint a gazdasági élet területein, ugyanúgy a politikában is a legfontosabb fennmaradási eszköz a terjeszkedés, a bekebelezés, vagy a hatalom érvényesítése akár közvetett úton is. A nyomásgyakorlás mára kialakult az egyik leginkább finomított szervét Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) nevezzük. A világszervezet biztonságpolitikai és katonai kérdésekben illetékes tanácsa ma az egyik legfőbb hatalom: dönthet éhínségről, háborúról, békéről. Az ENSZ BT felhatalmazása alapján a tagországok készek a tőkések által felhalmozott eszközöket felhasználni egy világméretű ügy érdekében. Csak az a kérdés, hogy mi számít világméretű problémának, és mit akar a tőke. A kettő általában nincs párhuzamban, a tőke számára mindig az a legmegfelelőbb cél, ha arra költik el, amiből újból hasznot lehet kovácsolni, míg a világ számára néha egy-egy apróbb jellegű cél is megoldást jelenthetne.
Szítják a tüzet!
A háborúknak mindig gazdasági okai voltak: kevés volt a befizetett adó, más esetekben pedig piacokat kellett szerezni a felesleges termékeknek. Természetesen háború azért is dúlt, hogy a felek egymás földjeiben lévő kincseit szerezzék meg. A háborúk igen nagy költségekkel és komoly gazdasági hatásokkal bírtak. Hasonló gazdasági és pénzügyi változás mehet végbe a világban, ha az amerikai csapatok néhány NATO-szövetségessel támadást indítanak Irak ellen. Irakot ugyan megpróbálták a kuvaiti háború után elszigetelni, de a földjében rejtőző jó minőségű nyersolaj miatt ez lehetetlenné vált. Az OPEC-tag Irak a világ negyedik legnagyobb olajmezője felett rendelkezik, jelenleg az olajat élelmiszerért program részeként az ENSZ határozza meg, hogy a kitermelt nyersolajból származó bevételt mire költheti a bagdadi vezetés. Függetlenül attól, hogy még kérdéses a katonai beavatkozás, az olaj ára többéves csúcsra emelkedett. Az elmúlt héten a West-Texas Intermediate amerikai típusú olaj határidős kurzusa hordónként 36,96 dollár fölé ugrott, a tengerentúlon az olajkészletek kiapadóban vannak az igen kemény tél miatt. A drága olajból csupán drága benzint lehet készíteni – az üzemanyagárak elérték a gallononkénti kétdolláros szintet, ami literenként 120 forintnak felel meg. Az OPEC tagországok jelenleg tehetetlenül figyelik az eseményeket, amihez hozzátartozik az is, hogy Venezuela belpolitikai válásága miatt továbbra sem képes kitermelni azt a mennyiséget, amit korábban a felszínre hozott. Egy katonai beavatkozás esetében a jelenlegi geopolitikai helyzetet figyelembe véve a nyersolaj ára meghaladhatja a hordónkénti negyvendolláros szintet, ami azt jelenti, hogy az OPEC nem képes vagy nem akar a spekulációs problémával foglalkozni. Csaknem két hónapja megfigyelhető, hogy a nyersanyagpiacokon megjelentek a „forrópénzek”: a gyors haszonra vágyó befektetők felverték az olaj, az arany és az élelmiszer-alapanyagok árát is. Háború esetén az OPEC-nek és tagjainak határozniuk kell, hogy melyik térfélre állnak: az eladót vagy a vevőt részesítik előnyben?
Vállalatok fennmaradása!
Szakértők szerint Amerika határozott. Mind politikai, mind gazdasági értelemben nézve az ügy le van zongorázva – fogalmazott a Merrill Lynch elemzője. Egyelőre csak az a kérdés, ki áll az USA mellé teljes mellszélességgel. A recesszióval küzdő németek nem szeretnék súlyosbítani helyzetüket, a franciáknak nem kell a háború. A vállalatok és a kormányok megpróbálnak felkészülni egy esetleges katonai akcióra, de a gazdasági reakciókat minden esetben igen nehéz kiszámítani. A nagyvállalatok számára viszont könnyű elemzést nyújtani. A technológiai szektor valószínűleg nem sínyli meg a háborút, sőt a mikroelektronikai ágazat és a számítógépgyártók jobban kerülhetnek ki az iraki háborúból, mint a többség. A járműiparban, azon belül is a személygépkocsigyártóknál viszont komoly változásokat okozhatnak az olajárak. Csakúgy, mint a hetvenes évek olajválsága idején, a drága, nagy fogyasztású gépkocsik kevésbé lesznek keresettek, pedig ma ez az ágazat a nyertes a piacon.
A kiskereskedelem szintén visszaesést szenvedhet el, majd később a fuvarköltségek miatt dráguló cikkek iránt kevesebb érdeklődés jelentkezhet. A ruházati iparral hasonló a helyzet, mint a kiskereskedelemmel és az élelmiszeriparral. A legnagyobb visszaesést a személyszállítástól a légi és vízi fuvarozástól, a luxusipartól és a turizmustól lehet várni. A háború időtartamától függhet, hogy mekkora veszteségeket könyvelhetnek el a cégek, de a légi szállítás és a turizmus valószínűleg évekig tartó visszaesést szenvedhet el. Az olajárak drágulására vetíthető repülőjegyárak növekedése, az utazóközönség csökkenése és a szállodák szobáinak kihasználatlansága komoly veszélyeket rejt az ázsiai üdülőhelyek számára.
A tőkepiaci szempontokat figyelembe véve sem túl rózsás a helyzet. Háború esetén az első megdöbbenés után ugyan némi emelkedés várható a tőzsdéken, de a cégek növekvő költségei miatt sok társaság részvénye erőteljes zuhanásnak indulhat. A már említett technológiai ipar könynyebben vészelheti át a háborút, de a PC-ágazat fellendülése újból elhalasztódhat. A háború következményeit talán csak a távközlési szolgáltatók esetében nehéz megjósolni, a hívások száma valószínűleg jelentősen megemelkedik majd, a mobilágazat és az internetes hálózat továbbra is csúcsra lesz járatva. Ám az esetleges terrortámadások a telekommunikáció számra is rejtenek némi veszélyt.
origo.hu
Fóti feleséggyilkosság: itt vannak a brutális részletek - videó
