Kétségtelenül tapasztalható egyfajta szkepticizmus a társadalomban az európai uniós csatlakozással kapcsolatban. Az emberek a sorsdöntő népszavazás közeledtével kezdenek jobban odafigyelni a részletekre is, és megnyugtató válaszok hiányában sokan elbizonytalanodnak. Érez-e aggodalmat emiatt?
– A kételyekkel és kérdésekkel komolyan kell foglalkozni. A legfontosabb az, hogy ne bélyegezzük meg a kétkedőket, mert megbélyegzésük és kirekesztésük csak a nemek számát szaporíthatja az áprilisi népszavazáson. Tisztességes, mindenre kiterjedő tájékoztatásra van szükség, ez lehet az egyetlen orvosság az esetleges elbizonytalanodásra. Konkrét válaszokkal kell tudatosítanunk: Magyarország és az egész magyar nemzet alapvető érdeke, hogy bekerüljön az európai integrációs folyamatba, mégpedig alkotó módon, a teljes jogú tagság birtokában.
– Vannak, akik úgy gondolkodnak: ha most nem kapunk megnyugtató válaszokat a jogos kérdéseinkre, talán nem is kell sietnünk annyira, kopogtathatunk később is.
– De hát nem most kopogtatunk először. Kissé elsikkad a belpolitikai viharok közepette, hogy mi immár tizenhárom esztendeje folyamatosan dolgozunk a csatlakozás ügyén. Nem adtuk fel a legnehezebb pillanatokban sem a küzdelmet, s ezzel kiérdemeltük az EU-tagállamok megbecsülését. Ha egyszer lesz időm, leírom ennek a folyamatnak a történetét. Tanulságos lesz. Lassan tizenhárom éve, hogy 1990 júniusában Antall József akkori miniszterelnök vezetésével először mentünk el Brüsszelbe, az európai közösség bizottságába, s átadtunk egy szöveget, amely azt tartalmazta, hogy Magyarország mielőbb az európai közösség teljes jogú tagjává kíván válni. Attól kezdve hihetetlen mennyiségű munkát fektettünk bele először a társulási megállapodás kitárgyalásába, amit 1991 decemberében írtunk alá. Azt követően, hogy – meglehetősen hosszú idő után – 1994. február 1-jén életbe lépett a társulási megállapodás egésze, késedelem nélkül beadtuk a csatlakozási kérelmünket. Az első reakció az EU-ban akkor az volt: „Nem túl korai ez?” Minden egyes tagállamot meggyőztünk arról, hogy e lépés nem korai. A célunk éppen az volt, hogy a tagállamokat szembesítsük az Európa újraegyesítésével kapcsolatos felelősségükkel.
– A Horn-kormány hatalomra kerülve – legalábbis az európai intergrációt tekintve – lényegében továbbvitte az Antall-kormány által megkezdett folyamatot. Ez a viszonylagos konszenzus a lekevésbé sajátja a mostani baloldali kabinetnek. Részint állandó vádak hangzanak el a polgári pártok állítólagos EU-ellenességéről, másrészt az eredményeket maguknak vindikálják.
– A Horn-kormány valóban szem előtt tartotta a kontinuitást, és kétségtelenül megvalósult bizonyos mértékű nemzeti egyetértés, s végső soron sikeresen vitte tovább az integrációt. Ennek eredményeként 1998. március 31-én meg is indultak a csatlakozási tárgyalások. Ezek a tárgyalások azonban igen lassan haladtak előre, másfél-két évig alig történt valami. Ekkor mondta azt Orbán Viktor, a polgári kormány miniszterelnöke, hogy Európán kívül is van élet. Miért mondta ezt? Mert így akarta kifejezésre juttatni az elégedetlenségét a tárgyalások lassúsága miatt. Természetesen baloldalról azonnal támadások özöne zúdult rá, pedig az események őt igazolták. A csatlakozási folyamat felgyorsult, s 2001 júniusában Göteborgban valódi áttörés történt, lezártuk a négy szabadság fejezeteit és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseket, és megkaptuk az igényelt átmeneti mentességeket. Nem véletlenül mondta Verheugen bővítési főbiztos, hogy ha mi akkor nem alakítunk ki bizonyos megoldásokat, és nem történik meg az áttörés, akkor nincsen 2004-ben bővítés. Az EU-ellenesség vádja egyszerűen nevetséges, s csak azt bizonyítja, hogy az MSZP–SZDSZ milyen mértékben beemelte a külpolitikai és integrációs kérdésekbe is a kampányelemeket, a belpolitikai, pártpolitikai megfontolásokat.
– Ez utóbbi állítást a jelenlegi kormánypártok is rendre megfogalmazzák.
– A tényeken azonban nehéz változtatni. Hatpárti tárgyalások egész sorát tartottuk az egész ciklus alatt, a tárgyalások lényegében az ismert hatpárti megállapodás alapján folytak. Nagyon sajnáltam, hogy 2001 végén már nem sikerült a második hatpárti megállapodást tető alá hozni, mert az MSZP és – kis habozás után – az SZDSZ is azt mondta, hogy nincs erre szükség. Láthatóan nem akartak látványos konszenzust a választások közeledtével. Már ez sem volt igazán érthető – hiszen az EU-integráció nem lehet pártpolitikai csatározások terepe –, ám az már a legkevésbé sem az, hogy ezt a stratégiát kormányra kerülve is folytatják. Holott az integráció ügye sokkal fontosabb annál, hogy X vagy Y párt kormányoz az országban.
– Pedig az emberek néha nemcsak Orbán Viktornak és a polgári politikusoknak adresszált szidalmakat, de szép szavakat is hallhatnak a konszenzuskeresés fontosságáról.
– Erre csak azt tudom mondani: lehetetlen úgy keresni a konszenzust, hogy valaki folyamatosan becsmérli a másikat. A jelenlegi kabinet legfontosabb feladatát abban látja, hogy minden ízében, minden rezdülésében támadja az előző kormányzatot, s annak minden intézkedését. Ez történik lassacskán egy éve. Paradox helyzet: úgy viselkedik a kormányzat, mintha még mindig ellenzékben lenne. Mindez azért érdemel említést, mert az állandó visszamutogatás miatt nem jut elegendő idejük és energiájuk az érdemi munkára, így többek közt az EU-integrációs folyamatra és a népszavazás felelős előkészítésére.
– Egyesek igen elgondolkodtatónak tartják, hogy az MSZP–SZDSZ csak az EU-népszavazási kampány finisében erősített rá. Mintha utólag, a közvélemény-kutatási adatok ismeretében döbbentek volna rá a tájékoztatás fontosságára.
– Nem szívesen minősítem a kormányzat lakossági integrációs felkészítését, mivel velük ellentétben komolyan gondolom, hogy pillanatnyi politikai érdekeknek nem eshet áldozatául az a közös ügy, amiről sokan már évtizedek óta álmodunk. Azt viszont tudom, hogy mi minden segítséget igyekeztünk megadni a polgároknak a jobb eligazodáshoz, hiszen szinte másról sem beszélünk már évek óta. Jómagam számtalan előadást tartottam országszerte, és évek óta oktatom is az európai jogot. Erről szólt az életem, sokunk élete a rendszerváltozás óta.
– Nem lehet, hogy a mostani kormányerők ambivalens, felemás hozzáállásában az is közrejátszik, hogy szakértők szerint a csatlakozásunk után egy-két évig inkább a hátrányok fognak dominálni? Talán ezért is dobják be időnként az előre hozott választás ötletét, hiszen így nem az esetleges kiábrándultság idején döntenének ismét az emberek a parlamenti arányokról.
– Való igaz, hogy más országokban is a legelső időszakban jelentkezett egyfajta csatlakozási kiábrándultság, ám az előnyök egyre erőteljesebben kerülnek túlsúlyba.
– Mégis, mi lenne a következménye, ha a felmérésekben rögzített trend megfordulna, s a népszavazáson a nemmel szavazók tábora kerülne többségbe?
– Nincs rá jobb szó, katasztrófa lenne. Gondoljunk bele: a Fekete-tengertől a Baltikumig mindenki tag lesz, csak mi nem. És abba is gondoljunk bele, hogy milyen következményekkel járna, ha azok a nemzetrészek, amelyek elszakadtak az anyaországtól, a közös Európa részeivé válnak, mi viszont elszalasztjuk az alkalmat, hogy a nemzet a határokon túl egyesüljön. Azt a lehetőséget utasítanánk el, amelyet mintha a gondviselés kínált volna fel számunkra, hogy mintegy ellentételezze a XX. század igazságtalanságait?
– Az EU-t ellenzők attól tartanak, hogy a schengeni határok életbelépésével éppen a szomszéd országokba lesz nehezebb az átjárás.
– Régebben is voltak ilyen hangok, ám mint ahogy megjósoltuk, Romániával szemben is eltörölték a vízumkötelezettséget még 2001 decemberében. Nem tudom, miről beszélnek, akik a szkepticizmust gerjesztik, hiszen csak Ukrajnába és Szerbiába kell ma már vízum, arra is megvoltak az elképzeléseink, hogy az uniós normák betartásával olyan rendszer működhessen, amellyel akadálytalanul közlekedhessenek az ott élők az anyaországba.
– Nem igazán jóindulatú felvetések szerint a Polgári Együttműködés Egyesület szinte egyetlen tevékenysége az, hogy Orbán Viktor beszédeit megrendezze a Vigadóban.
– Kétségtelenül kiemelkedő esemény az egyesület életében Orbán Viktor országértékelő beszéde, de ugye azt még a tájékozatlanabbak sem gondolják komolyan, hogy ennyiből állna a tevékenységünk? Nyitott konferenciákat rendezünk az időszerű kérdésekről, köteteket jelentetünk meg ezekről, tehát éljük egy bejegyzett egyesület normális életét. Hallatjuk hangunkat persze az aktuálpolitikában is, mint tettük legutóbb, amikor tiltakoztunk a rendőrségi visszaélésekkel, vagy most a Terror Háza elleni támadással szemben. Az érdeklődés az egyesület iránt egyébként nő, ezt jelzi a belépési kérelmek számának erőteljes növekedése is.
Gulyás Gergely
Otthon start: kiadható lesz a megvett lakás
