Csorbulhat az ENSZ tekintélye

Colin Powell amerikai külügyminiszter szerdai beszámolója az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai előtt egy dolgot bebizonyított: az Egyesült Államok láthatóan felkészült a támadásra. A világszervezet azonban egyelőre ellenáll az amerikai terveknek. Kofi Annan ENSZ-főtitkárral az élen politikusok tucatjai hangoztatják, a krízist békés úton is rendezni lehet, amely elsősorban a fegyverzetellenőrök mandátumának meghosszabbításával, valamint Irak eddiginél hatékonyabb együttműködésével érhető el. Amerikának jelenleg mintegy 130 ezer katonája áll készenlétben a Perzsa-öböl térségében, s számuk a hónap közepére a tervek szerint 150 ezerre nő. Szakértők úgy vélik, ez a szám már feljogosítja a stratégákat arra, hogy magabiztosan kezdhessék el az Irak elleni hadműveleteket.
Ehhez azonban szükséges az a legitimizáció, amelyet csak az ENSZ felhatalmazása biztosítana. A BT tizenöt tagjából legalább kilencen kell, hogy támogassák a tervezett támadást, s ezt valószínűleg sikerül összegyűjtenie Washingtonnak. Persze Amerika segítségére siet gazdasági és politikai hatalma. A viszonylag szegény és gyenge országok (Angola, Kamerun, Guinea), Amerika jóindulatát a NATO-csatlakozás előtt megnyerni kívánó állam (Bulgária), valamint az Egyesült Államok szűk gazdasági érdekkörébe tartozók (Chile, Mexikó) ugyanakkor közel állhatnak az „igen” gomb megnyomásához. Guinea épp most kapott jelentős támogatást az Egyesült Államoktól, Oroszország jóindulatát pedig Washington úgy vásárolta meg, hogy egyes csecsen szervezeteket felvettek a terrorlistára.
Ennek ellenére az ENSZ BT szavazása lehetséges, hogy meg sem történik. Az országok egy része ugyan szükségesnek tartja, hogy egy újabb határozatot hozzanak Irak ügyében, de az Egyesült Államok elegendőnek tartja az 1441-es záradékot. Ez a döntés felszólítja az iraki vezetést, működjön együtt a fegyverzetellenőrökkel. Amerikai olvasatban ez egyenlő a háború jogosságával, ezért nem kockáztatnának egy újabb fordulót az ENSZ BT-n belül. Ha az ENSZ mégis úgy dönt, szükség van az újabb szavazásra, az Egyesült Államok csak győzhet. Ha az állandó tagok nem vétóznak, s a 15 tagú testület egyik tagja sem mond nemet, indulhat a támadás, mégpedig ENSZ-felhatalmazással. Ám ha az országok többsége nem áll kötélnek, vagy valamelyik állandó tag (valószínűleg Franciaország) vétójogával él, Amerika széttárhatja a karját: mi megpróbáltuk, s nem rajtunk múlt, hogy az ENSZ nem tudja ellátni a feladatát. A háború tehát az ENSZ BT döntésétől függetlenül elindulhat, az igazi kérdés inkább a világszervezet tekintélyének megóvása. Egy esetleges amerikai kudarc ugyanis nem a támadó félnek okozna presztízsveszteséget, hanem az ENSZ-nek, amely akár nevetség tárgyává is válhat.