Államtitoksértés és a többi

Hosszú bájtok éjszakája… Ha valaki még ma sem tudná, mit takart ez a szóösszetétel, annak most elárulom. A hosszú bájtok éjszakája – azaz adatok tömeges eltüntetése a Fidesz-kormány alatt – egy választási szlogen volt. Egy előre kitervelt, egyszerű hazugság, amelynek felhasználásával a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége 2002-ben megnyerhette az országgyűlési képviselő-választásokat.
A hosszú bájtok éjszakája azonban ma már mást jelent. Álcahálót. Alapot ahhoz, hogy ennek a nem létező eseménynek a vizsgálata ürügyén hatalmas mennyiségű információt lehessen megszerezni. Látszólag tehát kész a magyarázat.
A folyamatos titkolózások ellenére mára egyértelműen kiderült, hogy a választásokon nemtelen eszközökkel hatalomra jutott baloldali kormány első intézkedéseinek egyikeként kimásolta Magyarország stratégiai intézeteinek adatbázisait az informatikai rendszereikből. Az APEH-éből, a vám- és pénzügyőrségéből, az ÁPV Rt.-éből, az államadósság kezelőjéből, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságéból, a Magyar Államkincstáréból, a Szerencsejáték Felügyeletéből és sorolhatnám, honnan még.
Király László György, az APEH elnöke, és László Csaba pénzügyminiszter folyamatosan magyarázkodik, próbálja indokolni, hogy miért készíttettek az adóhatóságban fellelhető adatainkról másolatot, és miért tartják azt rács mögött, egy leplombált dobozban.
Mi a hosszú bájtok éjszakája, ha nem ez?
E két köztisztviselő érvei – ha némi könnyedséggel olvassa vagy hallgatja az ember – kabaréba illenek. Ám ha komolyan vesszük azt, hogy Magyarország szuverén állam, s a magyar nemzetnek vannak értékei és érdekei, amelyeknek szigorú védelme éppen a nemzetbiztonsági kockázat miatt szükséges, akkor azt mondhatjuk egyszerűen, hogy tettük kimeríti a hazaárulás fogalmát.
László Csaba és Király László György nem vesz komolyan bennünket. Pedig tudhatnák, hogy egy ország állampolgárainak és gazdasági vállalkozásainak adatait tartalmazó adatbázis mindenütt a világon államtitok. Amelynek kimásolását, kiadását, eladását, kiszivárogtatását, a rendszerből kiemelését, dobozban tárolását, de nevezzük bárhogyan is: ellenőrizetlenül hagyását pontosan definiálja a büntető törvénykönyv. Államtitoksértés. Így nevezi.
S ha ez a két ember ilyen fontos posztot tölt be a Magyar Köztársaság közigazgatásában, akkor szintén tudhatnák, hogy nemcsak az adatbázis, hanem az adóhatóság informatikai rendszere, sőt annak szervezeti felépítése is államtitok. Gondolkozzunk logikusan! Ha már valami oknál fogva egy családi vállalkozást választottak a hoszszú bájtok Fideszt befeketíteni szándékozó vizsgálatához, a felkért Hunaudit Kft. munkatársainak a törvény előírásai szerint egy igen szigorú, úgynevezett B típusú nemzetbiztonsági ellenőrzésen kellett volna átesniük. Enélkül az adóhivatalban egy számítógépet sem lehetett volna bekapcsolni előttük. Az átvilágítás viszont elmaradt, amely esetet szintén ismeri a büntető törvénykönyv. Az illetéktelenek hozzáférését az adóhatóság rendszeréhez úgy nevezi: államtitoksértés. Sőt a jogalkotók a felhasználhatóság lehetséges szándékai tekintetében is állást foglaltak. Azt pedig úgy nevezték el, hogy kémkedés. S hogy ne csak a levegőbe beszéljenek, úgy foglaltak állást, hogy mindezekért öttől tizenöt évi börtönbüntetés szabható ki. Itt, Európában.
Hosszú bájtok éjszakája… Ma már tudjuk az időpontokat is.
László Csaba utasítására Király László György 2002. augusztus 8-án, László napján intézkedett az APEH adatbázisának rögzítéséről, és augusztus 22-én, Menyhért napján fejezték be a másolást.
Jó reggelt, Magyarország!